A modalitás szemantikai kategória, amely a beszélő attitűdjét fejezi ki saját mondatának tartalmával szemben.Bussmann 1998, 754. o. Attitűdön itt fogalmak széles spektruma értendő.

A mondatoknak van egy modális alapértékük, melyet általában a tartalmuk és a kommunikatív rendeltetésük, valamint logikai minőségük szerint megállapított mondattípusok képviselnek, megkülönböztetve kijelentő, felkiáltó, óhajtó, felszólító, kérdő, állító, illetve tagadó mondatot.Cs. Nagy 2007, 327–331. o.

Modális alapértékükön kívül a mondatok kifejezhetnek egyéb modalitásokat is. Egyeseket ellentétes párokban lehet feltüntetni. Ezek szerint a beszélő láthatja a mondatban foglalt cselekvést, történést, állapotot, létezést stb. ismertnek vagy ismeretlennek, lehetségesnek vagy lehetetlennek, szükségesnek vagy szükségtelennek, biztosnak vagy bizonytalannak, valószínűnek vagy valószínűtlennek, kötelezőnek vagy nem kötelezőnek, kívántnak vagy nem kívántnak, megengedettnek vagy tiltottnak stb.Constantinescu-Dobridor 1998, verb szócikk. Az érzelmi állásfoglalás is hozzátartozik a beszélőnek a mondatához való szubjektív viszonyához, valamint a mondatban kifejezett nyomatékosság, megerősítés, enyhítés, árnyalás stb. is.Bokor 2007, 250. o.

A modalitás kifejezése

A modalitást különféle nyelvi eszközökkel fejezik ki. Ezek lehetnek nyelvtaniak (alaktaniak és mondattaniak), lexikaiak, az előbbi kettőt egybefoglalóak, valamint prozódiaiak. Olykor egyetlen ilyen eszköz jeleníti meg, máskor egyszerre több.

Igemódok

Az igemód a modalitás kifejezésének egyik grammatikai, mégpedig alaktani kifejezője. Egy bizonyos modalitást kifejezhet egy bizonyos igemód, bár ugyanaz az igemód más modalitást is kifejezhet. Például a magyar nyelvben a kijelentést tipikusan a kijelentő mód fejezi ki, az óhajtást a feltételes mód, a felszólítást a felszólító mód, azonban a kijelentő mód lehet a felkiáltással kifejezett érzelmekkel vagy a kérdéssel is társított, valamint felszólítás is lehetséges kijelentő móddal. Olyan nyelvekben, mint például a francia vagy a román, általánosan a nem valós, hanem akart, kívánt, szükséges stb. esemény, állapot, létezés módja a kötőmód. Ennek a magyarban egyszerű mondatban az 1. és 3. személyben, mellékmondatban mindegyik személyben használt felszólító mód felel meg: Que personne ne sorte ! ’Senki se menjen ki!’,Grevisse – Goosse 2007, 1103. o. Je consens que vous soyez présent à l’entretien ’Beleegyezek, hogy (Ön) jelen legyen a megbeszélésen’;Grevisse – Goosse 2007, 1460. o. Să plece imediat! ’Azonnal menjen el (ő)!’,Cojocaru 2003, 158. o. Te rog să-mi scrii în fiecare zi! ’Arra kérlek, hogy írj nekem minden nap’.Cojocaru 2003, 157. o. A románban a feltételezést is kifejezheti a kötőmód, de van saját morfémájú ún. feltételező mód is: O fi știut el ceva ’Tudhatott ő valamit’.Avram 1997, 238. o.

Modális igék

Mondatok modális alapértékéhez olykor úgy adnak hozzá egyéb modalitást, hogy mellékmondattá teszik őket bizonyos igéknek alárendelve. Például, ha egyszerű kijelentő mondat elé tesznek olyanokat, mint Je crois que… ’Azt hiszem, hogy…’, Je crains que… ’Attól tartok, hogy...’, Je me réjouis de ce que… ’Örvendek, hogy…’,Dubois 2005, p. 306. ezek olyan modalitásokat is kifejeznek, mint saját vélemény, félelem, illetve öröm.

Ezeket az igéket nem tekintik azonban modális igéknek. Általában olyanok jönnek számításba ilyenekként, amelyeknek bizonyos lexikai alapjelentésük/jelentéseik van(nak), amikor függetlenül használják őket, és megváltozott jelentésük, amikor más igével vagy igenévvel társítottak, ennek a modalitását fejezve ki, valamint olyan igék, amelyek csak ilyen funkcióval használatosak.

Példák:

El tudod ezt nekem intézni?;Lengyel 1999. We may have problems ’Lehetséges, hogy gondjaink lesznek’;Eastwood 1994, 114. o. Nous avons failli réussir ’Majdnem sikerült (nekünk)’;Mauger 1971, 286. o. Ja ovde mogu studirati/da studiram ’Én itt tudok tanulni’;Moldovan – Radan 1997, 114. o. Am a scrie / de scris ’Írnivalóm van’.Avram 1997, p. 198.

Módosítószók

A modalitások kifejezésének lexikális módszere a módosítószó használata. A magyar grammatikákban külön szófajként tartják számon, egyéb grammatikákban a határozószókhoz sorolják azzal a megjegyzéssel, hogy nincs mondattani funkciója.

Példák:

Géza biztosan betalált a belső körbe;Kugler 2001, 233. o. (latinul) Paene in foveam decidi, ni hic adesses ’Csaknem beleestem a gödörbe, ha nem lettél volna itt’;Popescu 2004, 175. o. He’s probably been sick for a long time ’Valószínűleg hosszú ideig beteg volt’;Bussmann 1998, 1060. o. Heureusement, il n’a pas plu à la cérémonie ’Szerencsére nem esett az eső az ünnepségen’;Molinier 2000, 48. o. Ich kann leider nicht kommen ’Sajnos nem jöhetek el’;canoonet. Das Satzadverb (A mondathatározó) On to, naravno, nije ni mogao znati ’Ezt ő természetesen nem is tudhatta’;Barić 1997, 282. o. Poate Dan a greșit ieri ’Dan talán hibázott tegnap’.Zafiu 2006, 479. o.

Modális partikulák

A modális partikula is a modalitásokat kifejező eszközök szókategóriája, amelyet egyes magyar grammatikák elkülönítenek szófajként a módosítószótól is, annak alapján, hogy ezekkel ellentétben a partikula nem lehet mondatszó.

A partikulák egy része alapmodalitásokat fejez ki más nyelvi eszközökkel együtt, vagy esetleg egyedül. Példák: kérdő partikula: Akkor holnap találkozunk, ugye?,Kugler 1998, 216. o. Dolaziš li sutra? ’Eljössz-e holnap?’; felkiáltó partikula: Ala smo se lepo proveli! ’De szépen múlattuk az időt!’;Moldovan – Radan 1996, 131. o. óhajtó partikula: Samo da mi se on vrati! ’Bárcsak visszajönne hozzám!’;Moldovan – Radan 1996, 130. o. felszólító partikula: Oni neka dođu! ’Ők csak jöjjenek!’;Čirgić 2010, 227. o. tagadó partikula: Ich habe ihn nicht gesehen ’Nem láttam őt’.canoonet. Die Negationswörter (A tagadószók).

Egyéb modalitásokat kifejező partikulák, olykor egynél több is: csodálkozás: Hát még ilyet!;Péteri 2001, 99. o. megerősítés: Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;Fónagy 2006, 182. o. csökkentés, enyhítés: Neki ugyan mondhatod!;Kugler 1998, 216–217. o. korlátozás: Samo ti možeš da mi pomogneš ’Csak te tudsz segíteni rajtam’.

Közbevetett mondatok

A közbevetett mondatok között vannak olyanok is, amelyek modalitást fejeznek ki úgy, mint a módosítószók. Példák: Bözsi, úgy vélem, meggyógyult;Cs. Nagy 2007, 343. o. Soit dit entre nous, il n’est guère consciencieux dans son travail ’Köztünk legyen mondva, nem igazán lelkiismeretes a munkájában’;Grevisse – Goosse 2007, 468. o. As you know, things are difficult just now ’Mint tudod/tudjátok/tudja/tudják, a helyzet nehéz mostanában’;Eastwood 1994, 332. o. Am venit, dacă vrei să mă crezi, din întâmplare ’Akár hiszed, akár nem, véletlenül jöttem ide’;Avram 1997, 406. o. Stadion — to je sada jasno — neće biti završen na vreme ’A stadion – most már világos – nem lesz kész időben’.Klajn 2005, 238. o.

A hanglejtés

A hanglejtés is kifejez modalitást, rendszerint más eszközökkel együtt. Alapfunkciója az alapmodalitások megkülönböztetése, és erre olykor egyedül szolgál. Például a Tu viendras avec moi ’Velem fogsz jönni’ mondat három hanglejtés révén lehet kijelentő, kérdő vagy felszólító,Kalmbach 2013, 9.7.2. ami írásban különböző írásjelekkel tüntetendő fel: ponttal, kérdőjellel, illetve felkiáltójellel.

A hanglejtés különféle pragmatikai jellegű modális árnyalatokat is kifejezhet, úgymint érzelmeket (méreg, felháborodás, öröm, meglepetés, csalódás stb.) és kommunikációs szándékokat (kérés, fenyegetés, buzdítás stb.) Például a Viens avec moi ! ’Gyere velem!’ mondat különféle hanglejtésekkel úgy árnyalható, hogy semleges utasítást, ajánlatot, kérést vagy fenyegetést fejezzen ki. Úgyszintén egy olyan kérdő mondat, mint Tu n’as pas acheté de chocolat ? ’Nem vettél csokoládét?’ kifejezhet hanglejtés révén semleges kérdést, csodálkozást vagy csalódottságot.

Jegyzetek

Források

Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. Bokor József. Szófajtan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 197–253. o. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2017. november 15.) canoonet. Das Satzadverb (A mondathatározó) (Hozzáférés: 2017. november 15.) canoonet. Die Negationswörter (A tagadószók) (Hozzáférés: 2017. november 15.) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Cojocaru, Dana. Romanian Grammar (Román grammatika). SEELRC. 2003 (Hozzáférés: 2017. november 15.) Cs. Nagy Lajos. A mondattan és a mondat általános kérdései. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 321–344. o. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 5.) Eastwood, John. Oxford Guide to English Grammar (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, (Hozzáférés: 2023. június 5.) Fónagy, M. Dynamique et changement (Dinamika és változás). Louvain / Párizs: Peeters. 2006. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. (Hozzáférés: 2023. június 5.) Kalmbach, Jean-Michel. Phonétique et prononciation du français pour apprenants finnophones (Francia hangtan és kiejtés finn ajkú hallgatóknak). 1.1.9. változat. Jyväskylä-i Egyetem. 2013. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. (Hozzáférés: 2023. június 5.) Kugler Nóra. A partikula. Magyar Nyelvőr. 122. évf. 2. sz. 1998. (április–június). 214–219. o. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Kugler Nóra. Próbák és szempontok a módosítószók elhatárolásához. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 2. sz. 2001. (április–június). 233–241. o. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Lengyel Klára. A segédigék kérdéséhez. Magyar Nyelvőr. 1. sz. 1999 (Hozzáférés: 2017. november 15.) Mauger, Gaston. Grammaire pratique du français d’aujourd’hui (A mai francia nyelv gyakorlati grammatikája). 4. kiadás. Párizs: Hachette. 1971 Moldovan, Valentin – Radan, Milja N. Gramatika srpskog jezika. Morfologija (A szerb nyelv grammatikája. Alaktan). Temesvár: Sedona. 1996. Molinier, Christian – Levrier, Françoise, Grammaire des adverbes (A határozószó grammatikája). Genf / Párizs. Librairie Droz. 2000. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Péteri Attila. Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 1. sz. 2001 (január-március). 94–102. o. (Hozzáférés: 2017. november 15.) Popescu, Mihaela. Observații privind complexitatea distincției dintre potențial și ireal în limba latină (Megjegyzések a potenciális és a reális megkülönbözésére vonatkozóan a latin nyelvben). Analele Universității din Craiova. Științe filologice. Limbi și literaturi clasice. 1. évf. 2004. 1–2. sz. Editura Universitaria. 170–178. o. (Hozzáférés: 2023. június 5.) Zafiu, Rodica. Observații asupra originii și a evoluției adverbului modal poate (Megjegyzések a poate modális határozószó eredetéről és fejlődéséről). Marius Sala (szerk.) Studii de gramatică și de formare a cuvintelor (Grammatikai és szóalkotási tanulmányok). Bukarest: Editura Academiei Române. 2006. 478–490. o. (Hozzáférés: 2017. november 15.)

Kapcsolódó szócikkek

Modális ige Modális partikula Módosítószó

Kategória:Szemantika