A scordatura (olasz kifejezés, magyarul "elhangolást” jelent) a vonós hangszerek és a lant kezelésénél a húroknak a szokásostól eltérő hangolását jelenti. Scordaturát főként szólóhangszer számára írnak elő a szerzők, leginkább olyan hangzások elérésére, amelyek az adott hangszer normál hangolása mellett kihozhatatlanok volnának. Ilyenkor a zeneszerző, könnyítésül a kottaképben nem a valóságban megszólaltatandó hangmagasságokat írja le, hanem a kottákat a ”fogás” értelmében használja, mint ahogy az a lanttabulatúra esetében is van. Ezáltal persze sajátságos kottakép keletkezik.Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.”scordatura” III. k. 345. o. Története A scordatura alkalmazása az olasz és francia 16. századi lantjátékosoktól terjedt el, akik a mélyebb húrokat, gyakran a két alsó húrt elhangolták, a technikát "bordone descordato”, ill. "basso descordato“ vagy "avalé“, ("avallé“) illetve "ravalé“, ("ravallé“) néven nevezték. Oesterreichisches Musiklexikon online A viola da gamba olasz reneszánsz mestere, Silvestro Ganassi szerint a reneszánsz zenében már violán is használtak a 16. században scordaturát, főleg egyik-másik basszushúr mélyítésére. Legelterjedtebb a 17. század vége felé volt, amikor többek között a virtuóz hegedűs-zeneszerző Heinrich Ignaz Franz Biber alaposan kihasználta ezt kamarazenei műveiben. Elég gyakori a viola d’amore scordaturája is főleg a 18. században, valamint hegedűversenyekben is előfordul a szólóhangszer scordaturája. Tartini egyik versenyművében a G-húrt A-ra hangolja, Niccolò Paganini pedig Esz-dúr hegedűversenyében alkalmazza, bár szólóhangszerek scordaturája már nem igen volt divatos a 19. században. Együttesben részt vevő hangszerek számára a romantikusok főként rendkívüli színhatás elérésére írtak elő scordaturát, egyik, inkább a groteszkre példa Gustav Mahler 4. szimfóniája scherzo tételének hegedűszólója.Collins: Encyclopedia of Music, William Collins Sons & Company Ltd., 1976 492. o.
Zenei példák
Hegedű A scordatura alkalmazására az egyik legérdekesebb példa a hegedűvirtuóz, Heinrich Ignaz Franz Biber 15 hegedűszonátát és utolsó darabként egy szóló passacagliát tartalmazó Mysterien sonaten vagy más néven Rosenkranz sonaten kötete. A kötet már önmagában is érdekes, mivel a dedikált példányában az egyes tételek elején bibliai képek szerepelnek.Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. „Biber” I. k. 345. o. Az első szonáta és az utolsó mű, a passacaglia normál hangolással, azaz G – D – A – E hangolás mentén játszandó, míg a többi szonáta mindegyikében eltérő scordaturát ír elő a szerző, a 11. szonáta pedig még kivételesebb, itt még a két középső húrt a láb és a fogólap között keresztbe is kell húzni. Az alábbi kottakép mutatja a kötet darabjaiban az elvárt módosított hangolást.
Antonio Vivaldi A-dúr hegedűversenyében (op.9, no. 6) a hegedű G-húrját A-ra kell hangolni, így az arpeggio részek zengőbben szólalnak meg. Georg Philipp Telemann A-dúr kettősverseny két hegedűre (TWV 43:7). Joseph Haydn C-dúr szimfóniájában (no. 60., "Il Distratto", "A szórakozott") a prím és a secund hegedűknek a szokatlan, hattételes szimfónia fináléjában az alsó G húrt F-re kell hangolniuk. Niccolò Paganini Esz-dúr hegedűversenyében (no. 1) a szólóhegedű fél hanggal feljebb hangolandó, így a zenekarhoz képest a szólista hangszere fényesebben szól. Camille Saint-Saëns Haláltánc (Danse Macabre) c. művében a szólóhegedű E húrját Esz-re kell hangolni, a darab kezdő motívumának, az A – Esz tritónusz üres húron, élesebb hangzással való megszólaltatása miatt. Gustav Mahler 4. szimfóniája scherzo tételének hegedűszólójában a scordaturát valószínűleg a kevésbé lágy hangzás érdekében, a groteszk kifejezésére használja. Vecsey Ferenc 1921-ben keletkezett Nuit du Nord című darabjában a G húrt fél hanggal lejjebb, Fisz-re kell hangolni. Igor Stravinsky a Tűzmadár balettjében a teljes első hegedűszólamban az E húr áthangolását kéri, a bevezetőben megszólaló d-ről induló glissando miatt. Bartók Béla hegedűre, klarinétra és zongorára komponált Kontrasztokban a záró tételben a hegedű Gisz – D – A – Esz hangolását kéri, a népi, dudaszerű hangzás eltorzított, tritónuszos megszólaltatására. Richard Strauss a Hősi élet című szimfonikus költeményében, valamint az Elektrában is egyes részekben a hegedűk áthangolását írja elő (G helyett Gesz vagy Fisz). Viola d'amore Antonio Vivaldi operáiban komponált viola d'amore szólókban él a scordatura lehetőségével, valamint a Győzedelmes Judit című oratóriumában is. Viola Mozart Esz-dúr Sinfonia concertantéban a szólóbrácsa a normál hangoláshoz képest (C – G – D – A) félhanggal magasabban hangolandó, viszont a szólókotta D-dúrban van lejegyezve. Mindennek célja a szólóhangszer fényesebb és erősebb hangzása, mivel a jobban megfeszített húrok egyfelől hangosabban szólnak, másrészt az így hangolt hangszeren az üres húrok és felhangjaik a hangszínt fényesebbé teszik. Richard Strauss Don Quixote c. szimfonikus költeményében a brácsaszólóban a C húr H-ra hangolandó. Frid Géza 1946-ban komponált op. 25-ös brácsa, zongora szonatinája IV. tételénél az alsó két húr félhanggal magasabban hangolandó, azaz Cisz – Gisz – D – A-ra. Más brácsára írt műben is élnek zeneszerzők a scordatura lehetőségével, mint Carl Stamitz, Johann Baptist Wanhal, Johann Andreas Amon, Jiří Družecký, Johannes Matthias Sperger és Johann Georg Hermann Voigt is.Riley, Maurice W. (1991). The History of the Viola, Volume II. Ann Arbor, Michigan: Braun-Brumfield. 138–143 old. Cselló Johann Sebastian Bach 5., c-moll csellószvitjében (BWV 1011) az A húr G-re hangolandó, így a nehéz akkordok könnyebben lejátszhatók. Robert Schumann Esz-dúr zongorás kvartettjében (op. 47) a harmadik tétel utolsó 42 üteme miatt a csellistának a C húrt B-re kell hangolnia. Ottorino Respighi Róma fenyői című szimfonikus költeményében a C húr H-ra hangolandó. Kodály Zoltán Cselló szólószonátájában (h-moll) scordaturával sikerült a hangszer lehetőségeit bővíteni (H – Fisz – D – A). Nagybőgő A nagybőgőn előfordul, hogy a zeneszerzők az alsó E húrnál alacsonyabb hangot kérnek, ezt már a hangszerhez tartozó mechanikus eszközzel is el lehet érni, de előfordul, hogy a zeneszerző a húrok áthangolását írja elő. Brahms Német requiemjében a nagybőgőn megszólaló hosszú orgonapont miatt az E húrt D-re kell hangolni. Ravel a Lúdanyó meséiben scordaturát ír elő, itt az E húr Esz-re hangolandó.
Jegyzetek
Források Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965 Oesterreichisches Musiklexikon, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 2006, . Collins: Encyclopedia of Music, William Collins Sons & Company Ltd., 1976 Riley, Maurice W. (1991). The History of the Viola, Volume II. Ann Arbor, Michigan: Braun-Brumfield Oesterreichisches Musiklexikon, online
Kategória:Hangolás Kategória:Kottaírás