A közép-okinavai, vagy egyszerűen okinavai nyelv (沖縄口/ウチナーグチ Uchinaaguchi [ʔut͡ɕinaːɡut͡ɕi]) egy észak-rjúkjúi nyelv, amit főként Okinava szigetének déli részén beszélnek, beleértve a körülötte lévő szigeteket is (Keremán, Kumedzsimán, Tonakin, Agunin) és még több kicsi periferikus szigeten. A közép-okinavai megkülönbözteti magát az észak-okinawaitól, melyet önállóan osztályozunk, mint a kunigami nyelvet. Az UNESCO Atlas of the World's Languages in Danger február 2009-es kezdete óta mindkettő nyelvet veszélyeztetettként tartja számon. Bár az okinavai számos dialektust foglal magában, a suri-nahai változatot ismerik el alapként,Brown & Ogilvie 2008, p. 908.Kaplan 2008, p. 130. mert a Rjúkjú Királyság hivatalos nyelvként használta Só Sin király (1477–1526) uralkodása óta. Ezenfelül, mivel a Suri főváros az uralkodói palota köré épült, az a nyelv vált irodalmi és regionális szabvánnyá, amit az uralkodói bíróság használt, így a nyelv dalokon és verseken keresztül virágzott ebben az időszakban.
Japánon belül az okinavaira gyakran nem nyelvként gondolnak, hanem dialektusként (沖縄方言 Okinava hógen), vagy még pontosabban közép- és dél-okinavai dialektusként (沖縄中南部諸方言-Okinava Csúnanbu So hógen). Az okinavai nyelv beszélői nyelvcserén mennek keresztül – japánra váltanak, mivel a nyelvhasználat egységessége Okinaván ma is messze van a stabiltól. Az okinavai a standard japán nyelvbe asszimilálódik a két nyelv hasonlósága miatt. – Szabványosított és központosított oktatási rendszer, a média, az üzletkötés és a fővezetőkkel való kapcsolattartás.Noguchi 2001, p. 87. Az okinavait még mindig sok idős beszéli, rajtuk kívül a zenével, turistaműsorokkal, színdarabokkal tartják életben. Ezek tükrözik a helyi szokásokat és modort.Noguchi 2001, p. 76.
Történelme
A Rjúkjú Királyság előtt Az okinawai olyan japán nyelv, amely az ójapánból gyökerezik. A kettéválás az ójapán és a rjúkjú nyelvek közt időszámításunk szerint az 1. század és a 12. század közé tehető. A kínai és japán írásjegyeket először Japánből érkezett Buddhista papok mutatták be 1265-ben.Hung, Eva and Judy Wakabayashi. Asian Translation Traditions. 2014. Routledge. Pg 18.
A Rjúkjú Királyság alatt
Szatszuma előtt A hiragana sokkal népszerűbb volt, mint a kandzsi – a verseket gyakran írták hiraganákkal, vagy kis kandzsikkal. Az okinavai Só Sin király idejében vált hivatalos nyelvvé.
Szatszuma után a hozzácsatolásig Miután Rjúkjú a Szatszuma vazallusa lett, a kandzsi nagyobb szerepet nyert az irodalomban, azonban a hivatalos Rjúkjúi dokumentumok klasszikus kínaiul íródtak.
1609-ben a Rjúkjú Királyságot megszállta a Szatszuma Birtok japán déli részén. Azonban Satsuma nem teljesen tört be Rjúkjúba a Kínával való ütközés félelme miatt, ez pedig ebben az időben erősebb gazdasági kapcsolatot eredményezett Rjúkjúval.Heinrich, P., Miyara, S., & Shimoji, M. (Eds.). (2015). Handbook of the Ryukyuan Languages. Walter de Gruyter GmbH & Co KG. Pp 598
Japánhoz csatolástól a második világháború végéig Amikor Rjúkjút Japánhoz csatolták 1879-ben, az emberek többsége Okinaván okinavaiul beszélt.
Egy évtizeden belül a Japán kormány megkezdte az asszimilációs politikát, a japanizációt, amely során a Rjúkjúi nyelveket fokozatosan elnyomták. Az oktatási rendszer volt a japanizáció szíve, ahol az okinavai gyerekeket japán nyelvre tanították, és megbüntették őket az anyanyelvük beszéléséért – Azt mondták nekik, hogy a nyelvük csak egy „dialektus”. 1945-re már számos okinavai beszélt japánul, sokan két anyanyelvűek voltak. Az okinavai csata során néhány katonát meg is öltek az okinavai beszéd miatt. A nyelvcsere Rjúkjún és Okinaván 1879-ben kezdődött, mikor a Japán Kormány magához csatolta Rjúkjút és kialakította Okinava Prefektúrát. A prefektúra hivatala főként a Kagosima prefektúrából származó emberekből állt, ahol régen a Satsuna Uralom állt. Ez a modernizáció kezdetét jelentette Okinaván a japán nyelvre való cserével együtt. Eredményképp a japán nyelv vált az adminisztráció, oktatás, média és irodalom nyelvévé.
1902-ben a Nemzeti Nyelvkutatási Tanács (国語調査委員会) elkezdte Japán nyelvi egyesítését a szabvány japán nyelvvel. Ez nyelvi bélyeget nyomott a japán nyelv számos helyi változatára, beleértve az okinavait is. Ahogy a diszkrimináció élesedett, maguk az okinavaiak kezdték el nyelvük elhagyását és váltottak az alapértelmezett japán nyelvre.
Az amerikai megszállás alatt Az amerikai megszállás alatt voltak próbálkozások az okinavai nyelv felélesztésére és szabványosítását illetve, azonban ezeket nem vitték végbe a japánok javára. Douglas MacArthur generális oktatáson keresztül próbálta meg reklámozni az okinavai nyelveket és kultúrát, több angol szót is bevezettek.
A saját elhatárolt nyelv Japánon kívül, az okinavait megkülönböztetik a japán nyelvtől. Ezt először Basil Hall Chamberlain vetette fel, aki az okinavai és a japán nyelv közti kapcsolatot a szerelem nyelvei közti kapcsolathoz hasonlította. Az UNESCO veszélyeztetett nyelvnek jelölte.Nakasone, Seizen. Festschrift. 1962. Pp. 619.
Szociolingvisztika 2009-ben az UNESCO 6 féle okinavai nyelvet nyilvánított veszélyeztetetté 2009-ben.UNESCO (2009) "Interactive atlas of the world's languages in danger". Az okinavai nyelv veszélyeztetettségét a szabvány japán nyelvre való váltás okozta. Az egész történelem során az okinavai nyelveket a szabvány japán dialektusaiként kezelték. Például a 20. században sok iskolában „dialektus cédulákat / kártyákat ” használtak azon diákok büntetésére, akik okinavaiul beszéltek.Heinrich, Patrick (2005). "Language loss and revitalization in the Ryukyu Islands". The Asia-Pacific Journal: Japan Focus. Ebből kifolyólag a nyelv megmaradt beszélői közül inkább nem adják át a nyelvtudást a fiatalabb generációnak a múltbéli megbélyegzések miatt.
Bár a nyelvcsere visszafordításának érdekében számos erőfeszítés történt,de az okinavait még mindig nem tanítják elég jól a formális intézményekben az Okinavai Oktatási Tanács kevés támogatása miatt. Az oktatás Okinaván kizárólag japán nyelven folyt és az iskolákban a gyerekek nem tanulhatták az okinavait második nyelvükként. Emiatt legalább 2 generáció okinavai nőtt fel a helyi, otthoni, és iskolai kommunikációhoz szükséges nyelvtudás nélkül.
Fonológia ElülsőKözépsőHátsóZárti iː(ɨ)u uːZárt-középe eːo oːNyitotta aː Az okinavai nyelvnek 5 magánhangzója van, ezek közül mind lehet hosszú vagy rövid. Bár a rövid /e/ és az /o/ magánhangzók elég ritkák,Noguchi & Fotos 2001, p. 81. mivel csak néhány eredeti okinavai szóban jelennek meg – nehéz szótagú szavakban /Ceɴ/ or /Coɴ/ mintával, mint például a /meɴsoːɾeː/ mensooree „üdvözöljük", vagy a /toɴɸaː/ tonfaa. A hátul zárt magánhangzók erősen kerekednek a standard japán összezártjaival szemben. Néha beillesztenek egy hatodik magánhangzót – /ɨ/ -, mert a sorrendek amik történelmileg alakított /e/ hangot tartalmaznak nem váltanak ki palatizálást: /i/: */te/ → /tɨː/ tii „kéz", */ti/ → /t͡ɕiː/ chii „vér". Azonban akusztikailag az /ɨ/ nem ejtődik másképp mint az /i/, és ez a megkülönböztetés talán azért van, mert a palatalizáció e magánhangzócsere előtt történt.
Mássalhangzók Az okinavai nyelv 20 különböző szegmenst különböztet meg a lenti táblázatban, zárójelben a fő allofónokkal: Okinavai mássalhangzók IPA táblázataLabiális hangAlveoláris hangAlveolo-palatális hangPalatális hangLabio-veláris hangVeláris hangGlottális hangNazális hangmn(ŋ)Zárhangp bt dt͡ɕ d͡ʑkʷ ɡʷk ɡʔRéshangɸs (z)(ɕ)(ç)hLegyintőhangɾKözelítőjw Az egyetlen konszonáns, amely szótagkódként fordulhat elő, az archifonéma // n //. Számos elemzés egy további fonémaként kezeli /N /, bár soha nem áll kontrasztban a / n / vagy / m / hangzókkal.
Az okinavai mássalhangzórendszere nagyon hasonló a japánéhoz, de mutat pár változatosságok fonémiai és allofóni szinten. Nevezetes arról, hogy megtartotta a labiális magánhangzókat(/kʷ/ and /ɡʷ/) amik elvesztek a késő középkori japánban, birtokol egy glottális zárat, birtokol egy hangtalan bilabiális réshangot /ɸ/, ami különbözik a hehezetes /h/-tól, és birtokol 2 különböző egybehangzót, ami számos különböző hangeltolódásból alakult ki.
Bilabiális és glottális réshangok A bilabiális réshang néha mint csoportosulás van átírva, /hw/, mivel mint a japán a /h/ allofonikusan labializálódik [ɸ] hanggá a magas mássalhangzó /u/ előtt és [ɸ] nem jelenik meg a kerek /o/ magánhangzó előtt. Azonban ez az analízis nem veszi figyelembe a tényt, hogy az okinavai nem teljesen ment keresztül diakronikus változáson */p/ → /ɸ/→ */h/ a japánnal ellentétben, és hogy a javasolt csoportosítás és labializáció /hw/ hangzóvá nem motivált.Miyara 2009, p. 179. Következőképpen, a /ɸ/ hangzó létezését el kell választanunk a /h/ hangzóétól attól függetlenül, hogy a kettő közt átfedés van. Pár szót kivéve amik előzőleges változásokból származnak, a hehezetes /h/ is a /k/ és az /s/ furcsa lágyulásából adódik, és a más dialektusokból kölcsönzött szavak is. A /j/ előtt és a magas magánhangzó / i /, közelebb áll a [ç] –hez kiejtésben, pont mint a japánban.
Palatalizáció A /t/ és /k/ zárhangok történelmileg alakultak palatalizálttá és résesedtek /t͡ɕ/ hanggá a /j/ és a magas hangzó /i/ előtt vagy néha után. /i/: */kiri/ → /t͡ɕiɾi/ chiri "köd", and */k(i)jora/ → /t͡ɕuɾa/ chura- „szép".
Ezt a változást előzi a hangzó emelkedése, így ez azt jelenti, hogy az /i/ kiválása az */e/-ből/-ben okozott palatalizációt.*/ke/ → /kiː/ kii „haj". A zöngés változataik, a /d/ és a /g/ ugyanezen mentek keresztül /d͡ʑ/ hanggá válva: */unaɡi/ → /ʔɴnad͡ʑi/ qnnaji „angolna", és */nokoɡiri/ → /nukud͡ʑiɾi/ nukujiri „fűrész"; kivéve: */kaɡeɴ/ → /kaɡiɴ/ kagin „fűszerezés". Mind a /t/ és /d/ hang vagy allofonikusan affricate vagy nem a közepes /e/ magánhangzó előtt, bár ez a kiejtés nagyon ritka. Hasonlóképpen pallatalizálódik az /s/ résmagánhangzó [ɕ] hanggá a csúszó, eső /j/ és a /i/ előtt, beleértve, mikor az /i/ történelmileg az /e/-ből származik: */sekai/ → [ɕikeː] shikee „világ". Palatalizáció előfordulhat az /e/ előtt is, főként témamegjelölés értelmében [duɕi] dushi → [duɕeː] dusee or dushee „(téma) barát".
Általánosságban véve a /j/ palatális mássalhangzót tartalmazó sorrendek viszonylag ritkák, és hajlamosak depalatalizációra. Például az /mj/ hang sokszor egybeolvad az /n/-el :([mjaːku] myaaku → [naːku] naaku „Mijako");* az /rj/ beleolvad az /r/-be vagy a /d/-be. (*/rjuː/ → /ɾuː/ ruu ~ /duː/ duu „sárkány"); és a /sj/ legtöbbször /s/ hanggá válik. (/sjui/shui → /sui/ sui „Suri").
Pergőhang és erősödés A /d/ zöngés zárhang és az /r/ legyintőhang törekszik az összeolvadásra, úgy, hogy az első legyintőhanggá válik szóközépi pozícióval, a második pedig néha zöngéssé válik a szó elején. Például a /ɾuː/ ruu „sárkány" felerősödhet /duː/ duu-vá, a /hasidu/ hashidu „ajtó" fordítva legyintővé válik: /hasiɾu/ hashiru. Azonban a két hang megmarad néhány nyelvtani szerkezetben és szóban.
Glottális zár Az okinavaira jellemző egy jellegzetes glottális zár /ʔ/, ami történelmileg a szókezdeti magánhangzók glottalizációjának folyamatából származik.Curry 2004, §2.2.2.1.9. Ennélfogva az okinavaiban minden magánhangzó kiszámítóan glottalizálódik a szavak elején pár kivétellel. (*/ame/ → /ʔami/ ami „eső"). Nagymértékű magánhangzóvesztés vagy asszimiláció követte ezt a folyamatot, amely kontrasztot állított a glottalizált approximantok és a nazális mássalhangzók közt. */uwa/ → /ʔwa/ qwa "disznó" to /wa/ wa „Én", or */ine/→ /ʔɴni/ qnni "rizspalánta" to */mune/ → /ɴni/ nni „mellkas".Miyara 2009, p. 186.
Moraikus nazális