David Coulthard (teljes nevén: David Marshall Coulthard; Twynholm, Kirkcudbrightshire, Skócia, Nagy-Britannia, 1971. március 27. –) skót autóversenyző. 1994 és 2008 között 247 Formula–1-es versenyen indult. Visszavonulásakor a mezőny korelnöke és egyik legrutinosabbja volt, nála csak Fernando Alonso, Rubens Barrichello, Riccardo Patrese és Michael Schumacher indult több Formula–1-es versenyen. A világbajnokságot sosem nyert versenyzők között ő szerezte a legtöbb világbajnoki pontot. 2008. november 2-án, a brazil nagydíjon fejezte be hosszú Formula–1-es karrierjét. Utolsó csapatánál, a Red Bull Racingnél továbbra is alkalmazásban marad, mint tanácsadó, továbbá a 2009-es évad első néhány versenyén tartalékversenyzőként működik közre.
Pályafutása A Formula–1 előtt Coulthard tizenkét éves korában érte el első jegyzett sikereit gokartozásban. 1983-ban, 1984-ben és 1985-ben sorozatban háromszor nyerte meg a skót junior bajnokságot. 1986-ban megnyerte a nyílt junior skót bajnokságot, a brit Super 1 junior bajnokságot és a nyílt felnőtt skót bajnokságot is.
1989-ben váltott autókra és tíz futamgyőzelemmel azonnal megnyerte a brit Forma-Ford 1600-as bajnokságot. Teljesítményéért elsőként kapta meg a Formula–1-es McLaren csapat és az Autosport magazin által alapított „Az év ifjú versenyzője” díjat, amelyet azóta is minden évben átadnak. Ugyanebben az évben kilenc futamgyőzelemmel megnyerte a P&O Forma-Ford 1600 junior bajnokságot is és harmadik lett a Brands Hatch-i Forma-Ford Fesztiválon.
1990-ben eltörte a lábát egy Spa-Francorchamps-i futamon, ám a Paul Stewart Racing színeiben ebben a csonka évében is negyedik lett a brit Vauxhall Lotus Challenege sorozatban (futamgyőzelem Silverstone-ban és Brands Hatchben) és ötödik a GM Lotus Euroseries sorozatban (futamgyőzelem Knutsdorpban).
1991-ben a Paul Stewart Racinggel együtt feljebb lépett a Formula–3-ba és második helyezett lett a brit bajnokságban öt futamgyőzelemmel. Megnyerte a Zandvoort-i Marlboro Masters futamot és a híres Makaói Világkupát is.
1992-ben – továbbra is a Paul Stewart Racinggel – a Forma-3000-ben folytatta pályafutását, ahol kilencedik lett. 1993-ban ugyanebben a sorozatban a harmadik helyen végzett. Elindult a Le Mans-i 24 órás versenyen is a Jaguar csapat színeiben és győzelmet aratott a GT osztályban, összetettben pedig 15. lett. Teljesítményére már a Formula–1-ből is felfigyeltek és a Williams csapat leszerződtette tesztpilótájának.
A Formula–1-ben Coulthard 15 évig tartó pályafutása során többször leendő vagy aktuális világbajnokokkal versenyzett egy csapatban. Mégis csak 7 évadban kerekedtek felül rajta csapaton belül. Ezt Hillnek kétszer, Häkkinennek 6 közös év alatt négyszer, Räikkönennek 3 közös év alatt kétszer sikerült. Williams 1994 250px|left|thumb|A brit nagydíjon Az 1994-es szezonnak Coulthard mint a Williams-Renault tesztpilótája vágott neki, ám a csapat első számú versenyzőjének, Ayrton Sennának imolai halála után lehetőséget kapott a versenyzésre Damon Hill oldalán. Első versenyén, Barcelonában elektronikai hiba miatt kiesett, a másodikon, Montrealban azonban az ötödik hellyel már pontot szerzett.
1994-ben Coulthard összesen nyolc futamon indulhatott. Mivel a Williams motorszállítója, a Renault jobban szerette volna, ha egy ismertebb versenyző ül az autóban Hill mellett, így az 1992-es világbajnok, Nigel Mansell foglalta el a Williams második autóját négy futamon (Magny-Cours, Jerez, Suzuka, Adelaide). Coulthard legjobb eredménye a szezon során estorili második helye volt, a világbajnoki pontversenyben pedig 14 ponttal a nyolcadik helyen végzett.
1995 1995-ben Coulthard egész éves versenyzési lehetőséget kapott a Williams csapattól. A skót pedig 16 futam alatt bebizonyította, hogy érdemes volt szerződtetni: ötször indulhatott pole-pozícióból, 10-szer állt a dobogóra, egyszer pedig győzött, a portugál nagydíjon, Estorilban. A világbajnoki pontverseny harmadik helyén zárt, csapattársa, Damon Hill mögött.
McLaren 1996 1996-ban Coulthard csapatot váltott és aláírt a McLaren-Mercedeshez. Új csapattársa Mika Häkkinen lett, aki 1993 óta versenyzett a wokingi istállónál. Coulthard két alkalommal tudott dobogóra állni (Nürburgring: harmadik hely, Monaco: második hely). Az 1996-os évben és 18 ponttal hetedik lett a világbajnoki pontversenyben. Häkkinen 31 ponttal ötödik volt.
1997 Az 1997-es szezon remekül kezdődött Coulthard számára: rögtön az első versenyt megnyerte Ausztráliában. Az év során még egyszer – Monzában – tudott diadalmaskodni, két alkalommal (Zeltweg, Jerez) pedig második volt. Utóbbi futamot megnyerhette volna, ám a McLaren csapatutasítására el kellett engednie csapattársát, Häkkinent, aki így learatta pályafutása első futamgyőzelmét. Coulthard így is sikeresebb évet zárt, mint a finn: 36 pontjával (és Michael Schumacher utólagos kizárásával a világbajnokság második helyéről) a harmadik helyen végzett a pontversenyben, míg Häkkinen 27 ponttal csak hatodik lett.
Ennek ellenére a finn versenyző vált a McLaren favoritjává a következő esztendőkben. 1997-ben a McLarenhez szerződött Adrian Newey, aki a korszak legsikeresebb tervezője volt, s aki nagyban hozzájárult a Williams 1992-től 1997-ig tartó aranykorához innovatív aerodinamikai megoldásaival. Newey mellett a Bridgestone is szerződött a McLarennel, míg a csapat legnagyobb riválisának számító Ferrari továbbra is Goodyear abroncsokat használt.
1998 222px|right|thumb|David Coulthard a McLarenben 1998-ban A McLaren MP4/13 1998-ban a leggyorsabb autó volt a mezőnyben, ám ebből nem Coulthard, hanem Häkkinen tudta a legjobbat kihozni. Az első futamon, Melbourne-ben Coulthard sokáig vezetett – miután Häkkinennek elrontották a kerékcseréjét –, de néhány körrel a futam vége előtt csapatutasításra el kellett engednie a finnt. Sokak szerint ez ébresztette rá Coulthardot, hogy a csapatvezetés Häkkinent favorizálja vele szemben. Mindenesetre maga Coulthard évekkel később úgy nyilatkozott, hogy ha újra futnák azt a versenyt, nem engedné el Häkkinent.
Innentől kezdve Häkkinen szárnyalt, Coulthard pedig a kettes számú versenyző szerepébe kényszerült. Mindössze egy versenyt nyert (Imola), miközben csapattársa kereken 100 ponttal világbajnok lett. Coulthard 56 ponttal a harmadik helyen végzett, Michael Schumacher mögött. Szerzett három pole-pozíciót és összesen kilenc alkalommal végzett a dobogón (ebből egyszer az első, hatszor a második, kétszer a harmadik helyen).
Nagy botrányt robbantott ki a belga nagydíjon Michael Schumacherrel való ütközése, mikor a német 40 másodperces előnnyel vezetve beleszállt az előtte lévő Coulthardba, akit épp lekörözni készült. Schumachernek leszakadt a kereke, Coulthardnak a hátsó szárnya. Miután mindketten beértek a boxba, Schumacher a McLaren-boxhoz rohant, és majdnem nekiesett a skótnak. Schumacher azzal vádolta Coulthardot, hogy direkt lefékezett, és ütközött vele, hogy segítse a csapattárs, de már kiesett Mika Häkkinent, aki Schumacherrel volt harcban a világbajnoki címért. Távolról viszont úgy tűnt, hogy Schumacher rohant bele a McLarenbe, de valószínű, az igazságra soha nem derül fény.
1999 1999 ismét Häkkinen éve volt. Coulthard ugyan aratott két futamgyőzelmet (Silverstone, Spa-Francorchamps), ám hét alkalommal kiesett (ebből hatszor műszaki hiba miatt) és ismét nem jelentett veszélyt csapattársára, aki 76 ponttal megszerezte második világbajnoki címét. Coulthard 48 ponttal negyedik lett.
2000 A 2000-es szezon első felében hármas csata alakult ki a világbajnoki címért Schumacher, Häkkinen és Coulthard között azáltal, hogy Coulthard jobb formában kezdte az évet, mint csapattársa. Nyert Silverstoneban, Monacóban és Magny-Cours-ban és szerzett két pole-pozíciót (Nürburgring, Hockenheim). Az osztrák nagydíjtól kezdve azonban ismét Häkkinen javára fordult a kocka csapaton belül, így végül újra a finn és Schumacher párbajává változott a világbajnokság. Ezúttal azonban Schumacher nyert, Häkkinen második lett, míg Coulthard a harmadik helyen végzett 73 ponttal.
Az év krónikájához tartozik, hogy 2000 májusában Coulthard – akkori menyasszonyával, Heidi Wichlinskivel – lezuhant a franciaországi Lyon közelében magánrepülőgépével. A repülőt vezető két pilóta életét vesztette, ám Coulthard és menyasszonya a csodával határos módon apró zúzódásokkal megúszták a balesetet.
2001 2001-ben Coulthard 1997 óta először le tudta győzni csapattársát, Häkkinent, ám ez részben köszönhető volt a finn autója megbízhatatlanságának, illetve hanyatló motivációjának is. Mint utóbb kiderült, 2001 volt Häkkinen utolsó Formula–1-es szezonja, Coulthard pedig hiába vált a McLaren „vezéregyéniségévé” ebben a szezonban, a Ferrari dominált, így Schumacher fölényesen (123 pont) nyert, míg Coulthardnak 65 ponttal és két futamgyőzelemmel (Interlagos, Zeltweg) a második hely jutott.
2002 2002-ben, Häkkinen visszavonulása után a szintén finn Kimi Räikkönen lett Coulthard csapattársa a McLarennél, aki az előző évben debütált a Formula–1-ben a Sauber-Petronas csapatban. Coulthard első közös szezonjukban több mint kétszer annyi pontjával 51-24 pont arányban maga mögé tudta utasítani az ifjú Räikkönent a pontversenyben – és a csapat egyetlen futamgyőzelmét is a skót aratta le (Monaco).
2003 Sokak szerint – és maga Coulthard is így vélekedett – a 2003-tól bevezetett egykörös időmérő edzés nem kedvezett a skót versenyzőnek. Ugyan az első futamon, Melbourneben még nyerni tudott, ám miután a következő versenyen, Malajziában Räikkönen megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, egyre inkább rá koncentrálódott a McLaren csapat figyelme. Räikkönen több versenyt ugyan nem nyert a szezon során, de rendkívül egyenletes teljesítménnyel mégis a második helyen végzett a pontversenyben – mindössze két ponttal elmaradva a világbajnok Schumachertől. Coulthard eközben 51 ponttal hetedik lett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a skót több alkalommal segítette csapattársát.
Ekkor már tudni lehetett, hogy 2004 Coulthard utolsó éve lesz a McLarennél, miután a csapat 2003 második felében bejelentette, hogy 2005-től Juan Pablo Montoyát szerződteti Räikkönen mellé.
2004 Coulthard búcsúja a McLarentől nem sikerült emlékezetesre – igaz, a csapatnak összességében sem volt jó éve. A skót versenyző a világbajnokság tizedik helyén végzett, 24 ponttal. Csapattársa, Räikkönen is csak hetedik lett (45 pont), de ő legalább három alkalommal dobogós helyen végzett.
Coulthard és a McLaren 2004-es különválásával a Formula–1 történetének egyik leghosszabb versenyző-csapat kapcsolata ért véget.
Red Bull Racingnél 2005 Coulthard 2005-től a Jaguart felvásárló Red Bull Racingnél folytatta pályafutását, ahol valósággal kivirult: a McLaren szigorúan kontrollált kommunikációja után a Red Bullnál a skót sokkal nyíltabb, őszintébb lett.
2005-ben két ifjú csapattárs, az osztrák Christian Klien és az olasz Vitantonio Liuzzi váltotta egymást a Red Bull második számú autójában versenyről versenyre, ám Coulthard helye biztos volt. A skót versenyző a bizalmat a világbajnokság 12. helyével és 24 ponttal hálálta meg – legjobb helyezése két negyedik hely volt (Melbourne, Nürburgring).
2006 thumb|250px|right|David Coulthard a 2006-os amerikai nagydíjon A csapat elégedett volt Coulthard teljesítményével és 2006-ra is meghosszabbították szerződését, amikor is már végig Klien volt a csapattársa. Megszerezte a csapat első dobogós helyezését a legendásan nehéz monacói nagydíjon. A szezon végén Adrian Newey is csatlakozott a csapathoz, s ez pozitív jövőt sejtet az istálló számára – Coulthard ki is fejezte azon kívánságát, hogy a következő évben is maradhasson a Red Bullnál.
2007