A Manovo-Gounda St. Floris Nemzeti Park Közép-afrikai Köztársaság északi részén, Csád és Szudán határáig nyúlik Nyugat-és Közép-Afrika legnagyobb védett szavannája. A rezervátum története a 30-as évekig nyúlik vissza. Elsőként egy 13 000 hektárnyi térséget nyilvánítottak természetvédelmi területté 1933-ban Ubangui-Chari Nemzeti Park néven.Parc national du Manovo-Gounda St Floris, UNESCO. Többszöri bővítést követően 1979-ben vált védetté a jelenlegi 1 740 000 hektáros terület. Belső területeit magányos fákkal tűzdelt, füves szavanna foglalja el, melynek három különböző típusa az egyes területek jellemző cserjeféleségéről kapta a nevét. A legnagyobb területeken a Terminalia laxiflora és az Isoberlinia nő, ritkábban fordul elő a Combretum nevű sűrű bozótos. A száraz évszakban a szavannán gyakorta tűz söpör végig, melyet a talajban felhalmozódott szerves anyagok és az elöregedő bozótok táplálnak. Élővilága A szavannás területen fekete orrszarvúk, elefántok, gepárdok, leopárdok, hiénakutyák, vörös homlokú gazellák és bölények élnek. A parkban 320 madárfajt azonosítottak, ezek között 25 ragadozó, például a lármás rétisas. Az északi állóvizeknél sok költöző madár talál pihenőhelyet vagy átmeneti lakhelyet. Itt egy körülbelül 2000 négyzetkilométeres területen marabuk, fehér pelikánok, gólyák osztoznak vízilovakkal, zsiráfokkal és főemlősökkel. Orvvadászok Az orvvadászat hihetetlen károkat okozott a vadállományban, a népesebb vadállatcsoportokat a park régi határaira szorítva vissza. A legveszélyeztetettebb faj a zsiráf, az afrikai elefánt, mely 1981 és 1984 között egyedeinek háromnegyedét elvesztette, és a keskenyszájú orrszarvú, melyből mára alig tíz példány akad. Jegyzetek
Kategória:Természeti világörökségi helyszínek Kategória:Veszélyeztetett világörökségi helyszínek Kategória:A Közép-afrikai Köztársaság világörökségi helyszínei