A Yello elektronikus zenét játszó svájci popegyüttes. Tagjai Dieter Meier és Boris Blank.Www.Yello.com / Yellology. A zenekar saját honlapja. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-22. Legismertebb, legtöbb dokumentálható elismerést (pl. slágerlistás helyezéseket) kapott dalaik itthon és külföldön is az „Oh Yeah”,Yello: Oh Yeah. Videóklip; YouTube, YelloVEVO csatorna. Dal megjelenése: Stella (nagylemez, track 3.), 1987. Hiv. beill. / Utolsó hozzáférés: 2018-07-15. illetve a „The Race” („A verseny”).Yello: The Race. Videóklip (3:42-es single verzió). YouTube, YelloVEVO csatorna. Dal megjelenése: 1988-04-11, Single; 1988-11-1, Flag (nagylemez, track 5.). Hiv. beill. / Utolsó hozzáférés: 2018-07-15.Tim Peacock: Udiscovermusic / Artists / Yello.Udiscovermusic.com (az UMG lemezkiadó online zenei weblapja). Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-15.
Az együttes megkülönböztető jellegzetességei: az énekes Dieter Meier rendkívül mély hangja, a főleg sample-kből építkező, kísérletező jellegű és hangulatilag és zeneileg is meglehetősen jellegzetes atmoszférát teremtő – általában játékos, sokszor burlesque-szerűen humoros hatást keltő – zeneszerzési technika, valamint a kísérleti videoművészként is elismert Meier által alkotott alapkoncepciójú és rendezésű videóklipjeik többségében ehhez illeszkedő, szintén stílusteremtő vizualitása.Yello . Az International Music Summit (elektronikus zenei szervezet) azonos című webzinje. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-23.
Annak ellenére, hogy pályafutásuk során számos díjat és komoly elismerést kaptak, a Yello kezdetben félig-meddig underground, avantgárd zenekar volt, amelynek tagjai bár profi művészek más területeken, zenei képzettség szempontjából végig félig-meddig büszkén vállaltan amatőrök maradtak (Vö. Meier: „A dilettáns számomra rendkívül pozitív csengésű szó.”)Alex Petridis: The Return of Yello: 'America Thought we were Black Guys Rapping'. TheGuardian.com (A The Guardian angol nyelvű online kiadása); 2016-09-22. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-12. Évtizedekig egyensúlyoztak – nem feltétlenül tudatosan – az experimentális elektronika és a mainstream popzene között, sok divatos és egészen egyedileg alkotott stílussal is kísérleteztek a zenei dadaizmustólYello: Planet Dada. Videóklip. YouTube. Yello VEVO csatorna. egészen a legtriviálisabb elektronikus popstílusokig (a synthpoptól az ambient technón keresztül egészen a rave-ig), önjellemzésükYello.com / Yellology. A zenekar honlapja. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-11. Mint korai éveikről mondják: „Already thirty years ago, Yello started ... a branch of music that defies categorization and is so unique that there is simply no label to make sense”, azaz: „Harminc évvel ezelőtt a Yello olyan zenei stílus létrehozásába kezdett, ami ... ellenáll a beskatulyázásnak, ami annyira egyedi, hogy egyszerűen nem létezik megfelelő címke, ami értelmesen alkalmazható lenne rá.” szerint zenéjük nem kategorizálható, bár az olyan gyakran kapott jelzőket, mint pl. az „avantgarde” és „excentrikus”, adekvátnak és elismerésnek tekintik. Aligha tévedés azonban kijelenteni, hogy a zenekritika, főképp a nyolcvanas évek közepén kiadott albumaik, valamint olyan jelenségek, mint a kétezres évekbeli beszállás az Audi autógyár reklámkampányába (Progress and Perfection virtuális album, 2017), mára besorolta a Yello-t, mégpedig meglehetős joggal, a (mainstream) popzenekarok közé.
A csapatot eklektikussága és 80-as évekbe eső fénykora miatt sokszor az újhullámhoz sorolják,Electronicbeats.com. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-12.Progress and Perfection. Spirit-of-rock.com (online zenei adatbázis). Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-14. illetve szintetizátor-pop együttesként is számon tartják; habár egyik leírás sem igazán illik rájuk.Csináltak újhullámos stílusúként is kategorizálható dalokat, de nem többet, mint bármiféle más stílusút; a dalaikat pedig valóban elektronikus eszközökkel állítják elő (Blank a kétezres évek óta főleg a Logic nevű népszerű DAW szoftverrel dolgozik), de inkább a hangminta-összerakós stúdiótechnikával, és az olyan „nem klasszikus” szintetizátorokon, mint a Yellofier nevű androidos alkalmazás; semmint kizárólag hagyományos billentyűs szintetizátorokon, bár az utóbbiakat is használják. A Yello esetében immár tanácsosabb elektropopról,Ld. pl. Ticketcorner.ch . A zenekar lapja a Ticketcorner adatbázisában. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-17. semmint synthpopról beszélni.
Története
Megalakulás
Az alapítók A Yello-t (pontosabban azt a zenegyártás céljából szerveződött baráti együttműködést, amiből a zenekar kiformálódott) Boris Blank és Carlos Perón alapította az 1970-es évek végén.
Blank gyermekkorában nemcsak magnóra vett hangokkal kísérletezett (a nyaralásokon felvett hangokat tartalmazó magnószalagot egyenlő darabokra vágva újraragasztotta, majd különböző sebességgel lejátszotta, így érdekes effekteket hozott létre),Musicradar.com: Yello's Boris Blank on the Fairlight revolution, his six-figure sample collection... and reincarnation. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-17. de lőszerrel is, ennek során egy balesetben fél szemére megvakult. A hetvenes évek második felében Zürichben írógép-eladóként,Yellobook. Promóciós könyvismertető) angol nyelven a zenekar honlapján (www.yello.com). Link beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-15. tévészerelőként, majd kamionsofőrként dolgozott, de szabadidejének nagy részét elektronikus hangszerekkel felszerelt házi stúdiójában töltötte.
Abban az időben, amikor Meierrel kezdtek dolgozni, ez a stúdió elektronikus részeit tekintve két stúdiómagnó-készülékből („deck”), egy egyszerűbb négycsatornás keverőből, egy Farfisa orgonából, egy ARP/Solina szextett-szintetizátorból, egy „dédelgetett” ARP Odyssey analóg szintiből, valamint egy Roland SH-101 monofon analóg kisszintiből állt, de voltak akusztikus hangszerek is: egy szaxofon, egy bongo szett, egy gitár. Továbbá egy metronóm.Blank Expressions . Az Electronic Sound magazin interjúja B. Blankkal. 2014. 73. o.
Perón mikrofonnal és hangfelvevővel járta Svájcot, érdekes hangokat vadászva, amikkel otthon tovább szórakozott, átalakítgatva őket (ebben fő eszköze egy Revox kéttárcsás szalagos felvevőmagnó volt). Egy gépkocsi-törésteszteket végző roncstelepen ismerkedett meg Blankkel (miközben mikrofonokat szerelt az összetörésre ítélt autókba, hogy a koccanás hangját rögzíthesse); korábban Blank élőzenés performance-ket adott elő Meierrel. Mindketten csatlakoztak a zürichi Urland zenekarhoz; Blank (bár zenei képzésben soha nem részesült) gitározott, Perón billentyűzött.RégiidőkpopzenéjeTranceonic.bandcamp.com. Blank és Perón találkozása részletesebben.
Meier egy gazdag svájci üzletember (bankár) fiaként már a járókában is milliomos volt. Az ifjúkori hároméves hegedűképzés érintetlenül hagyva pergett le róla. Fiatalon playboyként élt, (kb. 17-től 23 éves koráig) hivatásos szerencsejátékos, illetve sportoló (golfjátékos) volt, emellett (a Yello-ban való szereplés mellett is végig folytatott) manapság akció-, konceptuális- és médiaművészetnek nevezett művészeti tevékenységbe is kezdett. Művészként már a hetvenes évek végén számon tartották (elsősorban hazájában, Svájcban, néhány kiállítási darab; monográfia és kiállításkatalógus formájában),Galleriazander.com / Dieter Meier . Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-15. Emellett punkénekesként is kipróbálta magát, ami saját elmondása szerint tulajdonképpen azt jelentette, hogy alkalmanként néhány fél(?)amatőr punkzenekarban „kiordibálta a tüdejét”.Www.yello.com / Yellobook. Ez vezetett ahhoz, hogy bekerüljön a Yello-ba, ugyanis a punkcsapat kiadójának igazgatója összeismertette Blank-kal, amikor megtudta, hogy az énekest keres a Perónnal együtt űzött fura zenei laboratóriumi kalandozásaihoz. Az említett punkcsapatok közül, remélhetőleg a legérdemesebbként, a Fresh Color nevű zenekar neve maradt fent, akik Meierrel mint énekessel együtt két single-t is felvettek, sőt ki is adtak, a Cry for Fame / The HookDieter Meyer (+Fresh Color): Cry for Fame / The Hook. YouTube. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-15. és a No ChanceFresh Color): No Chance. YouTube. Hiv. beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-15. címűeket (az elsőt valójában Meier nevén adták ki. A Fresh Color később újhullám- ill. italo-disco zenekarrá alakult).
A két kislemezt forgalmazó kiadó a Paul Vasjabel tulajdonában álló Periphery Perfume volt. Vasjabelnek emellett volt egy népszerű kis lemezboltja is Zürichben, a Music Marker, ahová Meier néha eljárt jazz-lemezeket vásárolgatni. Amikor egyszer mindketten betértek a boltba, Vasjabel bemutatta Blanknak Meiert, mint énekest. A Yello létrejöttéhez ez a félreértés is jelentősen hozzájárult – legalábbis Meier szerint félreértés volt, ő ugyanis egyrészt egyáltalán nem tartotta magát (jó) énekesnek, és esze ágában sem volt énekesi karriert kezdeni, másrészt Blank nem kedvelte a punkokat, és nem vokalistát keresett, hanem egy „igazi” profi énekest. „Dupla katasztrófa volt ez Boris számára” – mondta később Meier. Guardian. Az azonban az utólag történtek fényében kétségtelen, hogy mégis megpróbáltak együtt dolgozni, bár 1979-ig, az első kislemez megjelentéig erről a nagyvilág nem sokat tudhatott meg. Hogy együtt maradtak, az bizonyos zenekrónikások szerint annak köszönhető, hogy Perónnak megtetszett Meier mély hangja, Blank pedig nem volt konfliktuskereső típus, így végül is hozzájárult a zenekar kibővítéséhez. Régi idők popzenéje / Yello
Meier a kétezres évekre számos tevékenységi körben is elismerést szerzett: zenészi karrierje mellett borász, húsfarm-tulajdonos, restaurátor, óratervező, fotós és innovatív kávé- és kakaóbab-feldolgozási technikákat kifejlesztő csokoládégyár-tulajdonos is lett, aki a kávék, borok és steak-ek mellett a filmrendezésbe és a színészetbe is belekóstolt (ezen kívül – állítólag – digitális keverőpult tervezésében is részt vett, ami egy amerikai élő tévéműsor hozzá nem értő technikusainak félrekapcsolásos bakija miatt végül csődbe jutott vállalkozásnak bizonyult).
Tranceonic
1978-ban Blank beköltözött (értsd: stúdiót rendezett be) a hónapokkal később a környéken kezdődő punk- és diákzavargások (Züri brännt) miatt híressé-hírhedtté vált Rote Fabrik nevű, már nem működő gyárépület emeletére, ahol a földszinten Meiernek műterme volt. Blankra részben a korabeli indusztriális és pre-techno zenekarok gyakoroltak számottevő, inspiráló hatást, mint pl. a brit Throbbing Gristle – az ipari zene fogalmának megalkotói – és Normal, valamint az amerikai Chrome, Tuxedomoon, és a The Residents;Max(imillian) Dax: Boris Blank: 'Punk wasn't spectacular at all' - interjú Boris Blank-kal (a Yello kezdeti éveiről, alkotó hozzáállásról és arról, hogy mennyire nem volt közük a punk-mozgalomhoz). Electronicbeats.com (Elektronikus zenei webzine); 2014.-12.-02. Link beill. / utolsó hozzáférés: 2018-07-14. részben pedig olyan kedvenc zenéi, mint pl. az erre szolgáló rádiócsatornákon át ömlő latin tánczene (kedvenc zenéi között voltak pl. Ligeti György, a Sun Ra projekt, A. Schönberg, Sosztakovics).