A Remete-hegyi 8. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Remete-szurdokban található egyik barlang. A Remete-szurdok leghosszabb barlangja.
Leírás A Budai Tájvédelmi Körzetben, a Remete-szurdok északi oldalán, a Remete-hegy délkeleti oldalán, Remeteszőlős külterületén, Budapest határához közel, fokozottan védett területen, cserjésben, sziklakibúvásban nyílik a két bejárata. A barlang felső bejáratától a Hét-lyuk legnyugatibb bejárata körülbelül 10 méterre, délnyugatra van. Az alsó bejárat 80 centiméter széles, természetes jellegű, szabálytalan kör alakú és függőleges tengelyirányú. A szűkebb, felső bejárat 70 centiméter széles, 35 centiméter magas, természetes jellegű, ovális alakú és lejtő tengelyirányú. A felső bejárat az alsó bejárat felett körülbelül két méterrel magasabban és 6–7 méter vízszintes távolságra található.
Felső triász, dachsteini mészkőben, gyakorlatilag egy észak–déli irányú, meredek, tektonikus törés mentén, korrózió hatására, karsztvízszint alatti oldódással jött létre. Függőleges jellegű, többszintes barlang. A járataira a hasadék szelvénytípus a jellemző. A morfológiai nagyformái az akna és a gömbfülke. A morfológiai kisformák közül gömbüst keletkezett benne. A barlangban megfigyelhető breccsazóna, ősmaradványok, szalmacseppkő, cseppkőléc, cseppkőbekérgezés, mikrotetaráta, hegyitej, borsókő és a kiválások visszaoldódása is.
Az alsó bejárat egy lefelé táguló, 11–12 méter mély aknába vezet, amely traverzálva járható a gyakorlott barlangjárók számára, de mivel az akna alsó részének nyirkos, nedves a fala, így is javasolt egy kapaszkodókötél használata. Az aknában ujjbegykarrok képződtek. A felső bejáraton át kötél és technikai eszközök nélkül is le lehet jutni a barlang aljára. Az alsó bejárattól déli irányban helyezkedik el egy terem, amelynek a falait nagy mennyiségben borítják barnás és feketés színű, visszaoldott felületű kalcitkérgek, valamint cseppkőlefolyások. A felső bejárattól levezető hasadéknak a felső szinten a főtéje nagy méretű omladéktömbökből áll és a sziklatömbök között a fák hajszálgyökerei a barlangba behatolnak. A lezáratlan barlang vízszintes kiterjedése 20 méter. Engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható.
1984-ben volt először Remete-hegyi 8. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában 8. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Nyolcadik-lyuk (Horváth, Szunyogh 1971), Nyolcadik lyuk (Bertalan 1976), Remete-hegyi 8.sz. barlang (Gazda 2004), Remetehegyi 8. sz. barlang (Bertalan 1976) és Zinner Károly-barlang (Bertalan 1971) neveken is. A Zinner Károly-barlang nevet az FTC Barlangkutató Szakosztály tagjai szerették volna adni a barlangnak 1964-ben.
Kutatástörténet
Az 1877. évi Archaeologiai Értesítőben meg van említve, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára novemberben gyarapodott 1 (állattól származó) alsó állkapoccsal, 2 csonttal és 3 cseréppel is. Ezeket a leleteket, melyek a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúból kerültek elő, Lóczy Lajos ajándékozta a múzeumnak. Az 1904. évi Budapest Régiségeiben meg van említve, hogy valószínűleg kőkori tanyahelyek voltak Remetemária sziklaodúi, ahonnan Lóczy Lajos (Régészeti N., 168/1877.) vitt a Magyar Nemzeti Múzeumba durva cserépdarabokat.
Az 1937-ben napvilágot látott, Jablonkay István által írt kiadványban szó van arról, hogy a Remete-szurdok bal oldali falában, a pataktól 50 m-rel (felső szint) és 10 m-rel (alsó szint) magasabban találhatók forrásbarlangok. A felső szinten lévő Remete-hegyi-kőfülkétől fejletlenebb és csúnyább a többi, felső szinten elhelyezkedő forrásbarlang, amelyek a szurdok teljes hosszában megfigyelhetők. Ha egy barlang erózióbázisa lejjebb száll, akkor azt követi a barlang vízrendszere is. Ez pl. úgy történhet, hogy a víz elhagyja a régi átmenőbarlangot és a régi forrásbarlangot, majd a kőzet vékony repedésein lejjebb ereszkedve új barlangrendszert alakít ki. Ebben az esetben új forrásbarlang nyílik a régi alatt, a lesüllyedt erózióbázis új szintjén. A régi felső bejáratot pedig eltömi az ottmaradt karsztbreccsa. A Remete-szurdok bal oldali falában sorakozó elhagyott forrásbarlangok ennek a folyamatnak szép példái. Ezeknek a barlangoknak az erózióbázisa annak a barlangnak a patakja volt, amelynek beszakadásával kialakult a szurdok. A szurdokbarlang patakjának régi, szakaszjelleg-változás előtti magasságát jelzik a felső szint barlangjai.
bélyegkép|262px|balra|A Remete-szurdokon áthaladó út K-i vége
Az 1942-ben kiadott, Budapest története című könyv Tompa Ferenc által írt fejezetében szó van arról, hogy Rómer Flóris után Nagy Géza is említette, hogy Remetemária sziklaodúiból előkerültek durva cserepek, melyek valószínűleg a csiszolt kőkorszakból származnak. Leél-Őssy Sándor a Magyar Hidrológiai Társaság 1949. március 9-i ülésén tartott egy előadást. Az előadás témája a Hét-lyuk volt. Az előadásban említve volt a Remete-szurdok többi barlangja is. Leél-Őssy Sándor a társaság 1949. november 9-i szakülésén tartott egy előadást, amelyben ismertette a Remete-szurdok barlangjait.
A Hidrológiai Közlöny 1950. évi évfolyamának 3–4. számában megjelent a Leél-Őssy Sándor által 1949. március 9-én tartott előadás szövege. A publikáció címe A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. A tanulmányban szó van arról, hogy a Remete-hegy jelenleg magasan elhelyezkedő, de már száraz, pusztuló forrásbarlangjai a pliocénban és az ópleisztocénban keletkeztek. (Hét-lyuk alatti barlang, Remete-hegyi-kőfülke és még néhány kisebb félbemaradt, illetve felszakadt barlang, valamint forrásüreg.) Ezután a fiatal tektonikus kiemelkedés és az erózióbázis klimatikus eredetű bevágódása miatt lejjebb szállt a Remete-hegy karsztvízszintje is és elkezdtek pusztulni a szárazzá vált barlangok.
Az 1950. évi Hidrológiai Közlöny 11–12. számában publikált, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányból (ez a tanulmány az 1949. november 9-én elhangzott előadás) megtudható, hogy Cholnoky Jenő 1936-ban kiadott könyve szerint a Remete-szurdok egy felszakadt víznyelős barlang. A szurdok oldalában található jelenlegi kis barlangok ennek a felszakadt régi nagy barlangnak a felszakadás miatt lefejezett oldalbarlangjai (barlangi kaptúra). Jablonkay István az 1937-es disszertációjában a szurdok karsztos formáinak kialakulását a Cholnoky Jenő által elképzelt keletkezéssel magyarázza. Láng Sándor 1948-ban megjelent tanulmányában az van írva, hogy a jelenlegi száraz, magasan elhelyezkedő barlangok a fiatal tektonikus kiemelkedésnek és a karsztvízszint lesüllyedésének az eredményei. Leél-Őssy Sándor írása szerint a Remete-hegy oldalában, a máriaremetei szurdok felett a karsztos formákat leginkább barlangok képviselik. Ezek a barlangok kicsik, szárazak és rövidek. Egyetlen kivétellel (Remete-barlang) mind magasan a völgytalp felett vannak, ezért idős, pusztuló barlangok.
bélyegkép|262px|A Remete-szurdok egyik része
A szurdok középső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 70 m-re, 340–350 m tszf. magasságban húzódik), a Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-hegyi 14. sz. barlang és a Remete-hegyi 10. sz. barlang mellett van néhány kisebb, száraz és rövid, illetve felszakadt forrásbarlang. Ezekkel azonban felesleges részletesen foglalkozni. Minden bizonnyal fel lehet fedezni még néhány barlangot itt szakszerű kutatással és ásatással. A Remete-hegyen nincsenek víznyelők és bújtatóbarlangok, csak D-i oldalán van néhány forrásbarlang és a Hét-lyuk.
Eddig az volt a tudományos álláspont, de még jelenleg is sokan azt gondolják, hogy a Remete-szurdok barlangi felszakadással alakult ki. Úgy látszott, hogy ezt az elképzelést alátámasztják a szurdok É-i oldalában lévő barlangok is. Ezzel szemben Leél-Őssy Sándor úgy vélte, hogy a völgy regresszió miatt keletkezett áttöréses keresztvölgy (diszkordáns völgy). Ennek a nézetnek legdöntőbb bizonyítéka a szurdok É-i oldalában található rövid, száraz forrásbarlangok hármas szintje. Ezek a barlangok nem lefejezett oldalbarlangok és nem bizonyítják a barlangi felszakadást, ahogy azt Cholnoky Jenő gondolta, hanem ellenkezőleg, a fiatal, tektonikus kiemelkedést tanúsítják. A barlangok magasan elhelyezkedése és szárazsága a kiemelkedést bizonyítják, míg a kiemelkedés módjára utal a hármas szint. A kiemelkedés ugyanis nem egyszerre és egy ütemben történt, hanem több ütemű, szakaszos volt a kiemelkedés. A kiemelkedést nyugalmi időszakok szakították meg.
bélyegkép|262px|balra|Rálátás a Remete-hegyről a Remete-szurdokra és a Hosszúerdő-hegyre
Az állandó karsztvíz szintje is lejjebb süllyedt minden kiemelkedéskor. Mivel a karsztos forrásbarlangok mindig az állandó karsztvízszint felett jönnek létre, ezért a kiemelkedés miatt fokozatosan süllyedő karsztvízszint egyes nyugalmi helyzeteit jelzik a barlangszintek. Azt mutatja a barlangok rövidsége, hogy nagyon rövid ideig tartottak az egyes nyugalmi időszakok, és az egyes kiemelkedések (geológiai értelemben) nagyon gyorsan végbementek. Mivel napjainkban az állandó karsztvízszint mélyen a szurdok talpa, 260–290 m tszf. magasság alatt, kb. 120–130 m tszf. magasságban húzódik, ezért jelenleg már az összes barlang száraz és pusztul. Minél magasabban találhatók az egyes barlangok, annál idősebbek. A Hét-lyuk anyabarlangja a legidősebb, a Remete-barlang a legfiatalabb. A nagyon meredek lejtők és a rövid barlangok azt a feltételezést támasztják alá, hogy az egész kiemelkedés nagyon fiatal, és legrégibb üteme sem nagyon régen történt.
A barlangszintek a szurdok teraszai, de ebben az esetben csak tektonikus teraszoknak tekinthetők, amelyek a szakaszos kiemelkedés miatt fokozatosan bevágódó völgyfenék régebbi szintjeit jelzik. A barlangok szárazsága és jelenlegi karsztvízszint feletti magasan fekvése hosszú ideig tartó, idősebb kiemelkedést jelent, de fiatalítja a kiemelkedést a barlangok rövidsége. Ugyanis ha gyors a kiemelkedés, akkor magasra emelheti a barlangokat fiatal kiemelkedés is, amelyek nem tudnak eléggé kifejlődni a gyors karsztvízszint-süllyedés miatt. A kiemelkedés három szakaszát jelzi a három barlangszint.
Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben megjelent, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban szó van arról, hogy a Budai-hegységben csak kis méretű karsztos barlangok vannak. Ezek is csak egy helyen: a pesthidegkúti Remete-hegyen, a Máriaremetei-szurdokvölgy oldalában (a nagyon kis méretűektől eltekintve). Az 1957-ben napvilágot látott, Budai-hegyek útikalauz című könyvben meg van említve, hogy a Remete-hegy oldalában több kisebb-nagyobb barlang van. Az 1962-ben kiadott, A barlangok világa című könyv szerint kicsi, de tudományos szempontból jelentős barlangok vannak a Remete-hegy–Zsíros-hegy fennsíkjának DK-i peremén, ahol bevágódott a dachsteini mészkőbe a Máriaremetei-szoros. A Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang és a hegyoldalban nyíló többi kisebb üreg valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hét-lyukból induló vízszintes barlang is.
bélyegkép|262px|A Remete-hegyi 8. sz. barlang felső bejárata
Az 1964. évi Karszt és Barlangban kiadott, Stefanik György által írt ismertetésben az olvasható, hogy az FTC Barlangkutató Szakosztály tagjai 1964-ben átkutatták és pontosan felmérték a Hét-lyuk nyílásaitól kb. 20–25 m-re található, addig névtelen, tektonikus aknabarlangot a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Dokumentációs Szakosztályának, Bertalan Károlynak kérésére. A barlang annak a litoklázis rendszernek folytatása, amelyhez a Hét-lyuk is tartozik. Valószínűleg 1937 előtt ismert volt, mert a falán lévő Gy. J., a H. L. és a B. L. monogramok együtt láthatók egy 1937-es évszámmal. A hágcsóval járható bejárati zsomboly mélysége (a barlang felmérésének adatai szerint) egy törmelékkúp tetejéig 11,2 m, a barlang mélysége pedig 16,1 m. 19,4 m a hosszanti kiterjedése a barlang alsó részének, a barlang pedig kb. 51 m hosszú. Már majdnem eléri a felszínt egy magasra nyúló kürtő úgy, hogy akármikor létrejöhet egy új zsombolybejárat.