A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang. A Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjének második leghosszabb barlangja, a leghosszabb a Barit-barlang.
Leírás
A budai termálkarszt K-i részén, a Mátyás-hegy DK-i, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének felső bányaszintjén, az É-i sziklafal DK felé néző, K-i, jobb oldali részén, márga és Discocyclina tartalmú mészkő határán van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangnak és a közeli Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangnak kb. ugyanabban a magasságban, egymástól 5 m-re vannak a bejáratai. A Keleti-kőfejtő 13. sz. barlang is közel van hozzá. Bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, szabálytalan alakú és függőleges tengelyirányú. Egy kőris nőtt a bejárati részben és a fa a bejárati vasrácson keresztül ér a felszínre.
Tektonikus hasadék mentén a mélyből feltörő hévizek oldóhatása miatt keletkezett. A bejárati akna 2 m mély. Három terem van a barlangban a Kormos-terem, a Sün-terem és a Vau-terem. Legmélyebb pontja a Ny-i részén található Sün-terem aljából nyíló szakaszban van, legmagasabb pontja az É-i részén található Vau-teremben helyezkedik el. Gömbfülke figyelhető meg benne. A barlangban denevérek fordulnak elő. A lezáratlan barlang bejárásához engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.
A Sün-terem nevét a mennyezetén látszódó, kipreparálódott eocén Echinoida miatt kapta. Előfordul a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang az irodalmában 6-os barlang (Acheron 1993), 6-os-barlang (Fehér, Fritz 1995), 6-os sz. barlang (Fehér 1994), 6-os sz barlang (Fehér, Fritz 1996), 6. sz. barlang (Kárpát 1984), 6.sz. barlang (Kárpát 1984), 6.sz.barlang (Kárpát 1984), 6. sz barlang (Kraus 2004), 6.sz. munkahely (Kárpát 1987), 6. sz. objektum (Fehér 1994), 6. sz. üreg (Kárpát 1983), DK-i kőfejtő 6. sz. barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 6-7. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Kormos-barlang (Fehér 1994), Kormos barlang (Fehér 2012) és Mátyás-h. DK-i 6. barlang (Kárpát 1984) neveken is.
Kutatástörténet
Közelben lakó, idős emberek elmondása alapján sok üreg volt a kőfejtő talpszintjén akkor, amikor működött a kőbánya. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és a sok barlangindikáció, képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagy barlangot pusztított el, vagy a nagy barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagy barlangnak a maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly és Albert Béla, a Buda környéki barlangok módszeres feldolgozásának keretében, átkutattak a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben lévő 14 kis üreget.
Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. A tanulmányban lévő, a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a Mátyás-hegy nagy kőfejtőjében található üregek földrajzi elhelyezkedése. (Ezek az üregek a helyszínrajzon a hévizes eredetű barlangokhoz vannak sorolva.) Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy D-re néző nagy kőfejtőjének falában vannak hévizes eredetű üregek. Az 1961-ben megjelent, Vitéz András és Pap Miklós által szerkesztett, Budapest című könyvben szó van arról, hogy a Mátyás-hegy DK-i oldalában található kőfejtőben üregeket láthat a kiránduló, melyek a Mátyás-hegyi-barlanghoz hasonlóak, de kis méretűek.
Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentésben meg van említve, hogy a BEAC Barlangkutató Csoport 1962-ben kutatta a Mátyás-hegy K-i kőfejtőjét. A kőfejtő sziklafalán látszik néhány nyílás, melyek közül kettő (jelenlegi állapotuk szerint) barlangnak nevezhető. Kutatásukkal még nem foglalkozott senki. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. Jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Kb. 4 m átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.
Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban szó van arról, hogy a Budapest III. kerületében elhelyezkedő Mátyás-hegy Dunára tekintő kőfejtőjében, 1963-ban találhatók régóta ismert üregmaradványok. Nagyon fel van töltődve a gömbfülkékből és hidrotermális hasadékokból álló üregrendszer. A BEAC Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoportjának tagjai 1962-től végeznek feltáró munkát a kőfejtő néhány pontján. 1963-ban, kb. 200 órát dolgozva előre tudtak haladni több helyen. Úgy látták, hogy a helyzet biztató, de csak sok munkával érhetnek el eredményt. Tervezték, hogy 1964-ben folytatják a feltáró munkát a kőfejtőben. Elkezdték a hely kőzettani és ásványtani feldolgozását, a terület pontos felmérését, beszintezését és feltérképezését. Minden bizonnyal tavasszal befejezik a térképkészítő munkát.
Az 1966-ban kiadott, Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegy másik (DK-i) kőfejtőjében (nem a Mátyás-hegyi-barlang kőfejtőjében) is vannak kis barlangüregek. 9 üreg vált ismertté ebben a kőbányában. Az 1972. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy 1972. április 24-én (a Budapesti Rendőrfőkapitányság kérésére), eltűntek megtalálása miatt, a Barlangi Mentőszolgálat tagjai átvizsgálták a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjének üregeit. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve végzi a Mátyás-hegyen lévő K-i kőfejtő kutatását és térképezését. A kőfejtő néhány fülkéjét a fiatal csoporttagok 1978-ban megbontották, melynek eredményeként 2–3 m-rel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, Budai-hegység útikalauz című kiadvány szerint a Mátyás-hegy K-i oldalának kőbányájában vannak hévizes eredetű kis üregek.
Kraus Sándor 1983. február 6-án úgy látta, hogy a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér, a szálkőzetben van két üreg. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1983-ban elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József 1983-ban megszerkesztették a Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjének térképét, amelyen a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang elhelyezkedése és alaprajza is látszik. A barlang a térkép szerint 235 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Kárpát József ebben az évben rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látszik a Mátyás-hegyi-barlang és a DK-i kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva.
Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Év elején, a területen, a szakosztály tagjai rendszeresen végeztek terepbejárásokat. A szakosztály kidolgozta a kőfejtő kutatási tervét. Az általuk ismert és az általuk megtalált szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. A 6. sz. üregben felhalmozódott szemét nagyon megnehezítette a barlang megismerését. A barlangot a szakosztály tagjai csak a hulladék eltávolítása után tudták megnézni. Az üvegszilánkok balesetveszélyessé tették a közlekedést a barlangban, és hátráltatták az üregben végzett tevékenységüket. Próbabontásokat végeztek a barlang É-i részein. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról és a kőfejtő 1983-ban szerkesztett topográfiai térképe.
Kárpátné Fehér Katalin 1984-ben felmérte a barlangot, majd 1984-ben, a felmérés adatainak felhasználásával meg lett szerkesztve a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang alaprajz térképe és 2 keresztmetszet térképe. Az alaprajz térképen megfigyelhető a 2 keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban. A térképlapon, az alaprajz térkép használatához jelölve van az É-i irány. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy DK-i, már nem művelt kőfejtőjében van sok, hévizes eredetű üregrendszer, melyek eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 m tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. Ezek (a terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan) tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre.
A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangnak a kőfejtő É-i felében, 235 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A barlang 9 m hosszú és 2 m mély. A hévíz által kioldott barlang hasadék mentén jött létre és gömbfülkés. A barlanggal szemben található a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang. A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang hasadékiránya megegyezik a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang hasadékirányával. A két barlang valószínűleg egy rendszert alkotott. A jelentésben van egy olyan fénykép, amely a kőfejtő homlokfalát mutatja be. A fényképen be van jelölve a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang bejárata. A kéziratba bekerült egy olyan fénykép is, amely közelről szemlélteti a barlangbejáratot.
Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, 1984-ben rajzolt térképei és a DK-i kőfejtő 1983-ban készült topográfiai térképe. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában nem szerepel a barlang. Az 1987. évi szakosztályi jelentésben van egy olyan összefoglaló, amely a kőfejtő feltáró kutatás szempontjából fontos bontási helyeit ismerteti. Az ismertetés szerint közvetlenül a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang bejárata alatt indul egy É-i irányba lejtő, kőzettörmelékes járat, amelybe 1,5 m-t előrelátni, és folytatódik a légrés. Ezen a helyen célszerű bontani és enyhén behúzó légáramlás is észlelhető. A kőfejtő barlangjai közül ebben a barlangban van (feltárás szempontjából) az egyik legoptimálisabb munkahely.
Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Kraus Sándor 1992. november 7-én vizsgálta a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangot. Az általa írt feljegyzésben az olvasható, hogy borsóköves a barlang Ny felé lemenő járata, és kalcit veszi körül a tömböket. A barlangban egy kellemes, nagy bivakhely van.
bélyegkép|262px|balra|A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang bejárata
1993-ban a szakosztály a barlang bejárata utáni, talpszinten induló, nagyon lapos járatkezdeményt kibontotta, melynek kemény agyagtalpát egy belső teremből, vagy felfelé induló járatból származó kőtörmelék fedte. A szakosztály tagjai egy lapos járatba jutottak, ahonnan kis terembe lehetett bemászni. Az omladékot eltávolítva fedeztek fel egy szűk lyukat a terem végében. Nem tudtak bekúszni és ezért a nyílást vésőgéppel tágították. Amikor járható méretű lett benéztek, és meredeken felfelé induló járatot pillantottak meg. Nem látszott biztonságosnak az omladéklejtő és ezért először kívülről néhány nagy követ próbáltak meg eltávolítani, majd bekúsztak a járatba. Néhány kis üreg mellett egy meredeken felfelé indulót is észrevettek, amelyben fennakadt nadrágfoszlányok voltak. A foszlányok valószínűleg a felette kezdődő Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang kitöltéséből kerülhettek be. Nem bontották össze a két barlangot, de pontosan felmérték az összefüggést. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang az 1993. évi jelentés szerint 24 m hosszú. A jelentésbe bekerült egy beszámoló, amelyben ismertetve van a barlang kutatása. A kéziratban van egy olyan helyszínrajz, amelyen látszik a K-i kőfejtő barlangjainak elhelyezkedése. A rajzon a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang is jelölve van. Szabó Zoltán 1993-ban felmérte a barlangot, majd a felmérés adatainak felhasználásával elkészült a barlang alaprajz térképe.