Az U–185 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. június 13-án vették hadrendbe. Három harci küldetése volt, ezek során kilenc hajót elsüllyesztett, egyet megrongált.
Pályafutása Az U–185 három járőrútra indult, az elsőre 1942. október 27-én futott ki Kielből. December 7-én megtorpedózta a brit zászló alatt haladó korábbi dán Peter Mærsk teherhajót 690 kilométerre az Azori-szigetektől. A hajó fedélzetén tartózkodó 66 ember meghalt. Második útján, 1943. március 10-én a tengeralattjáró megtámadta a KG–123-as konvojt, és két amerikai hajót pusztított el Kuba keleti partjai közelében. Második áldozata az első útját teljesítő amerikai James Sprunt volt. A teherhajó 4000 tonna robbanószert szállított, így a torpedótalálattól felrobbant, és mindössze 30 másodperc alatt elsüllyedt. A robbanás olyan nagy volt, hogy a szerteszét szálló fémdarabok a konvoj valamennyi tagját elérték. Az akciónak nem voltak túlélői. Április 6-án egy amerikai bauxitszállító volt a búvárhajó áldozata.
A tengeralattjáró harmadik járőrútja Brazília partjaihoz vezetett, ahol öt hajót süllyesztett el, közülük hármat egy napon. Az U–185 1943. július 7-én a BT–18-as konvojt támadta. Reggel hat után hét perccel megtorpedózta a James Robertsont, amely rádiókat szállított. A megrongálódott hajó két másik kereskedelmi hajónak is nekiütközött, mielőtt elsüllyedt. A következő áldozat a William Boyce Thompson tanker volt; a torpedó a gépháznál csapódott a hajótestbe, megsemmisítve azt és a kormányművet. Ugyanezen a napon a tengeralattjáró hullámsírba küldte a Thomas Sinnicksont is, amely 700 tonna mangánércet szállított. A második torpedó az üzemanyagtartályt találta el, és az égő olaj lángjai száz méternél magasabbra törtek fel. A legénység 13 órán át küzdött a hajóért, de végül kénytelen voltak elhagyni.
1943. augusztus 24-én, a hazafelé vezető úton, a Kanári-szigetektől nyugatra a USS Core amerikai anyahajóról felszálló TBF Avenger mélységi bombákkal megsemmisítette a tengeralattjárót. Huszonkilenc német meghalt, 22 túlélte a támadást.
Kapitány Név Kezdőnap Zárónap August Maus 1942. június 13. 1943. augusztus 24.
Őrjáratok Indulás Indulónap Érkezés Zárónap Kiel 1942. október 27. Lorient 1943. január 1. Lorient 1943. február 8. Bordeaux 1943. május 3. Bordeaux 1943. június 9. * 1943. augusztus 24. * A tengeralattjáró nem érte el úti célját, eltűnt
Elsüllyesztett és megrongált hajók Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt Konvoj 1942. december 7. Peter Mærsk 5476 ON–149 1943. március 10. Virginia Sinclair 6151 KG–123 1943. március 10. James Sprunt 7177 KG–123 1943. április 6. John Sevier 7176 GTMO–83 1943. július 7. James Robertson 7176 BT–18 1943. július 7. William Boyce Thompson 7061 BT–18 1943. július 7. S. B. Hunt* 6840 BT–18 1943. július 7. Thomas Sinnickson 7176 BT–18 1943. augusztus 1. Bagé 8235 TJ–2 1943. augusztus 6. Fort Halkett 7133 * A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
Jegyzetek
Források
Kategória:IXC/40 típusú német tengeralattjárók