A canterburyi katedrális Anglia egyik legrégebbi és leghíresebb keresztény központja, a canterburyi anglikán püspökség székhelye. Amint azt Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című művéből (is) tudjuk, a katedrális megépítése óta fontos zarándokhely.
Mint építészeti műemlék, 1988 óta a kulturális világörökség része, a Szent Ágoston-apátsággal és a Szent Márton-templommal együtt.
Története A katedrális első püspöke Canterburyi Szent Ágoston volt, akit I. Gergely pápa küldött Angliába 597-ben. Beda Venerabilis leírja, hogy a katedrálist Szent Ágoston alapította. A régészeti kutatások azt mutatták, hogy a főhajó alatt egy korábbi szász katedrális maradványai vannak, amely viszont egy római erődre épült.
740–760 között Cuthbert püspök egy újabb épületet emeltetett ugyanannak a tengelynek a mentén, a Keresztelő Szent Jánosról nevezett keresztelőkápolnát. 941–958 között Oda püspök felújíttatta az épületet, és jelentősen meghosszabbíttatta a hajót. Lyfing püspök (1013–1020) és Aethelnoth püspök (1020–1038) egy nyugati szárnnyal egészítették ki a katedrálist.
Lanfranc püspök (1070–1077), az első normann, (paviai) püspök újjáépíttette az angolszász templomot. Canterburyi Szent Anzelm kibővíttette a kolostort.
A katedrális történetének legsötétebb momentuma volt Thomas Becket meggyilkolása a katedrális egyik oltára előtt 1170. december 29-én. A gyilkosságot négy angol lovag követte el (név szerint Hugh de Moreville, Williem de Tracey, Reginald FitzUrse és Richard le Breton) állítólag II. Henrik parancsára. (Úgy tartják, hogy a király így kiáltott fel a lovagok előtt: „Hát nincs senki, aki megszabadítana ettől az alacsony-születésű paptól?!”)
Az 1174-es tűzvész után, amely elpusztította a keleti szárnyat, Guillaume de Sens újjáépítette kórust és később William the Englishman hozzátoldotta a Corona nevű szentélyt; itt őrizték Thomas Becket maradványait. Az építkezések fő anyagi forrása a Becket sírját látogató zarándokoktól származó bevétel volt. Thomas Chillenden prior alatt (1390–1410) a főhajót gótikus stílusban újjáépítették. Az utolsó nagyobb átalakítás a központi kis torony lebontása és újjáépítése volt, amely 1494-től tíz éven át tartott.
Leírása A három részből álló főhajó késő gótikus stílusban épült a korábbi román stílusú templom alapjain. A főbejárat a délnyugati oldalon található. A bejárat feletti toronyban van a katedrális 14 harangból álló harangjátéka. Az északnyugati toronyban található a 3,1 tonnás Great Dunstan harang. A keresztelőmedence 1639-ből származik. Az északi falon van az orgona (1980). A nyugati ablakok a 12. századból származnak és 13 alakot ábrázolnak Jézus családfájából; itt van még 8 középkori király és a 12 apostol is.
A nyugati kriptát a 12. század elején építették. Itt még látható egy olyan fal is, amely az előző, 1077-ben épített templomból maradt fenn. Innen lehet bejutni a kincstárba is, ahol ezüst- és aranyneműket őriznek.
A keleti kripta szintén a korábbi román stílusú templomból maradt meg. Becket Szent Tamás halála után itt őrizték földi maradványait. 1220-ban az ereklyéket kivették a sírból és ez időtől kezdve a Szentháromság-kápolnában őrizték 1538-ig; ekkor VIII. Henrik parancsára megsemmisítették.
A katedrális tornya a nagy harang nevét ('Bell Harry') viseli. A torony építését 1494-ben kezdték és 1504-ben fejezték be. Itt található azoknak a személyeknek a címere, akik hozzájárultak a torony építéséhez. Ezek közül a leghíresebbek John Morton (bíboros) és Thomas Goldstone apát.
Az 1174-es tűz után a kórust gótikus stílusban építették újjá. Gervasius szerzetes krónikája szerint az összeült egyházi bizottság különböző építőmestereket hívott meg; ezek azonban nem tudtak megegyezni egy közös javaslatban. Végül is a francia William of Sens megoldását fogadták el, aki magával hozta a korai francia gótika hatását. Ő azonban nem tudta befejezni a munkát, mivel előbb le kellett bontani a régi, tűzben károsodott kórus maradványait. 1178-ban leesett egy állványról és súlyosan megsérült. Egy ideig a betegágyából irányította az építési munkákat, majd visszatért Franciaországba, ahol 1180-ban meghalt. A kórust William "the Englishman" vezetésével fejezték be; ugyanekkor készült el a kórust lezáró kerek „Becket koronája” és a Szentháromság-kápolna.
A katedrális jellegzetessége a két kereszthajó egymástól eltérő különleges volta. A keleti kereszthajó a William of Sens és William "the Englishman" irányította átépítés következtében inkább véletlenszerűen keletkezett, amikor a korábbi kórust kelet felé meghosszabbították. A 12. századi üvegablakok az Ó- és Újszövetségből vett jeleneteket ábrázolnak.
További érdekesség a katedrális magyar kötődése: két ablakát a magyar Bossányi Ervin készítette.
Itt vannak eltemetve Canterburyi Szent Tamás Eduárd walesi herceg IV. Henrik angol király és felesége, Navarrai Johanna
Képek
Fordítás
További információk Canterbury Cathedral Online Képes körséta (angol) Harangtornyok A canterburyi katedrális, a Szent Ágoston-apátság és a Szent Márton-templom az UNESCO világörökség honlapján
Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek Kategória:Az Egyesült Királyság gótikus vallási építményei Kategória:Anglia templomai, kolostorai Kategória:Anglikán templomok Kategória:Az Egyesült Királyság világörökségi helyszínei