Vu Cö-tien, megnevezései Vu Csao/Wu Zhao, Vu Hou/Wu Hou és a Tang-dinasztia idején Tian Hou, magyar szakirodalomban Vu császárné, illetve Vu császárnő (624 – 705. december 16.) kínai uralkodó, aki előbb császárnéként, régensként (皇帝), majd császárnőként kormányozta birodalmát a Tang-dinasztiát félresöprő Csou-dinasztia korai korszakában (684–705). Habár sok nő uralta Kínát hosszú története során, ő volt az egyetlen, akit hivatalosan is elismertek császárként.
Eleinte Taj-cung császár ágyasa volt. Halála után hozzáment a koronaherceghez, Taj-cung 9. fiához, Kao-cung császárhoz, hivatalosan Kao-cung huanghouja lett (皇后, lefordítható „császárnéként”, „feleségként” vagy „kormányzó császárnéként”) 655-ben, ezzel figyelemre méltó politikai befolyást is szerzett. 660-ban Kao-cung stroke-ot kapott, ezután Vu Cö-tien lett a régenscsászárnő, 705-ig ezt a császári ranggal egyenlő hivatást töltötte be.Paludan, 96
Uralkodásának politikai és katonai törekvéseit a Kínai Birodalom nagy fokú terjeszkedése jellemezte, a birodalom határait kiterjesztette, egészen belső Közép-Ázsiáig, folyamatosan háborút viselt a Koreai-félszigeten, elsőként Silla szövetségeseként Kogurjo ellen, majd Silla ellen a Kogurjói terület elfoglalásakor. Kínán belül a hatalom megkaparintása és megtartása érdekében tett erőfeszítéseinek közvetlen következményei ellenére Vu uralkodása nagy hatással volt a polgári rétegre, támogatta a taoizmust, a buddhizmust, az oktatást és az irodalmat. Emellett Vu Cö-tien nagy mértékben támogatta a Lungmen-barlangok és a Csienling Mauzóleumban található "Szótlan Sírkő" kialakítását és néhány fontos épület megépítését.
Aktív családi életet élt, négy fiú édesanyja volt, kik közül három viselte a császári címet (bár egyikőjük csupán posztumusz címként kapta meg). Egyik unokája lett a híres Tang Szu-cung császár.
Családi háttere jobbra|bélyegkép|Egy festmény, mely Tang Taj-cung császárt ábrázolja. Készítette Yan Liben (600–673 körül) A Vu Tang család Vensuj megyéből, Pingcsouból eredeztethető. Vu Cö-tien születési helyét nem dokumentálták semmilyen történelmi iratban. Néhányan azt állítják, hogy Licsouban (利州), mások pedig hogy a császári fővárosban, Hszianban született. Vu 624. február 17-től 705. december 16.-ig élt. Tang Kao-cu császár uralkodásának 7. évében született. Apja, Vu Sihuo fakereskedéssel foglalkozott, a család jó módban élt. Édesanyja a tekintélyes Jang családból származott. Jang Szuj császár utolsó éveiben Li Jüan (a későbbi Kao-cu császár) sokat tartózkodott a Vu családnál és közel került hozzájuk. Miután megdöntötte Jang császár uralmát, bőkezűen bánt a Vu házzal: pénzzel, gabonával, földdel és ruhával látta el őket.
Vu Cö-tien gazdag családba született. Saját szolgái rutin feladatokat tanítottak meg neki, így később nem kellett édesanyjának megtanítania semmilyen házi munkára. Emiatt édesapja kezdeményezte, hogy könyveket olvasson és folytassa tanulmányait. Fontos volt számára, hogy lánya megfelelő taníttatásban részesüljön, mely akkor nem volt mindennapi a nők körében. Vu nem tűnt olyan lánynak már kiskorában sem, aki csöndesen üldögélne és kézimunkázna, miközben teát szürcsölget egész álló nap. Ezért Vu számos témáról olvasott, politikáról és császári intézkedésekről, írásról, irodalomról és zenéről. Vu felnőtt és folytatta a tanulást, amennyire csak tudta az apja támogatásával. 14 évesen császári ágyasként elvitték a császári palotába Taj-cung császárhoz. Ezzel úgymond hivatalhoz jutott az udvarban, mellyel lehetősége nyílt továbbtanulni. Megkapta a cairen címet (tehetség), mely egy ötös fokozatú udvarhölgyi rangot jelölt Tang császár kilencfokozatú, császári nemesek, hivatalnokok és udvarhölgyek alkotta rendszerében.New Book of Tang, vol. 76.Old Book of Tang, vol. 51. Mikor a palotába hívatták Vu Cö-tient, édesanyja, Jang úrhölgy keserves sírás közepette mondott búcsút lányának, viszont Vu így felelt: „Anyám, honnan tudod, hogy nem épp a szerencsém, hogy találkozhatok a Menny Fiával?” Ezzel Jang megértette lánya terveit, és abbahagyta a sírást.
Vu udvarhölgy azonban nem tűnt a császár kedvencének, bár egyszer valószínűleg szexuális kapcsolatot létesítettek. Mikor Taj-cung császár meghalt 649-ben, legkisebb fia, Li Csi vette át a trónt, immár Kao-cung császárként. Li és Vu már Taj-cung idejében intim viszonyban álltak egymással.See, e.g., Zizhi Tongjian, vol. 199 Chu Suiliang's assertion that she had "served" (euphemism for sexual relations) Emperor Taizong when trying to stop Emperor Gaozong from creating her empress.
Taj-cung tizennégy fiút nemzett, hármat az imádott Cangsun császárnővel, míg Vu ágyassal egyet sem. Így a hagyományhoz híven, miszerint azokat az udvarhölgyeket, akik nem tudtak gyermeket szülni az elhunyt császárnak, egy szerzetesi intézménybe szállítják, Vu Cö-tient a Ganye-templomba száműzték, ahol hátra lévő éveit buddhista papnőként kellett volna leélnie. Vu azonban megtagadta a parancsot, és megszökött a zárdából. Később Li Csi meglátogatta őt, és még szebbnek, intelligensebbnek és vonzóbbnak találta, mint valaha, ezért saját ágyasaként visszavitte őt a palotába.
Felemelkedése bélyegkép|Egy ábrázolás Vuról, a Csou Vu császárnőből, 1690 körül publikálták
Császári ágyas A 650-es évektől kezdve Kao-cung ágyasa volt Vu Cö-tien, majd megkapta az előkelő Csaoji (昭儀) címet, mely a második legmagasabb udvarhölgyi fokozat volt abban a korban. Vu fokozatosan növelte befolyását a palota vezetése felett Kao-cung hatalmán keresztül, és végül már ő döntött a fontos kérdésekben is. Kegyetlen törtetőként híresült el, aki mindent megtett, hogy megkaparintsa a hatalmat, korai históriások szerint még arra is képes volt, hogy megölje saját lányát, ezzel megtartva a Vu császárné címet.
Kao-cung 20 évesen lett kínai császár. Tapasztalatlan volt, és a folyamatos betegeskedések miatt sokszor munkaképtelen, csak utódnemzésre volt képes. Mikor Vu a palotába visszaköltözött, az akkori császárné, Vang úrhölgy nem volt Kao-cung császár kedvence, sokkal inkább szerette Hsziao udvarhölgyet, aki egy fiúval és két lánnyal ajándékozta meg. Ezért Vu és az őt a palotában szívélyesen fogadó Vang császárné összefogtak, hogy kitaszítsák a császár kegyeiből Hsziao udvarhölgyet.
Vu hamarosan Kao-cung császár új kedvence lett. 652-ben élete adott első gyermekének, Li Hongnak, majd 653-ban még egy fiút szült, Li Hszient. Egyik fiú sem számíthatott az örökösi kinevezésre, mert a császár kancellárja, Liu Si kijelölte saját fiát, Liu Zongot, akit maga Vang császárné is támogatott. Vang császárné és Hsziao udvarhölgy mindketten elveszítették a császár kegyeit, ezért Vu Cö-tien ellen egyesítették erejüket, kevés sikerrel. A császár szerelme jeleként 654-ben posztumusz rangot ajándékozott Vu megboldogult apjának, Vu Sihuónak.
Nem sokkal azután, hogy Vu Cö-tien újabb gyermeknek adott életet, a kislány meghalt. A régi legendák Vu udvarhölgyet hataloméhes nőként festették le, akit hidegen hagyott, kinek okoz fájdalmat. Éppen ezért elterjedt feltevés, hogy maga az anya ölte meg saját gyermekét, hogy ezzel bemocskolhassa Vang császárnét. Mások azt gondolják, hogy valóban Vang kísérelte meg a gyilkosságot Vu iránti féltékenysége és utálata miatt, hiszen neki nem születhetett gyermeke. Egy harmadik teória szerint a gyermek bölcsőhalált halt. Mivel abban a korban nem ismertek semmilyen szellőztetési technikát és kőszénnel fűtöttek, a kisgyermek szén-monoxid-mérgezésben is elveszthette életét. Bármi is volt a kislány halálának oka, Vu Cö-tien nyíltan Vang császárnét hibáztatta. Szándékos fojtogatás gyanújával Vu kezdeményezésére per is indult Vang császárné ellen, amit a császár is támogatott. A vád szerint Vang császárnőt a féltékenység vezérelte, ráadásul alibivel sem tudott szolgálni, így nem tudta magát kellően megvédeni. A dühös Kao-cung császár el akarta mozdítani Vangot császárnői rangjából, hogy azt Vu Cö-tien vehesse fel, de előtte meg akart bizonyosodni arról, hogy ezt az udvari miniszterek is támogatják. Elsőként nagybátyjánál, a főkancellárnál, Csangszun Vu-csinál tettek látogatást Vu Cö-tien udvarhölggyel együtt, azonban a látogatás eredménytelennek bizonyult.
655 nyarán Vu Cö-tien udvarhölgy Vang császárnét és anyját, Liu hölgyet boszorkánysággal vádolta meg. Erre válaszul Kao-cung császár kitiltotta Liu hölgyet a palotából, Vang császárné nagybátyját, Liu Sit pedig lefokozta. Eközben egy hivatalnokokból álló frakció kezdett szerveződni Vang köré, többek között Li Ji-fu, Hszü Ji-hszüan (崔義玄), Jüan Kung-jüt (袁公瑜) is beleértve. 655 őszén Kao-cung császár a palotába hívatta Csangszün, Li Csii, Jü Cse-ning, és Csu Szüj-liang kancellárokat, hogy megvitassák, ki legyen a császárné. A találkozón Csu vehemensen ellenezte Vang császárné elmozdítását, míg Csangszün és Jü hallgatásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A császár a kancellárok nemtetszése ellenére is érvényesítette akaratát, és Vang császárnét Hsziao udvarhölggyel együtt börtönbe vetette, majd Vut nevezte ki az új császárnénak. Később, de még ugyanabban az évben Vu császárné parancsára Vangot és Hsziaót is meggyilkolták, amikor Kao-cung éppen szabadon bocsátásukon gondolkodott.Zizhi Tongjian, vol. 200.
Császárné Vu 655-ben lett Kao-cung császár új főfelesége, császárné (皇后, húanghòu). 656-ban Hszü Csing-cung tanácsára leváltotta Liu udvarhölgy fiát, Li Csongot, aki ezt követően a Liang herceg címet viselte, míg Vu császárné fia, Li Hong előrébb lépett a rangsorban, és Taj herceg néven koronaherceg lett.
657-ben Vu császárné és szövetségesei elkezdték hatalomra jutásának megakadályozóit eltávolítani a palotából. Han Jüant, Laj Csit és Csu Szuj-liangot az udvarból eltávolította, távolabb eső megyék elöljáróivá neveztette ki azzal a feltétellel, hogy soha többé nem térnek vissza a birodalmi fővárosba, Csanganba. 659-ben Csangszün Vu-csit vádolta meg felségárulás tervével. Csangszünt száműzték, és később öngyilkosságra kényszerítették. 660-ban, Li Csongot, Kao-cung Liu udvarhölgytől született elsőszülött fiát Vu császárné száműzetésbe küldte, és házi őrizetben tartotta.
Ezután Kao-cung császár és Vu császárné Piang prefektúrában tett körutazást. Ekkor Vunak lehetősége nyílt meghívnia régi szomszédjait és rokonait egy lakomára. Később Kao-cung elkapott egy betegséget, mely borzasztó fejfájással és időszakos látásvesztéssel járt együtt,See, e.g., Bo Yang Edition of the Zizhi Tongjian, vol. 40 . és ekkor bízta meg először Vut azzal, hogy a hivatalnokok által előkészített kérelmek ügyében döntsön. Úgy híresült el, hogy Vu császárné gyorsan átlátta a különféle helyzeteket, jártas volt az irodalomban és a történelemben is, így helyes döntéseket hozott.
A történetírás szerint 664-re Vu császárnénak már akkora befolyása volt a császári kormány ügyeire, hogy Kao-cung császár megharagudott rá. Emellett a fáma szerint kapcsolatba került a szigorúan tiltott boszorkánysággal is a taoista Kuo Hszing-csenen (郭行真) keresztül – a boszorkányság vádja vezetett Vang császárné bukásához is –, amivel tovább ingerelte Kao-cungot. Sangkuan Ji kancellár azt tanácsolta a császárnak, hogy mondassa le a császárnét. Erről azonban tudomást szerzett Vu császárné is, ezért kérdőre vonta a császárt. Kao-cung nem bizonyult elég határozottnak ahhoz, hogy lemondassa feleségét, ezért az egész ötletet Sang kuan kancellárra hárította. Az ügy következményeként az eunuchhal együtt lemondatták és száműzték a kancellárt, és mivel mindketten Li Csong házához tartoztak, Li Csongot öngyilkosságra kényszerítették.Zizhi Tongjian, vol. 201. Ezután a birodalmi találkozókon Vu császárné Kao-cung mögött ülhetett, egy függönnyel elválasztva a császártól. A közbeszédben úgy kezdtek hivatkozni rájuk, mint a „Két Szent”-re (二聖, Er Sheng).