Velika Jasenovača falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.
Fekvése Belovártól légvonalban 28, közúton 31 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 25, közúton 34 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra a Bilo-hegység délnyugati lejtői alatt, a Barna és Kemenovača patakok partján fekszik.
Története A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.
A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Jaszenovacha” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Jaszenovacha (Velika)” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 173. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Jaszenovacha (Velika)” néven 58 házzal, 203 katolikus és 160 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 175, 1910-ben 375 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a horvát, 31%-a magyar, 14%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 80%-a horvát, 10%-a magyar, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 58 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 175 208 201 311 363 375 368 319 309 311 283 246 165 102 76 58
Nevezetességei Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1935-ben építették. 8 méter hosszú, 4 méter széles épület, homlokzata felett alacsony, zömök harangtoronnyal, melyben két harang található. A tornyot piramis alakú toronysisak fedi. 1994-ben kívülről megújították.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései