Théodore Faullain de Banville (Moulins, 1823. március 14. – Párizs, 1891. március 13.) francia költő, drámaíró, színikritikus.
Életrajza
Victor Hugo és Théophile Gautier romantikus szellemű követője. Kitűnő verselő, akinek prózája is csupa csín és kecsesség. Több életrajzi cikken kívül számos költeményt írt különféle címek alatt: Les Caryatides (1842), Les Stalactites (1836), Les Odelettes (1856), Odes funambulesques (1857 és 1880), Les Exilés (1866), Nouvelles odes funambulesques (1868), Idylles prussiennes 1870-71 (1872), Trente-six ballades joyeuses (1873), Poésies: Occidentales. Rimes dorées (1875). Több párizsi színpad számára írt darabokat, mint például a Le feuilleton d'Aristophane (1852) és a Le cousin du roi (1875) címűeket, mind a kettőt Boyer-vel együtt. Le beau Léandre (versben, 1856), La pomme (1865) és Gringoire (1866), mely a magyar színpadoknak is állandó, kedvelt darabja, fordította E. D. Budapest, 1881. Említendők továbbá prózai elbeszélő művei, mint: Les pauvres saltimbanques (1853), La vie d'une comédienne (1855), Esquisses parisiennes (1859), Les fourberies de Nérine (1864), Les Parisiens de Paris (1866) stb. Mint színműbíráló 1869-től a Le National napilapnál dolgozott. Összegyüjtött munkái: Comédies (1878) és Poésies complètes (1879, 3 kötet)
Magyarul Banville Tódor: Gringoire. Vígjáték; ford. E. D. [Paulay Ede]; Pfeifer, Pest, 1872 (A Nemzeti Színház könyvtára) Gringoire. Színmű; ford. Csepreghy Lajos; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora)
Jegyzetek
Források
Kategória:Francia költők Kategória:1823-ban született személyek Kategória:1891-ben elhunyt személyek Kategória:Francia drámaírók Kategória:Színikritikusok Kategória:Francia újságírók Kategória:A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek Kategória:Francia kritikusok