Fabulous Disaster címmel jelent meg az amerikai Exodus együttes harmadik nagylemeze 1989. január 30-án a Music For Nations és a Combat/Relativity Records jóvoltából. Előbbi Angliában, míg utóbbi kiadók az Egyesült Államokban feleltek a megjelenésért. 1999-ben a Century Media újra kiadta az albumot Európa szerte, míg Japánban a Sony Music Entertainment égisze alatt vált hozzáférhetővé. Ez volt az első olyan Exodus album, melyen ugyanaz a felállás játszott, mint elődjén. Tom Hunting dobos számára ez volt az utolsó album, legközelebb csak az 1997-ben megjelent Another Lesson in Violence koncertanyagon volt hallható a játéka. Továbbá ez volt az első olyan nagylemezük, melyre két feldolgozás is felkerült. Pályafutásuk során még az 1992-es Force of Habit album esetében volt erre példa.
Az 1987-es Pleasures of the Flesh langyos fogadtatása után a Fabulous Disaster ismét meggyőzte mind a rajongókat, mind a kritikusokat. Ugyan kereskedelmi szempontból nem aratott akkora sikert, mint egynémely thrash zenekar aktuális albuma, de a műfajra gyakorolt hatása felbecsülhetetlen.
Háttér Az album felvételei 1988 szeptemberében kezdődtek és októberben értek véget. A helyszín ismét a San Francisco városában található Alpha-Omega stúdió volt. A dalokat Gary Holt írta, melyek között egy AC/DC és egy War feldolgozás is szerepelt. Utóbbi az eredeti kiadáson volt hallható, míg az AC/DC dal csak a CD verzión szerepelt. Az albumot indító The Last Act of Defiance egy Santa Fe városában történt börtönlázadást dolgoz fel, mely során 33 ember veszítette életét. Érdekesség, hogy a dal elején hallható monológot, az a Dov Christopher mondta fel, aki a Cajun Hell dalban szájharmónikán is játszik. Utóbbi dal egy veszélyekkel teli mocsaras vidékről szól, melyhez az inspirációt, egy 1972-ben bemutatott film a Deliverance adta (a Jon Voight és Burt Reynolds főszereplésével készült film hazánkban Gyilkos túra címmel ismert). A címadó dal a nukleáris fegyverkezésről és a világ megsemmisüléséről szól, míg a Toxic Waltz a rajongók előtti tiszteletadásként is értelmezhető. A Like Father, Like Son a gyermekbántalmazás és a családon belüli erőszak ellen szól, míg az Open Season témája az embervadászat.
Fogadtatás A Billboard lemezeladási listáján a Fabulous Disaster sem lett sikeresebb, mint közvetlen elődje, a megjelenés után mégis nagyobb nyilvánosságot kapott a zenekar. Leforgatták első videójukat a The Toxic Waltz dalra, mely gyakran felbukkant az MTV Headbangers Ball műsorában. A dalt gyakran játszotta a Los Angelesi KNAC rádióállomás is, csakúgy mint a War féle Low Rider feldolgozást. A Toxic Waltz hamarosan a rajongók kedvencévé vált, mely máig a koncertprogram nélkülözhetetlen darabja. A ma már thrash metal klasszikusnak számító albumot mind a rajongók mind a sajtó kedvezően fogadta. A Metal Reviews kritikája szerint Gary Holt a thrash metal Tony Iommija, utalva erre kifogyhatatlannak tűnő riffjeire és azok színvonalára, hozzátéve, hogy a Rick Hunolttal alkotott párosuk messzemenően átlag feletti.https://www.metalreviews.com/reviews/album/7825 Eduardo Rivadavia az AllMusic kritikusa dicsérte az album gondosan kidolgozott zenei anyagát, hozzátéve, hogy az album hiába jelenti az Exodus egyik csúcsalkotását, még így sem részesülnek olyan elismerésben, mint a Metallica, a Slayer vagy az Anthrax.
Az albumot népszerűsítő turné Európában indult a Nuclear Assault és az Acid Reign társaságában. 1989 tavaszán vette kezdetét az a Headbangers Ball által fémjelzett koncertsorozat, melynek során a Helloween és az Anthrax voltak a partnereik. 1989 tavaszán egy önálló koncertsorozat következett Észak-Amerika városaiban, olyan előzenekarokkal, mint a Sick of It All a Forbidden, a Faith or Fear, a Dead Orchestra vagy a Wehrmacht. A turné 1989. július 14-én a San Francisco városában található The Filmore-ban ért véget, mely koncert rögzítésre is került. A felvételeket két évvel később Good Friendly Violent Fun címmel jelentették meg.
Az album dalai
Közreműködők
Exodus Steve Souza – ének Gary Holt – gitár Rick Hunolt – gitár Rob McKillop – basszusgitár Tom Hunting – dob Dov Christopher – lemezt indító monológ és szájharmonika a Cajun Hell dalban. Brian Mantilla – ütőhangszerek a Low Rider dalban.
Produkció
Producer és keverés: Gary Holt, Rick Hunolt, Marc Senesac, Chad Munsey (keverési asszisztens) Felvétel és keverés: Marc Senesac és David Plank Maszter: Bernie Grundman
Listás helyezések Lista (1989)Legjobbhelyezés
Jegyzetek
Kategória:1989 nagylemezei Kategória:Thrash metal albumok