A római katakombák (olasz: Catacombe di Roma) föld alatti temetkezési helyek Olaszországban; egy részük egykori travertino, illetve természetes cementbányák hosszú, mély alagútjai. Több mint negyven római katakomba ismert, és néhányat csak az elmúlt évtizedekben fedeztek fel. A katakombák összhossza mintegy 150 km. Közülük az ókeresztény föld alatti temetők és menedékhelyek a leghíresebbek, amelyek külön katakombákban vagy egymással összekapcsolva vannak.
A 2. századtól kezdve Róma összes vallásának hívei temetkeztek katakombákbanJocelyn Toynbee, Death and Burial in the Roman World, JHU Press, 1996, page 39–40 elsősorban a túlzsúfoltság és a helyhiány miatt. Az etruszkok, mint sok más európai nép is, föld alatti kamrákban temetkeztek. Az eredeti római szokás az elhamvasztás volt, amely után a maradványokat egy edényben vagy urnában helyezték el. A korai keresztények temetkezési szokásai azonban némileg eltértek ettől a gyakorlattól, és a feltámadás reménye miatt nem hamvasztották el a halottaikat, hanem inkább eltemették őket. A keresztények titkos összejöveteli helynek használták a katakombákat, amelyek egyben temetkezési célt is szolgáltak.
Etimológia A katakombák a többes számban álló latin catacumbæ (catacumbae) szóból ered, mégpedig a cata tumbas (a sírok között), kifejezésből, eredetileg az ógörög κατα (lenn) illetve τυμβος (sír) szavakból. Ez föld alatti helyet jelöl. Eredeti nevük pedig coemeterium volt; amely a görög koimétérion (=nyugvóhely) szóból származtatható, és olyan temetőt jelöl, amely lehet a felszínen vagy a föld alatt.coemeterium
Az adott katakombákat egyes szentekről vagy az illető terület tulajdonosának neve után nevezték el.
Keresztény katakombák Történelem Az első században a római keresztények nem rendelkeztek saját temetőkkel. Ha földet birtokoltak, eltemették a rokonokat ott, különben a közös temetőkre szorítkoztak, ahol a pogányokat temették el. A keresztény közösségek idővel egyre inkább ragaszkodtak ahhoz, hogy halottaikat közös helyen, „megszentelt földbe” temessék el. Ezért a 2. század első felétől a különböző támogatások és adományok eredményeképp megvásároltak bizonyos nagyságú földterületet a temetőjük számára. Mivel földi javakkal nem nagyon rendelkeztek (→ anyagi lemondás), viszont számuk gyorsan gyarapodott, először vízszintes rétegben, szorosan egymás mellé helyezték el a koporsókat, majd tárnákat építettek, s több szint mélységben, különféle rétegekben szűk utcákat képezve, a holttestet jobbról és balról ezekben hosszában helyezték el, ahol a halottak számára félkör alakú üreget (arkoszólium) vájtak, melynek alján egy alkalmas mélyedés volt, melyet a test behelyezése után kőlap fedett le vagy elfalazták. Ezután ráerősítették a meghalt személyre vonatkozó személyes adatokat tartalmazó kőtáblát. (A megtalált kőfeliratok ma egész folyosókat töltenek be a lateráni múzeumban.).
A katakombák létezéséről a hatóságok természetesen hivatalosan is tudtak, a telkek tulajdonjogát nyilvántartották, a föld kitermelését sem lehetett titokban tartani, ezért nem igazak azok a mondák, amelyek a katakombák rejtelmességéről szólnak. Ahogy telt az idő, a katakombák egyre nagyobbak lettek. A nagyobb méretűek 250 után keletkeztek. Bár a katakombák alkalmasak voltak istentisztelet tartására, a rendes istentiszteletek helye azonban - még az üldözések idején is - általában a városban, nagyobb magánházakban volt.Marton József: A keresztény ókor
A 313-as milánói ediktum kibocsátása után, amelyben I. Constantinus császár biztosította a szabad vallásgyakorlatot, a keresztények elhagyták a katakombákat. Amikor a barbárok (gótok, longobárdok) betörtek Itáliába, és megtámadták Rómát, megsemmisítettek sok műemléket, beleértve a katakombákat is. Részben a barbárok támadásainak volt köszönhető, hogy a mártírok, szentek, pápák földi maradványainak nagy részét a városfalakon belüli bazilikákba szállították át, továbbá a felvirágzó szentek és ereklyék tisztelete miatt Itália számos pontjára kerültek. A középkorra a katakombák zöme elhagyatottá vált, és nagy részük feledésbe is merült. Csak három katakomba maradt még ismert; ezek közül az egyik a Szent Sebestyén (San Sebastiano) volt, ahol a hagyomány alapján egykor Péter és Pál apostol maradványait őrizték (3-4. sz.), ezért fontos zarándokhellyé vált.
A 16. században munkások leszakadtak a Priscilla-katakombába, ezután kutatni kezdték a föld alatti üregeket. A katakombák régészeti feltárása Antonio Bosio (1575-1629) nevéhez köthető, aki a "föld alatti Róma Kolumbusza" nevet kapta. A 19. században a katakombák, különösen a Szent Callixtus szisztematikus feltárását Giovanni Battista de Rossi (1822-1894) vezette, aki a keresztény archeológia atyjának tekinthető. A ma ismert katakombák nagy részét ő tárta fel.https://ng.hu/kultura/2007/05/31/a_romai_katakombak_felfedezese/
A 21. században, amikor lézeres technikával eltávolították a falakra rakódott vastag koromrétegeket, ismét jól láthatóvá váltak az antik időkben keletkezett feliratok és falfestmények, amelyek között új, eddig láthatatlan freskókat is felfedeztek.http://www.origo.hu/tudomany/20170613-a-falfestmeny-az-egyik-legregebbi-meg-az-okorbol-szarmazo-krisztus-kep.html
Főbb katakombák A legismertebb katakombák a Szent Callixtus (San Callisto), a Szent Sebestyén (San Sebastiano) és a Szent Domitilla (San Domitilla), az ókorban épített híres út, a Via Appia mentén, továbbá ezektől távolabb, a Via Salaria-n a Priscilla-katakomba (Catacombe di Priscilla). A négy közül a Szt. Callixtus az egyik leghosszabb és legfontosabb.http://www.catacombe.roma.it/en/index.php
Szent Callixtus katakombái (Catacombe di San Callisto) Közel 20 km hosszan kanyarog a föld alatt, és az archeológusok mintegy félmillió ember sírját fedezték fel. A folyosókat III. Kallixtusz építtette ki azzal a céllal, hogy ott legyen Róma püspökeinek a hivatalos temetkezési helye. A katakombák négy egymás fölötti szinten oszlanak el. A szépen dekorált, ún. Pápák kriptájában a kereszténység első századainak több római püspöke nyugszik: Pontiánusz, Lucius, Eutichianus és II. Sixtus "pápák" érdekes feliratos emlékezéseit olvashatjuk itt. A mártírhalált halt, ifjú keresztény Cecíliának (akinek a testét itt találták meg) dedikált Szent Cecília kriptát 7. és 8. századi freskók díszítik. A nekropolisz legősibb szakaszában (2. század) Halak és az Eucharistia szimbólumainak festményeit láthatjuk.
Szent Sebestyén katakombái (Catacombe di San Sebastiano) A hagyomány alapján itt őrizték a 3-4. sz. között Péter és Pál apostol maradványait. Ennek emlékére épült föléje 340 körül az Apostolok Bazilikája nevű templom. Miután az apostolok maradványait elszállították, a templom az alatta lévő temetőben nyugvó Szent Sebestyén nevét kapta.kat. lexikon Ez lett a középkor óta a zarándokok tömege által felkeresett hét templom egyike. A templom alatti katakombák négy egymás fölötti szinten helyezkednek el. Az első szinten találjuk a részben megsemmisült, rideg kápolnát, San Filippo Neri egykori imahelyét. A másodikon nyílik Szent Sebestyén kriptája, aki egy testőrtiszt volt, és Diocletianus császár keresztényüldözéseinek idején halt vértanúhalált. A kriptából egy folyosón másik három, az 1. századból származó dekorációkkal és stukkózással ellátott sírhely érhető még el.
Szent Domitilla katakombái (Catacombe di Domitilla) Domitilla tágas katakombái a hagyomány szerint a Domitianus által kivégeztetett Flavius Clementis feleségének (vagy unokahúgának) tulajdonát képező, egyszerű családi temetkezési helyből alakultak. A katakombák belsejében találjuk Szent Nereus és Achilleus bazilikájának maradványait; az apszis mögötti sírkamra falán látható a Szent Petronellához könyörgő elhunyt Veneranda freskója. A bazilika közelében nyílik a Flavius Aureliusok temetkezési helye. A katakomba egy másik szakaszában a homoním szoborról Jó Pásztornak nevezett helyiség boltozatát a 2. századból fennmaradt festmények díszítik. Végül a katakombák egyik későbbről származó részében gabonapiaci jeleneteket és a mindennapi élet eseményeit megörökítő freskókat láthatunk (3-4. század).
Priscilla-katakomba (Catacombe di Priscilla) Róma központjától ÉK-re, a Via Salaria-n található. Három szintből áll: egy felszíni keresztény temető; az első föld alatti szinten a 2. századból való sírok, majd a legalsó szinten 3-4. századi folyosórendszer.
Zsidó katakombák Hat zsidó katakomba ismert Rómában, ebből kettő van nyitva a nyilvánosság előtt: Vigna Randanini (Via Appia) Villa Torlonia (Via Nomentana)
A katakombák listája A római katakombák listája földrajzi elhelyezkedésük alapján: 220px|bélyegkép|A Commodila-katakomba Krisztus ábrázolása
bélyegkép|A Szent Sebestyén-katakomba
Via Aurelia Catacomba di San Pancrazio Catacomba di Calepodio Catacomba dei due Felici Catacomba dei Santi Processo e Martiniano Via Portuense Catacomba di Ponziano Catacombe di Generosa Via Ostiense Tomba di san Paolo Tomba di san Timoteo Catacombe di Commodilla Catacomba di Santa Tecla Via Ardeatina Catacomba dei Santi Marco e Marcelliano (o di Basileo) Catacombe di Domitilla (Szent Domitilla) Catacomba della Nunziatella Catacomba di Balbina Via Appia Catacombe di San Callisto (Szent Callixtus) Catacombe di Pretestato (Praetextatus) Catacombe di San Sebastiano (Szent Sebestyén) Ipogeo di Vibia Catacombe di Vigna Randanini Via Latina Catacomba dei Santi Gordiano ed Epimaco Catacomba di Aproniano Ipogeo di via Dino Compagni Ipogeo di Trebio Giusto Via Labicana Catacombe dei Santi Marcellino e Pietro Catacombe di San Zotico Ipogeo degli Aureli (catacomba gnostica) Catacomba di San Castulo Via Tiburtina Catacomba di San Lorenzo (o di Ciriaca) Catacomba di Novaziano Catacomba di Sant'Ippolito Catacomba di Santa Sinforosa (oggi nel territorio di Tivoli) Via Nomentana Catacomba di San Nicomede Catacomba di Sant'Agnese Catacomba maggiore Catacombe di sant'Alessandro Catacombe di Villa Torlonia Via Salaria nova Catacombe di Santa Felicita Catacomba di Trasone Catacomba di Sant'Ilaria Catacomba dei Giordani Catacombe di Priscilla Catacombe di via Anapo Via Salaria vetus Catacomba di San Panfilo Catacomba di Sant'Ermete (o di Bassilla) Ipogeo di via Livenza Catacomba ad clivum Cucumeris Via Flaminia Catacomba di San Valentino
Keresztény szimbólumok A jó pásztor, egy bárány Krisztus attribútumaival és a Szentlélekkel, amely a bárányt óvja. Ez a szimbólum gyakran szerepel falra festve, vagy domborművű változata szarkofágokon. Az orante, imádkozó alak, aki az ég felé tárja karjait, ezzel szimbolizálva az Istennel való egység, egyesülés misztikumát. Krisztus monogramjának ábrázolása, amely a görög ábécé X/chi/ és P/ro/ betűkből állt. Mikor ez a monogram volt látható egy sírkövön, az azt jelentette, hogy oda egy keresztény van eltemetve. A hal, amely a görögben IXTHYS (Ikhthüsz), és a betűkből a Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó szöveg kezdőbetűi olvashatók ki. A hal széles körben elterjedt keresztény szimbólum, összefoglalása a keresztény hitnek. A galamb, a csőrében olajfa ággal a Szentlélek szimbóluma, és az isteni békéé. Az alfa és az omega, a görög ábécé első és utolsó betűje, amely Krisztust jelképezi, aki minden dolgok kezdete és vége. A vasmacska, a megváltás jelképe, a léleké, amelyik az örökkévalóság révébe ér. A főnix, ókori mitikus madár, amely elég, de a hamuból feltámad, és ezért a feltámadás szimbóluma
Hivatkozások Jegyzetek
Fordítás
Külső hivatkozások Jocelyn Toynbee, Death and Burial in the Roman World, JHU Press, 1996, Catacombe di Roma
Kapcsolódó cikkek Ókeresztény egyház Katakomba
Kategória:Róma Kategória:Katakombák