jobbra|bélyegkép|265px|János apostol ábrázolása a stockholmi Arany Kódexben
A János evangéliuma az Újszövetség negyedik könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. A Máté, Márk és Lukács evangéliumával együtt Jézus Krisztus életének, halálának és feltámadásának tanúsága, de irodalmi szerkezete, időrendje, szóhasználata és teológiai hangsúlyai miatt jelentősen eltér a szinoptikus evangéliumoktól. Az ókeresztény hagyomány gyakran „szellemi evangéliumként” emlegette, mert a többi evangéliumnál nyíltabban és összefogottabban állítja középpontba Jézus isteni eredetét, az Atyával való egységét, az Örök élet ajándékát és a hitből fakadó tanúságtételt.Euszebiosz: Historia ecclesiastica VI,14,7; vö. Alexandriai Kelemen hagyományával, amely szerint János „szellemi evangéliumot” írt.Pheme Perkins: „Az evangélium János szerint”, in: Jeromos bibliakommentár, Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, János-evangéliumhoz írt bevezetés.
A legtöbb mai bibliatudós egyetért abban, hogy János evangéliuma Kr. u. 90–110 között készült el.Lincoln, Andrew T. (2005). Gospel According to St John: Black's New Testament Commentaries. Bloomsbury Publishing. . A legtöbb kutató ma elfogadja, hogy a szerző csekély mértékben használta a szinoptikus evangéliumokat,Méndez, Hugo (2025). The Gospel of John: A New History. Oxford University Press. . mintegy 90 %-a viszont egyedi anyag, ami nem szerepel a többi evangéliumban.
A hagyomány a negyedik evangéliumot János apostolhoz, Zebedeus fiához és Jakab testvéréhez kapcsolja, a mai kutatók azonban ezt kétségbe vonják. A mű szövege nem nevezi meg a szerzőt, hanem egy különleges tanút említ: „a tanítványt, akit Jézus szeretett”.Jn 13,23; 19,26; 20,2; 21,7.20) A modern kutatásban többféle értelmezés létezik: egyesek közvetlen apostoli szerzőséget vagy apostoli tanúságon alapuló szerkesztést vallanak, mások a „szeretett tanítvány” tanúságát megőrző jánosi iskola vagy közösség irodalmi munkáját hangsúlyozzák. A két megközelítés nem feltétlenül zárja ki egymást: több katolikus és ökumenikus kommentár szerint a mai kánoni szöveg hosszabb teológiai érlelődés eredménye, amely mögött egy tekintélyes, korai tanú személyes hagyománya áll.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez, Budapest, Szent István Társulat, 1995, János evangéliumáról szóló fejezet.Rudolf Schnackenburg: The Gospel according to St John, 3 kötet, New York, Crossroad, 1980–1982. A legtöbb bibliatudós az evangéliumot és a jánosi leveleket, valamint a Jelenések könyvét az ún. jánosi irodalom egyetlen csoportjának tekinti, de nem ugyanaz a szerző írta őket.Harris, Stephen L. (2006). Understanding the Bible (7th ed.). page 479., McGraw-Hill. .
Szerzőség, keletkezési hely és idő SzempontHagyományos álláspont (egyházi)Modern bibliatudományi álláspont (Kritikai kutatás)SzerzőJános apostol, Zebedeus fia, Jézus legfiatalabb tanítványa („a tanítvány, akit Jézus szeretett”).Egy névtelenségbe burkolózó szerző, a „szeretett tanítvány”, majd a művet befejező és szerkesztő ún. „jánosi iskola”. (közösség).Keletkezési idői. sz. 90 és 100 között (János életének legvégén, idős korában).i. sz. 90 és 110 között (a legrégebbi papirusztöredék, a P52 alapján az i. sz. 2. század elején már biztosan létezett).Keletkezési helyEfezus (a mai Törökország területe), ahova János apostol idős korában költözött.Valószínűleg Sziria vagy Efezus (kis-ázsiai hellenista környezet).A szöveg jellegeEgységes, egyetlen szerző által írt teológiai és történeti mestermű.Rétegzett szöveg (több szerző), amely több szerkesztési fázison ment keresztül (ezt mutatja kimondottan pl. a 21. fejezet).Viszonya a többi evangéliumhozJános ismerte a szinoptikusokat (Máté, Márk, Lukács), és azokat szellemi-teológiai mélységgel akarta kiegészíteni.A jánosi hagyomány a szinoptikusoktól függetlenül fejlődött, sajátos teológiai nyelvezettel (pl. Logosz-himnusz Jn 1,1–18) és egyedi történetekkel. 85–90%-a olyan anyag, ami Máté, Márk és Lukács könyvében egyáltalán nem található meg.János evangéliumának áttekintése, jw.org
Az ősegyházi hagyomány
A János-evangélium szerzőségéről szóló legrégebbi hagyományok a 2. század végétől világosan János apostolhoz kapcsolják a művet. Ireneusz szerint János, „az Úr tanítványa, aki az ő keblén nyugodott”, Efezusban írta meg evangéliumát, miután a többi evangélium már ismert volt.Ireneusz: Adversus haereses III,1,1–2; III,11,1. Euszebiosz megőrzi Alexandriai Kelemen hagyományát, amely szerint János, látva, hogy a korábbi evangéliumok főként Jézus külső működésének eseményeit mondták el, a Szentlélek indítására a mélyebb, „szellemi” evangéliumot írta meg.
A hagyományban János apostol a galileai Betszaidából származó halász, Zebedeus és Szalóme fia, Jakab apostol testvére. A szinoptikus evangéliumok Péterrel és Jakabbal együtt Jézus szűkebb tanítványi körébe sorolják. A negyedik evangélium különösen hangsúlyozza a kereszt alatt álló szeretett tanítvány szerepét: Jézus anyját az ő gondjaira bízza (Jn 19,26–27). Az Apostolok cselekedeteiben János Péterrel együtt Jeruzsálemben tanúskodik (ApCsel 3–4), Pál pedig a jeruzsálemi egyház „oszlopai” között említi Pétert, Jakabot és Jánost (Gal 2,9). A későbbi egyházi hagyomány János efezusi működéséről, patmoszi száműzetéséről és hosszú életéről beszél.Euszebiosz: Historia ecclesiastica III,23; III,31; V,24.
A Pápai Biblikus Bizottság 1907. május 29-i válasza a korabeli katolikus tanítóhivatali keretben megerősítette, hogy az állandó egyházi hagyomány János apostolt tekinti a negyedik evangélium szerzőjének, és a belső érvek is megerősítik ezt a hagyományt. Ugyanez a dokumentum az evangélium történeti jellegét is védte. A későbbi katolikus bibliatudomány ugyanakkor — különösen XII. Piusz Divino afflante Spiritu enciklikája és a II. vatikáni zsinat Dei verbum konstitúciója után — nagyobb teret adott az irodalmi műfaj, a szerkesztés és a hagyománytörténet vizsgálatának, anélkül hogy a kánoni és sugalmazott jelleg kérdését pusztán irodalomkritikai problémává tette volna.Pápai Biblikus Bizottság: De quarto Evangelio, 1907. május 29.; régi Denzinger-számozás szerint Dz 2110; vö. XII. Piusz: Divino afflante Spiritu; II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum 18–19.
A „szeretett tanítvány”
A könyv sajátos szerzői önjelölése a „tanítvány, akit Jézus szeretett”. Ez a tanú az utolsó vacsorán Jézus mellett van (Jn 13,23–25), a kereszt alatt áll (Jn 19,26–27), Péterrel együtt fut az üres sírhoz (Jn 20,2–10), és a 21. fejezetben is megjelenik (Jn 21,7.20–24). A záradék szerint „ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz ezekről, és aki ezeket írta; és tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága” (Jn 21,24).
A hagyományos értelmezés a szeretett tanítványt János apostollal azonosítja. Ezt támogatja, hogy a negyedik evangélium feltűnően hallgat Zebedeus fiának nevéről, miközben más apostolokat megnevez; továbbá a szeretett tanítvány több helyen Péter mellett szerepel, ahogyan az Apostolok cselekedeteiben is János Péter közvetlen munkatársa. Több modern katolikus szerző szerint a név elhallgatása nem a történeti személy hiányára utal, hanem az evangélium tanúságtétel-jellegét és krisztológiai középpontját szolgálja. A hagyományos azonosítást vagy annak erős formáját több konzervatív és evangéliumi szerző — például D. A. Carson és Andreas J. Köstenberger — is védi, míg Raymond E. Brown inkább a szeretett tanítvány tanúságát megőrző közösségi-redakciós folyamatot hangsúlyozza.Mócsy Imre S.J.: Az evangéliumok hitelessége, Budapest, Jézus Társasága, János evangéliumának szerzőségéről szóló rész.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez, Jn 21,24 és a szeretett tanítvány értelmezéséről szóló rész.D. A. Carson: The Gospel According to John, Grand Rapids, Eerdmans, 1991, bevezetés; Andreas J. Köstenberger: John, Baker Exegetical Commentary on the New Testament, Grand Rapids, Baker Academic, 2004, bevezetés.
A kritikai kutatásban más azonosítások is megjelentek. Egyesek szerint a szeretett tanítvány egy jeruzsálemi, papi vagy arisztokratikus körökhöz tartozó tanítvány lehetett; mások János presbitert különböztetik meg János apostoltól, részben Papiasz Euszebiosznál megőrzött, vitatott értelmezésű tanúsága alapján. Ez a megkülönböztetés főként Euszebiosz saját olvasatából ered, aki Papiasz szövegében két Jánost — az apostolt és a presbitert — látott. Raymond E. Brown és több követője a szeretett tanítvány tanúságát megőrző jánosi közösség fejlődését állította előtérbe. Mások, például Richard Bauckham, óvatosabban kezelik a közösségi-redakciós modell rekonstrukcióit, és erősebben hangsúlyozzák a konkrét szemtanúi tanúság szerepét. E nézetek közös vonása, hogy az evangéliumot nem pusztán névtelen teológiai traktátusnak tekintik, hanem konkrét tanúsághoz és annak egyházi megőrzéséhez kötik.Raymond E. Brown: The Community of the Beloved Disciple, New York, Paulist Press, 1979.R. Alan Culpepper: The Johannine School, Missoula, Scholars Press, 1975.Richard Bauckham: The Testimony of the Beloved Disciple, Grand Rapids, Baker Academic, 2007.
+ Érvek, amiért a hagyományos nézőpontú szerzőséget elvetikAz érv kategóriájaMire alapozzák ezt? (A bibliakritika bizonyítékai)Részletes magyarázatNyelv és műveltségMagas szintű görög irodalmi nyelv és filozófia.Az evangélium kifinomult görög nyelven íródott, és komoly hellenista filozófiai műveltséget tükröz (pl. a Logosz-fogalom). János apostol egy galileai, arámi anyanyelvű, tanulatlan halász volt (az kifejezetten agrammatosz-nak, azaz írástudatlannak nevezi őt és Pétert is).A szerző névtelenségeA szöveg sehol nem nevezi meg Jánost.Magában a szövegben egyszer sem szerepel, hogy „én, János írtam ezt”. A szerző következetesen egy titokzatos alakra, a „tanítványra, akit Jézus szeretett” hivatkozik, méghozzá harmadik személyben.A „János szerint” való evangélium (Kata Iōannēn) címet csak a 2. század második felében, utólag adta hozzá az egyház.Eltérő földrajzi fókuszJeruzsálemi és júdeai helyismeret.János apostol Galileából származott, a szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk, Lukács) főleg a galileai eseményekre koncentrálnak. Ezzel szemben a János-evangélium meglepően részletes jeruzsálemi és júdeai helyszíneket ismer (pl. Bethesda fürdője), és Jézust szinte végig délen szerepelteti.Teológiai érettségTúl késői, fejlett teológia.Az evangélium krisztológiája (Jézus isteni természetének magyarázata) rendkívül érett. Olyan teológiai vitákat tükröz (pl. a zsidó közösségekből való végleges kirekesztést), amelyek nem Jézus korában (i. sz. 30 körül), hanem csak a századfordulón (i. sz. 90 után) váltak valósággá.Szerkesztési nyomokA „Jánosi iskola” jelenléte a szövegben.A könyv legvégén a szerkesztők leleplezik magukat. ezt mondja: „Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz ezekről, és aki ezeket írta: és tudjuk, hogy az ő tanúsága igaz.” A többes szám első személy („tudjuk”) bizonyítja, hogy egy közösség (iskola) állította össze a művet a szeretett tanítvány emlékei alapján.
A mai konszenzus szerint az evangélium mögött valóban állhat egy szemtanú történeti emlékezete (aki talán János apostol, vagy egy másik jeruzsálemi tanítvány, például „János presbiter” volt). Azonban magát a nekünk maradt görög szöveget az ő halála után a tanítványi köre (a jánosi közösség) fogalmazta meg, bővítette ki és szerkesztette készre i. sz. 90 és 110 között.
Jánosi közösség és szerkesztés