A Kazinczy Ferenc utca Miskolc történelmileg kialakult utcahálózatában a fiatalabb útvonalak közé tartozik, közlekedéstechnikai szempontok figyelembe vételével 1794-ben nyitották meg. Észak-dél irányú utca, kiinduló pontja a Széchenyi István utca, azaz a Villanyrendőr, végpontja a Jókai Mór/Szeles utca. Középső szakaszán helyezkedik el a Hősök tere, nevezetesebb épületei a Három Rózsa Szálló, a zsinagóga, a Postapalota és a Földes Ferenc Gimnázium. Alsó szakaszán, azaz a Széchenyi utca és a Régiposta utca között csökkentett forgalmú út, a célforgalmon kívül csak a városi buszok és a taxik használják.
Miskolc utcahálózata a középkorban alakult ki. Szerkezetét a helyi, földrajzi adottságok és a városba érkező, illetve a városon áthaladó országutak határozták meg. A Diósgyőr felé futó országút a kezdetektől a Piac (ma Széchenyi) utcán haladt nyugati irányba, ezzel alapvetően nem volt gond. Problémát jelentett azonban az észak-déli közlekedés: a Mindszent felől az országúton érkezők a Papszeren vagy a Mindszent (ma Szemere) utcán érték el a Piac utcát, ám a Szentpéter felé továbbhaladó a forgalomnak itt meg kellett törnie, mert nem volt egyenesen észak felé haladó út. Az érkezők a város főutcáján haladtak nyugati irányban, fokozva annak terhelését, majd vagy a Czikó (ma Kossuth), vagy a Boldogasszony (ma Déryné) utcára kellett ráfordulniuk (mindkettő meglehetősen keskeny útvonal volt), és ezek végén „jobbra” fordulva találták meg az északi irányba, a Szentpéteri kapun átvezető utat. A közlekedési gondok évszázadokon át fennálltak, és Miskolc vezetésének előbb-utóbb megoldást kellett találni erre. A 18. században megérett az elhatározás a Mindszent utca északi meghosszabbítására, amelynek részleteit egy szakértő bizottság dolgozta ki: telkeket sajátítottak ki, hidat építettek, és az új utat 1794-ben adták át rendeltetésének. Neve Vereshíd utca lett, majd 1859-ben kapta meg mai nevét. A Széchenyi és a Szemere/Kazinczy utca kereszteződésében létrejött a város új közlekedési csomópontja, a majdani Villanyrendőr.
Története Miskolc középkori eredetű utcáin (Piac, Hunyad, Czikó, Boldogasszony, Papszer) évszázadokon keresztül nagy csúcsforgalmat okozott a városba érkező, illetve a városon áthaladó országutak forgalma. Különösen nagy nehézséget jelentett az észak-dél irányú forgalom, mert a Papszeren érkező, a Piac (ma Széchenyi) utcát keresztező forgalom vagy a Czikó (ma Kossuth) utcán haladt tovább észak felé, vagy – éppen az esetleges torlódások miatt – keletre fordulva a Boldogasszony (ma Déryné) utcára tértek rá. A Csabai kapu felől a Mindszent (ma Szemere) utcán keresztül érkező forgalom a Piac utcán „megtörve” a Boldogasszony utcán haladt tovább, és „kereste meg” a Szentpéter felé továbbvivő országutat. A város tanácsa a 18. században vetette fel a Mindszent utca északi meghosszabbításának szükségességét, és a diósgyőri koronauradalom a század végén engedélyezte és finanszírozta az utcanyitást, ami egyébiránt az ő érdeke is volt, ahogy a korabeli indoklás írja: „…a tekintetes diósgyőri uraságra néz leginkább az útfelnyitásábúl a haszon és a díszesség”. A tanács bizottságot hozott létre a nyomvonalon az új telekszerkezet, tulajdonképpen egy kisebb városrendezési terv kidolgozására, amelynek vezetője Reindl Ferenc „hites” mérnök volt, tagjai közé pedig Klír Vencel építőmestert, Hoffer János ácsmestert, Rosenplatt József asztalosmestert, Knédli András lakatosmestert és Vasztel Jakab üvegesmestert delegálta. Az új utca nyomvonala tizennégy telket (fundust) érintett (kilenc kvantumos és öt taxás), és az utcanyitás szükségességét igazolja, hogy az érintettek jellemzően nem tiltakoztak a kisajátítás miatt. A telekkisajátítások értéke 2469 forint 15 koronára rúgott. Az új utca területe 1288 négyszögölöl volt, amit 258 öl kő felhasználásával burkoltak le. A hatékonyság érdekében elkerülhetetlen volt, hogy az utca nyomvonalán építsenek a Pece-patakon átívelő, megfelelő teherbírású és áteresztő képességű hidat. Ennek a terve (valószínűleg Reindl Ferenc mérnök és Hoffer János ácsmester készítette) már 1792-ben kész volt, és a híd idejében meg is épült. A műtárgyat feltehetően míniummal (vörös védőfestékkel) festették le, így a neve a közbeszédben hamar Veres híd lett, ami azután átment a hivatalos nyelvhasználatba is, sőt sokáig maga az utca is Vereshíd utca néven szerepelt. Az utca 1859-ben, közgyűlési határozattal kapta meg Kazinczy Ferenc nevét. A Miskolcon megbecsülésnek örvendő író, költő, nyelvújító születésének centenáriumi ünnepségét a Színházban tartották, a színpadon kiállították a költő mellszobrát, és Molnár György színi direktor elszavalta Lévay József erre az alkalomra írt költeményét. Az ünnepségen részt vett Tompa Mihály is. Nem annyira közismert, hogy a Kazinczy utcán valaha villamosvonal is haladt: a 20. század elején telepített észak-déli villamosvonal a Szeles utcáról kanyarodott a Kazinczyra, majd a Szemere utcán és a Görgey Artúr utcán haladt az akkor még önálló Hejőcsabáig, a mai tapolcai elágazás közelében kialakított végállomáshoz. Ezt az egyvágányos vonalat 1960-ban szüntették meg.
Az új utca nyitásával nemcsak kialakult a város új közlekedési csomópontja (úgy százötven év múlva ez lett a Villanyrendőr), de egyúttal megnyitotta a lehetőséget a város keleti irányú terjeszkedésének is. Az új híd és utca ugyanakkor – céljának megfelelően – kapcsolatot hozott létre Piac utca déli oldalán, a Szinvára épített Forgó híddal (a Forgó híd a mellette álló, a Forgó család birtokában lévő házról nyerte a nevét) és a Mindszent utcával. Ez a két híd és utca több mint 150 évig döntő szerepet játszott a városon áthaladó észak-déli forgalom lebonyolításában. Az észak-déli forgalom csak az 1970-es évek elején tolódott át a Korvin Ottó (ma Corvin) és a Beloiannisz (ma Szentpáli István) utcára, végül az évtized végén, a kétszer kétsávos Szilágyi Dezső és Vándor Sándor (ma Király) utca kialakítása után tovább tolódott keletre, és az említett utcákon és az Ady Endre utcán keresztül haladhatott tovább a forgalom északi irányban, vagy kanyarodhatott keletre, a Zsolcai kapun át.
1947-ben, amikor sor került a Nagy-Miskolc létrejötte után többszörösen előforduló utcanevek rendezésére, ez az utca tarthatta meg Kazinczy nevét. Diósgyőrben Kemény utca, Hejőcsabán Malom utca lett az új név.Felvidéki Népszava, 1947. február 6.
Építményei bélyegkép|A Kazinczy (és a Déryné) utca térképe Nyugati (páratlan) oldal Három Rózsa Szálló (Széchenyi István utca 33.)
Az épület Széchenyi utcára van címezve, de jelentős homlokzati fronttal rendelkezik a Kazinczy utcán is. A Három Rózsa Szálló helyén egykor az 1767-ben épült „Kura” (azaz Kurta), majd „Uradalmi 3 rózsa” nevű fogadó állt. 1878-ra épült meg az új szálloda, amelynek működése során, a tulajdonosváltásoknak köszönhetően több neve is volt. 1934-ben megszűnt a szállodafunkció, lakóház lett, a földszinten pedig üzleteket alakítottak ki. Közöttük a legrégebbi a ma is működő Fehér Kígyó Gyógyszertár.
Baruch–Stamberger-ház (Kazinczy utca 1.) Az új utca nyitása előtt két görög kereskedő, Jankovics Ádám és Apostolovics János özvegyei laktak ezen a helyen. A telkek osztása után Bodnár Mihály, majd 1817-ben Esztergomy Dániel lett az új tulajdonos. 1897-ben egy földszintes kőépület állt a telken, amelyben Klír József „Borsodi szántóvetőhöz" címzett vaskereskedése működött. 1927-ben Baruch Gyula és Stamberger Sámuel orvos volt a tulajdonos. Egy korábban benyújtott építési kérelem módosításával emeletenként egy-egy lakást kívántak kialakítani a két tulajdonos családja számára, és a tetőteret is beépítették. A lakóház terveit Bloch Ármin és Stimm Lajos irodája készítette, kivitelezője Hevesi Lajos mérnök volt. A ház 1+4+1 tengelyű homlokzati kiképzést kapott. A földszinten két bejáratot alakítottak ki, közöttük üzlethelyiségeknek hagytak helyet. A két emeleti szint középső négy ablakát tartalmazó rész erőteljesen, nagyjából egy méternyire kiemelkedik a homlokzat síkjából. Az első emeleti ablakok egyenes, a második emeletiek félköríves záródásúak, a két szélső tengely hármas osztású ablakai egyenes zárásúak. A tetőtér-beépítés a homlokzaton timpanonra emlékeztető, előtte széles erkélyt alakítottak ki, műkőből készített díszes mellvéddel.
Lakóház (Kazinczy utca 3.) A porta tulajdonosa az utcanyitás előtt Kubinyi András volt. A telken az 1850-es években egy nagyobb, L alaprajzú földszintes ház állt, de ez 1889-ben leégett. Az új, hasonló kialakítású épület 1893-ra készült el. 1908–12 között az utcai helyiségeket üzletek céljára alakították át. 1936-ban Nagy-Máthé Vilma tulajdonos emeletráépítést kérvényezett, a terveket Szklenárik József kőművesmester készítette. A ráépítés során az emeleten három kétszobás lakást alakítottak ki. Ekkor kapta meg az épület mai kinézetét. Az emeleti homlokzat 4+1+4 axisú, a középrizalit tartalmazza a földszinten a vakolatkváderes, kosáríves kapubejárót, fölötte, a franciaablak előtt kovácsoltvas korláttal díszített erkély van. Az emeleti ablakok hangsúlyos szemöldökpárkányt kaptak. Az enyhén trapéz alakú udvaron körbefutó függőfolyosóról lehet megközelíteni az emeleti lakásokat. A földszinten, a kapu két oldalán külön bejárattal rendelkező üzletek voltak, az ezredforduló után az északi oldalon kettéválasztották az üzlethelyiséget.
Oktatási épület (Kazinczy utca 5.) Az utca nyitása idején a telek Dapsy Istváné volt, és a nyitás következtében 76 négyszögöllel csökkent portájának területe. Miskolc 1854-es katonai térképén két kisebb épület látszik a telken, feltehetően Miletz Gáspár és Zár György házai. Az 1880-as évek elején Grósz József volt a tulajdonos, aki 1883-ban lakó- és üzletházat építtetett Klein József kőművesmester terve alapján. A ház U alaprajzú földszintes épület, udvari szárnyai a telek északi és déli oldalán épültek fel. Az utcai eklektikus homlokzat 1+2+1+2+1 tengelyű, szimmetrikus kialakítású. A középső és a két szélső tengely rizalitszerűen kiugrik a homlokzat síkjából. Egyenes záródású kapubejárója középen helyezkedik el, körülötte a felületet vakolatkváderezéssel díszítették. Ablakai erőteljes szemöldökpárkánnyal rendelkeznek, a két szélső timpanonos. A 20. század végén egy bank vásárolta meg az épületet, a lakófunkció megszűnt, a banki igényeknek megfelelően újították fel. A tetőteret beépítették, ami a bejárat fölött mellvédszerű kettős ablakkal jelenik meg, ezen kívül a két szélső tengelybeli ablakot bejárati ajtóvá alakították, a kváderes díszítést meghagyva. A bank nem sokkal később a Déryné utcába költözött, azóta oktatási intézmény, illetve biztosító foglalja el az utcai frontot.
Zsinagóga (Kazinczy utca 7.)
Az épület főhomlokzatával a Kazinczy utcára néz, oda is van címezve, de állandóan használt bejárata a Déryné utcáról nyílik. A zsinagóga 1856 és 1863 között épült Ludwig Förster tervei alapján, neoromán moreszk stílusban. A Kazinczy úti és az udvari homlokzat fő síkjából a főhajó középrizalitként kiemelkedik, arabeszkes rózsaablak díszíti. Ablakai keskenyek, ívesek, kettes-hármas csoportba foglaltak. Az udvar felé néző főhomlokzat oromzata csúcsán Mózes kettős kőtáblája látható. A háromhajós, álbazilikás elrendezésű épület belsejében karcsú vaspillérek vannak, amelyek díszítésében gótikus és bizánci elemek is láthatók. A falak bonyolult mintájú, keleti motívumokat idéző festést kaptak. 2017-ben elkezdték az épület felújítását.
Hősök tere