A Barit-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai Tájvédelmi Körzetben, Budapest III. kerületében található. A Mátyás-hegyi 6. sz. sziklaüreg és a Mátyás-hegyi 7. sz. sziklaüreg összekötésével jött létre. A két barlang gyakran szerepel a leírásokban 1. sz. barlang és 2. sz. barlang néven. A Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjének leghosszabb barlangja. A budai termálkarszt legidősebb hévizes eredetű barlangja.
Leírás
A budai termálkarszt K-i részén, a Mátyás-hegyen lévő DK-i már nem művelt kétszintes kőfejtő felső bányaszintjén, az ÉNy-i (bal oldali) sarkában, sziklafalban, egymáshoz közel van a három bejárata. Közel található a Pál-völgyi-barlangrendszerhez. A Fő bejárattól jobbra, alatta van az Alsó bejárat. A Fő bejárattól balra, felette, nehezen megközelíthető helyen van a Felső bejárat. A Fő bejárat 236 m, az Alsó bejárat 233,3 m és a Felső bejárat 240 m tengerszint feletti magasságban van. A kőfejtés közben megnyílt, íves és vízszintes tengelyirányú Fő bejárat az 1. sz. barlang bejárata, valamint a hasadék alakú, lejtő tengelyirányú és a bánya talpszintjétől 15 m magasan lévő Alsó bejárat is, amely tudatosan, mesterségesen lett kialakítva, az 1. sz. barlangba vezet. A kőfejtés közben megnyílt, háromszög alakú és vízszintes tengelyirányú Felső bejárat a 2. sz. barlang bejárata. A Fő bejárat 2,15 m széles és 1,3 m magas. A Felső bejárat 60 cm széles és 60 cm magas. Az Alsó bejárat 60 cm széles és 80 cm magas. A bejáratokat egy meredek törmeléklejtőn felmászva lehet elérni.
Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki a barlang. Tektonikus hasadék mentén, a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt keletkezett. Elágazó és többszintes barlang. Az Alsó bejárat után egy kis terem van. A terem É-i végén egy vasajtó zárja le a járatot és a terem K-i végén nyílik a repedés tágításával kialakított Alsó bejárat. A Fő bejárat után kb. 2 m²-es előtér következik, amelynek É-i oldalán lapos, szilvamag keresztszelvényű és függőleges kürtő van. A kürtő falát visszaoldott borsókő fedi. A kürtő nyílásától É-ra, egy 50×80 cm szelvényű szűkület után nyíló, 3,5 m mély aknán át lehet bejutni abba a terembe, amelyben az Alsó bejárat van.
A vasajtó után 6 m hosszú, DK–ÉNy irányú folyosón keresztül lehet eljutni a barlang legnagyobb termébe, a majdnem 10 m hosszú és 6 m széles Nagy-terembe. Megközelíti a felszínt a folyosó DK-i végpontja, valószínűleg a felszíni törmeléklejtő alatt. A Nagy-terem kialakulásakor néhány, a barlangképződést megelőző fázisban tektonikusan keletkezett, farkasfogas kalcittal kitöltött repedést keresztezett, ezek maradványa látható a terem tetején. Ezek nagyon rongálódtak ásványgyűjtés miatt. A terem falán és tetején a hévizes tevékenység több fázisa is oldott falakat és gázcsatornákat hozott létre. A teremben figyelhető meg a legtöbb példája a korai kifejlődésre utaló baritkiválásnak. Érdekesek a terem tetején nyíló, általában szilvamag keresztszelvényű és 20–40 cm átmérőjű, oldott falú kis feltörési kürtők, amilyeneket az 1997-ben és 1998-ban felfedezett oldalágakban is látni lehet.
A terem legnyugatibb felén nyílik egy kürtő, amelyen keresztül a kb. 5 m-rel magasabban létrejött felső szint, a 2. sz. barlang járatai megközelíthetők. A kürtő falán is előfordulnak hévizes oldásformák. A terem É-i és ÉK-i oldalán nagyon lejtő és tektonikus preformációt követő járatok kezdődnek. Gömbfülkékben végződő kürtő indul ki az ÉK-i járatból. Kb. 10 m-re a Nagy-teremtől, az É-i irányba nyíló járatban található egy nagyméretű kalcittömb, a Kalcitbálna. A tömb valószínűleg a járat faláról vált le, amelyet a Ny-i oldalán húzódó és nagyon huzatos, keskeny repedés bizonyít. A Kalcitbálna K-i oldalán olyan részbe jutottak a kutatók bontással, amely a barlang eredeti képződménygazdagságára emlékeztet. A fennőtt szkalenoéderes kalcitkristályokkal borított fal egy részén borsókő keletkezett, amely eltakarja a kalcitkéreg alsó részét is. A barlang lezárása elsősorban ennek a szakasznak a képződménygazdagsága miatt történt. A felső szintre vezető akna mellett, Ny-i irányban nyílik a Róka-ág. Az ág tetején nagyon sok a buborékcső, a gömbüst és a feláramlási kürtő.
A 2. sz. barlang (a Barit-barlang felső szintje) nagyon eltér alaktanilag az 1. sz. barlangtól. A 2. sz. barlangban jellemzők az egymás feletti gömbüstök, amelyeknek az alsó felére néhány helyen vastagon települt borsókő. Gyakoriak a félholdas és kagylós oldásformák is. A Felső bejárattól 12 m-re egy kürtő vezet a harmadik szintre, amely egy nagyméretű gömbfülkével fejeződik be.
Kürtők, gömbfülkék, gömbüstök, mennyezeti csatornák, buborékcsövek, kalcittelérek, barittelérek, limonit, fennőtt, romboéderes kalcit, fennőtt, szkalenoéderes kalcit, fennőtt barit, cseppkőbekérgezés és fosszíliák, valamint típusos, azaz gömbös borsókövek figyelhetők meg a barlangban. A legtöbb borsókő visszaoldott. Őskarsztos üledékkitöltés és kovásodás is előfordul a járatokban. Kalcitlemez több szintben, jellemzően megvastagodott és cementált állapotban található. A lezárt és kiépítetlen barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, valamint barlangjáró alapfelszereléssel, egy része könnyű mászással járható. Naponta legfeljebb 4 csoport látogathatja és egy csoport legfeljebb 8 személyből állhat.
bélyegkép|262px|balra|Barit-barlang, a Fő bejárat belülről
1966-ban volt először Barit-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a Barit-barlang az irodalmában 1-2-es sz. barlang (Fehér, Fritz 1996), 1-2. sz. barlang (Kárpát 1984), 1-es barlang (Kárpát 1988), 1-es számú barlang (Kárpát 1988), 1. számú üreg (Kárpát 1983), 1. sz. barlang (Fehér, Fritz 1995), 1.sz. barlang (Kárpát 1984), 1.sz.barlang (Kárpát 1984), 1. sz barlang (Kárpát 1992), 2-es barlang (Acheron 1993), 2. sz. barlang (Fehér, Fritz 1996), 2.sz. barlang (Kárpát 1984), 2. sz barlang (Fehér, Fritz 1996), 2. sz. üreg (Kárpát 1983), Baritos-barlang (Acheron 1993), BEAC-barlang (Bertalan 1976), Keleti kőfejtő 1-2 barlang (Kraus 2004), Keleti-kőfejtő 1–2. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Keleti-kőfejtő 1-2. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Kristály-barlang (Bertalan 1976), Kupolás-barlang (Bertalan 1976), Mátyás DK-i 1.-2. sz. barlang (Kárpát 1984), Mátyás DK-i kőfejtő 1-2. sz. barlang (Kárpát 1988), Mátyáshegyi 6. sziklaüreg (Bertalan 1976), Mátyás-hegyi 6. sz. sziklaüreg (Kordos 1984), Mátyáshegyi 7. sziklaüreg (Bertalan 1976), Mátyás-hegyi 7. sz. sziklaüreg (Kordos 1984), Mátyás-hegyi DK-i kőfejtő 1. és 2. sz. barlangja (Kárpát 1984), Mátyás-hegyi DK-i kőfejtő 1.és2.sz. barlangja (Kárpát 1983) és Mátyás-hegyi DK-i kőfejtő 1.sz. barlang (Kárpát 1992) neveken is.
Kutatástörténet bélyegkép|262px|Barit-barlang, a Fő bejárat és az Alsó bejárat
Közelben lakó, idős emberek elmondása alapján sok üreg volt a kőfejtő talpszintjén akkor, amikor működött a kőbánya. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és a sok barlangindikáció, képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagy barlangot pusztított el, vagy a nagy barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagy barlangnak a maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly a Buda környéki barlangok rendszeres feldolgozásakor a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben Albert Bélával 14 kis üreget átkutatott.
Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. Az említésen kívül a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a hévizes barlangokhoz sorolt mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregeinek földrajzi elhelyezkedése. Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy D-re néző nagy kőfejtőjének falában vannak hévizes eredetű üregek. Az 1961-ben megjelent, Vitéz András és Pap Miklós által szerkesztett, Budapest című könyvben szó van arról, hogy a Mátyás-hegy DK-i oldalában található kőfejtőben üregeket láthat a kiránduló, melyek a Mátyás-hegyi-barlanghoz hasonlóak, de kis méretűek.
Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy K-i kőfejtőjét. A kőfejtő sziklafalán néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. Jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Kb. 4 m átmérőjű a legnagyobb. Több irányba indulnak elszűkülő, vagy eltömődött járatok a csoporttagok által BEAC felirattal ellátott barlangból. Egy 8 m hosszú járatot ástak ki, amelynek megfelelő kitágítása után remélték, hogy új részt tudnak feltárni. Még két másik helyen is biztató a kép.
Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban szó van arról, hogy a Budapest III. kerületében elhelyezkedő Mátyás-hegy Dunára tekintő kőfejtőjében régóta ismert üregmaradványok találhatók. Nagyon fel van töltődve a gömbfülkékből és hidrotermális hasadékokból álló üregrendszer. 1962-től a kőfejtőben néhány helyen feltáró munkát végeztek a csoport tagjai. 1963-ban kb. 200 óra munkával több helyen előre tudtak haladni. Úgy látták, hogy a helyzet biztató, de csak sok munkával érhetnek el eredményt. Tervezték, hogy 1964-ben folytatják itt a feltáró munkát. Elkezdték a hely kőzettani és ásványtani feldolgozását, a terület pontos felmérését, beszintezését és feltérképezését. Minden bizonnyal tavasszal befejezik a térképkészítő munkát.
bélyegkép|262px|balra|A Barit-barlanghoz vezető ösvény
Az 1966-ban kiadott, Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegy másik (DK-i) kőfejtőjében (nem a Mátyás-hegyi-barlang kőfejtőjében) is vannak kis barlangüregek. 9 üreg vált ismertté a kőbányában. Egyikük, a Barit-barlang 30 m hosszú és hévizes eredetű. Az 1972. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy 1972. április 24-én a Budapesti Rendőrfőkapitányság kérésére a Barlangi Mentőszolgálat tagjai átvizsgálták a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjének üregeit eltűntek megtalálása miatt.
Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Mátyáshegyi 6. sziklaüregnek Budapest III. kerületében, a DK-i kőfejtő ÉNy-i részén, a feljáró ösvénytől jobbra, a Mátyáshegyi 7. sziklaüreg alatt 5 m-re van a bejárata. A kb. 30 m hosszú és szűk barlang guggolva járható. Hévizes eredetű barlang kalcitkristályokkal és baritkristályokkal. Hasznosítása még nehezen állapítható meg, további feltárásra ajánlható. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 kézirat és 1 publikáció alapján lett írva, de az említett kézirat már nem létezik. A Mátyáshegyi 7. sziklaüregnek Budapest III. kerületében, a DK-i kőfejtőben, a Mátyáshegyi 6. sziklaüreg felett 5 m-re van a bejárata. A hévizes eredetű barlang kb. 20 m hosszú és a Kupolás-barlang nevet valószínűleg gömbfülkéről kapta. A kézirat barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján lett írva, de az említett kézirat már nem létezik.
A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen található K-i kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként 2–3 m-rel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, Budai-hegység útikalauz című kiadvány szerint a Mátyás-hegy K-i oldalának kőbányájában vannak hévizes eredetű kis üregek. A Barit-barlang 30 m hosszú.