A penangi csata az első világháború idején, 1914. október 28-án zajlott le a Malaka-szorosban az Emden német könnyűcirkáló (kiscirkáló) itteni brit haditengerészeti támaszponton való vakmerő rajtaütésekor. Az akció során az Emden az antant két hadihajóját, egy orosz védett cirkálót és egy francia rombolót süllyesztett el, amivel a madrászi rajtaütés után ismét nagy csapást mért az antanthatalmak tekintélyére a térségben.
Előzmények A japán hadüzenetet követően nyilvánvalóvá vált, hogy a német Kelet-ázsiai Hajóraj hamarosan el fogja veszíteni egyetlen támaszpontját, Csingtaot, ezért Maximilian von Spee tengernagy a hajórajával Dél-Amerikát megkerülve próbált visszatérni Németországba. Az Emden könnyűcirkáló számára azonban a hajórajtól kiválva önálló kereskedelmi háború folytatását engedélyezte az Indiai-óceánon.
Szeptember 18-án Rangoon előtt az Emden feltartóztatta a norvég Dovre gőzhajót és mivel nem szállított tiltott árut, az internáltakat átszállítva rá folytathatta útját. A norvég kapitánytól tudták meg, hogy a Malaka-szorosban két brit segédcirkáló van jelen, a haditengerészeti támaszpontként használt Penangban pedig a Montcalm és a Dupleix francia páncélos cirkálók horgonyoznak. A németek már korábban sejtették, hogy Colombo és Szingapúr között az antant még egy jelentősebb haditengerészeti támaszpontot rendezett be magának, melyről úgy vélték, hogy Penang lehet az. Az információk alapján a torpedótiszt, Witthöft tengerészfőhadnagy felvetette egy a támaszpont elleni rajtaütés gondolatát, ami a parancsnoka tetszését is elnyerte, de a jelentős túlerő miatt kivitelezését egy későbbi időpontra halasztották.Krieg zur See (Raeder) 22-23. o.
Az Emden ezután a kevésbé veszélyesnek vélt indiai partokhoz hajózott át a madrászi rajtaütés végrehajtásához, majd több hajót fogott el a Ceylon szigete körüli vizeken. Ezt követően tevékenységi területet váltott és ismét nyugatnak hajózott. Miután a Nikobár-szigeteknél lévő False-öbölben szenet vételezett a Bureskről, egy korábban elfogott szénszállítóról, von Müller fregattkapitány a Penang szigetén lévő haditengerészeti támaszpont elleni támadás végrehajtása mellett döntött. A rajtaütés célja az antant hadihajóinak horgonyzóhelyükön való megsemmisítése volt tüzérségi lövedékek és torpedók bevetésével, majd a kikötőben lévő kereskedelmi hajók ellenőrzése és indokolt esetben elsüllyesztése volt. A hadműveletnek az anyagi kár okozása mellett a brit presztízs gyengítését is kellett szolgálnia Indiában, Hátsó-Indiában és Malájföldön.
bélyegkép|jobbra|300px|Az Emden portyázásainak útvonala
A világháború idején Penang, a Brit-Malájföld nyugati partja előtti sziget a brit koronához tartozó Straits Settlements (a Malaka-szoros menti brit telepek) egyik részét képezte. A sziget legnagyobb települése George Town volt. A háború első hónapjaiban az antant hadihajóinak és kereskedelmi hajóinak jelentős forgalmú kikötője volt, mivel a háború kitörése óta minden a Bengáli-öblöt átszelni igyekvő kereskedelmi hajónak meg kellett itt állnia. A formája befelé szűkülő üvegnyakra emlékeztetett és csak egy keskeny csatornán lehetett megközelíteni a belső kikötőt. Mivel feltételezték, hogy a kardinális jelzőbóják fényeit lekapcsolják, az éjszakai támadás jelentős kockázatokkal járhatott. Von Müller azonban úgy ítélte meg, hogy a siker érdekében vállalhatók ezek a kockázatok. Október 25. folyamán a legénységgel intenzíven gyakorlatoztatták a rajtaütéskor várható feladatokat,Historynet.com majd 27-én a tiszti étkezdében megbeszélték a rajtaütés részleteit és hozzáláttak a hajó támadáshoz való felkészítéséhez. Az Emden a rendelkezésére álló két szénszállító közül a Bureskkel a Nikobár-szigetekhez tartozó Nankauri-sziget kikötőjébe hajózott, ahol a kedvező időt kihasználva október 26-án 480 t szenet vett át, majd Penang felé távozott. A Buresk innen a Simaloer szigettől nyugatra 40 tmf távolságra kijelölt találkozási pont felé indult el. A másik szénszállítóként szolgáló zsákmányhajónak, az Exfordnak 20 tmf-re az Északi-Keeling-szigettől északra kellett várakoznia november 15-ig.Krieg zur See (Raeder) 50. o. A legénységgel frissen mosott tiszta ruhát vetettek fel, hogy sérülések esetén kisebb legyen a fertőzés veszélye. A város kikötőjét jól ismerő Julius Lauterbach sorhajóhadnagy, a cirkáló zsákmánytisztje vette át a navigációs tiszt szerepét a hadművelet idejére. bélyegkép|jobbra|300px|A Zsemcsug valamikor 1909 után A támadás napján az antant több hadihajója tartózkodott itt. Az orosz Zsemcsug védett cirkáló október 26. óta javítások elvégeztetése végett horgonyzott a külső kikötőben, Georgetowntól nagyjából másfél kilométerre. A csuzimai csatát is túlélő cirkáló annak a brit–francia–japán–orosz flottának volt a tagja, melynek a feladata Spee tengernagy hajórajának elfogása lett volna. A japán Csikuma cirkálóval együtt a Bengáli-öbölben teljesített szolgálatot ez idő tájt és a kazánok megtisztítása miatt kellett kikötnie Penangban. A kazánjai közül csak egy volt használható állapotban, így nem volt képes manőverezésre és a lőszerfelvonói sem működtek. Martyn Jerram tengernagy, az antant térségben lévő flottáinak parancsnokának tanácsa ellenére Cserkaszov fregattkapitány az emberei többségének szabad eltávozást engedélyezett a partra, ő maga a feleségét (avagy más források szerint az ágyasát) látogatta meg egy helyi hotelben. Emellett a hajója összes torpedóját eltávolították a kivető csövekből, a lőszerkamrák ajtóit pedig bezárva tartották és a kulcsokat a tisztek magukkal vitték a partra. A fedélzeten minden ágyú mellett csak öt lövedéket tartottak készenlétben, továbbá egyet-egyet csőre töltve.Staff: Battle on the Seven Seas, 128. o.
A Zsemcsug mellett három Arquebuse-osztályú francia romboló, a Mousquet, a Pistolet és a Fronde valamint a D’Iberville torpedónaszádA D’Iberville eredetileg harmadosztályú cirkálónak épült 1891-93-ban és elavulttá válása miatt minősítették át és hol ágyúnaszádként, hol torpedónaszádként, avagy torpedó-ágyúnaszádként szerepel. is a támaszponton volt az Emden érkezésekor. Előbbi romboló épp őrjáratozni indult, míg a másik kettő a kormányzati rakparton horgonyzott egymás mellett elhelyezkedve.
George Town erődjét, a Fort Cornwallist korábban leszerelték már és nem rendelkezett saját partvédelmi ütegekkel. A kikötő bejáratát – német információk szerint – csak távolabb elhelyezett brit ütegek védték.Ezekről a feltételezett ütegeket nem említik más források. Lehet, hogy a német információk tévesek voltak. Megfelelő forrás alapján pontosítandó.
A rajtaütés bélyegkép|jobbra|300px|Az Emden penangi támadása egy a New York Times-ban megjelent (kissé pontatlan)A New York Times-ban megjelent vázlaton az Emden menetirányát fordítva jelölték be. Észak-északkeleti irányból érkezett, majd északi irányban távozott a kikötőből, a tűzharc során pedig baloldali fordulót hajtott végre, nem pedig jobboldalit. Pontosabb térkép található ezen az oldalon. Egy német tiszt által készített vázlat megtekinthető itt . vázlaton
A Nankauri-szigettől az útját keleti irányban folytató cirkálóról október 28-án éjjel kettőkor észlelték a penangi kikötő fényeit. Álcázásként ekkor felvonták a fedélzetén a már korábban összeácsolt és harmonikaszerűen kialakított, gyorsan felhúzható negyedik kéményt is a parancsnoki híd mögé, hogy megjelenésében a térségben tevékenykedő brit cirkálókra (a Hampshire-re avagy a Yarmouth-ra) emlékeztessen, de az ekkor még erős holdvilág miatt addig köröztek távolabb a kikötő bejáratától, míg a Hold le nem nyugodott. Tartottak ugyanis attól, hogy a magaslatokon lévő megfigyelőpontokról észrevehetik őket.von Hohenzollern 170. o.
Holdnyugtakor a teljesen elsötétített, minimális füst kibocsátásával és csak az árbócok végén lévő csúcszászlókkalAz ellenséges sajtóban a támadás után megjelentek szerint a németek brit zászló alatt közelítették meg a támaszpontot. Von Mücke könyvében tagadja ezt az állítást, kihangsúlyozva, hogy az Emden a háború során soha nem húzott fel ellenséges lobogót, amire Penangnál a nagy sötétség miatt nem is lett volna szükség. A hadilobogót (Reichskriegsflagge) azonban csak közvetlenül a Mousquet-val való tűzharc előtt húzták fel. Lásd: von Mücke 148. o.; Még ezt megelőzően a két csúcszászlót rövid időre lehúzták a kikötő elhagyásakor, hogy a külső szigeteken feltételezett partvédelmi ütegeket megtévesszék.; A német hivatalos történetírás szerint az Emden egy alkalommal, még a harctevékenységének megkezdése előtt, a Lombok-szoroson való áthaladáskor brit lobogót vont fel, hogy ne tudódjon ki az Indiai-óceánra való áthajózása. – Krieg zur See (Raeder) 8. o. hajózó német cirkáló a teljes sötétségben 11 csomós sebességgel a kikötő bejárata felé indult meg, melyet egy erős fénnyel égő bója jelzett. Megközelítés közben a kihajózó, óvatlan halászbárkákat kellett kerülgetnie, melyek közül az egyiket kis híján le is gázolta. Eközben észlelték a kikötőből épp járőrözésre kihajózó Mousquet-ról, de az álcázás hatékony volt, mivel a negyedik kémény miatt a franciák valóban úgy vélték, hogy a Penangban utóbbi időben többször megforduló Yarmouth volt visszatérőben ismét.von Hohenzollern 185. o.Egy parton lévő szemtanú leírása szerint a franciák már 10 perccel azelőtt, hogy a német cirkáló tüzet nyitott volna értesítést kaptak arról, hogy ellenséges hadihajó érkezik a kikötőbe, ám nem tettek semmi érdemlegeset a veszély elhártására, holott 1-2 torpedó kilövésével megmenthették volna a helyzetet. – Krieg zur See (Raeder) 60. o.
A Zsemcsug elsüllyesztése
A német cirkáló 04:30-kor érte el a kikötőt és az előzetes terveknek megfelelően épp az ezen a szélességen hamar felkelő Nap első sugarainál érkezett a belső révhez. A kikötőben minden nyugodt volt, az ismerős sziluettű cirkáló felbukkanása nem keltett riadalmat és a pirkadatban a német csúcszászlókra sem figyelt fel senki. Ugyanakkor a németek először nem vettek észre egyetlen hadihajót sem és már úgy gondolták, hogy rossz időben érkeztek, mikor a kereskedelmi hajók között észleltek egy nagy, kivilágítatlan hajótestet. Miközben közelítettek felé, a fedélzetén három fény gyúlt fel. Miután a tatja mögött elhaladtak és mindössze 200 méteres távolságra kerültek hozzá, akkor tudták beazonosítani a Zsemcsug-ként, őrséget a fedélzeten nem láttak. A szakácsai épp ekkor hagyták el egy csónakon, hogy a parton húst és zöldségeket vegyenek. bélyegkép|jobbra|300px|Az elsüllyedt Zsemcsug kiálló árbóccsúcsa a támadás után