Jerez de García Salinas egy város Mexikó Zacatecas államának középső részén. 2010-ben lakossága meghaladta a 43 000 főt. Fontos turisztikai célpont, ugyanis egyike az ország Pueblo Mágico címet elnyert településeinek.
Földrajz Fekvése A város Mexikó, és azon belül Zacatecas állam középső részén található, az állam fővárosától kevesebb mint 50 km távolságra délnyugatra, a Nyugati-Sierra Madre hegység keleti határán fekvő síkságon. Áthalad rajta az észak–déli irányú forgalmat lebonyolító 23-as főút is.
Éghajlat A város éghajlata meleg, de nem rendkívül forró, nyáron és ősz elején viszonylag csapadékos, máskor elég száraz. Minden hónapban mértek már legalább 29 °C-os hőséget, a rekord pedig meghaladta a 40 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 11,0 és a júniusi 21,3 fok között váltakoznak, novembertől áprilisig fagyok is előfordulnak. Az évi átlagosan 480 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség mintegy 75%-a.
Népesség A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett: ÉvLakosság199034 319199536 642200037 558200538 624201043 064
Története Nevét a Spanyolországból érkező konkvisztádorok, Pedro Carrillo Dávila, Pedro Caldera és Martín Moreno adták származási helyük, az andalúziai Jerez után. A García Salinas utótagot 1952. november 28-án kapta a városból származó 19. századi politikus, Francisco García Salinas tiszteletére.
A területen a spanyolok megérkezése előtt vacsicsilek és szakatékok éltek: utóbbiak kukoricát, tököt, babot, csilipaprikát, agávét és fügekaktuszt termesztettek, és a környéken (főként a Sierra de los Cardos hegységben) élő kisebb állatokra vadásztak. Bár vannak, akik szerint a települést 1523. január 23-án alapították a Guadalajara és Zacatecas közti út védelmére, az első írásos dokumentumok, amelyek Jerezt említik, csak 1570 elejéről származnak. A településen és környékén szinte azonnal megjelentek a hittérítők, akik egészen a század végéig folytatták tevékenységüket. Felépült egy kápolna is, amelyben toledói Szent Ildefonz és Guzmán Szent Domonkos képeit helyezték el. Kialakították a ma is meglevő főteret, és felépítették a városházát.
Alig egy héttel a mexikói függetlenségi háború kezdetét jelentő 1810-es Grito de Dolores után a hírek Jerezbe is eljutottak, reményeket és egyúttal félelmet is keltve a lakókban. 1811-ben Colotlánból sebesülten a városba érkezett Matehuala spanyolpárti papja, José Francisco Álvarez, valamint Francisco Inguanzo katonai káplán. A helyi emberek között jelentősen megnövelte a függetlenségi mozgalommal való szimpátiát, hogy ellenségeik a város főterén több feltételezett függetlenségi szimpatizánst agyonlőttek.
A függetlenség kivívása után irodalmi intézet is működött a városban, azonban ez 1837-ben Zacatecasba költözött. 1869-ben Higinio Escobedo javasolta egy színház felépítését is. A 20. század elején, a porfiriátus idején, amikor mintegy 12 000 lakója volt a városnak, a környék haciendáihoz tartozó földek a régió legjobb termőhelyeinek számítottak. Az állam fővárosával, Zacatecasszal ekkoriban napi kocsijárat kötötte össze Jerezt. Bár viszonylagos jólét és béke uralkodott a településen, mégis feszültséget szított egyes emberek törvény általi kivételeztetettsége, így a forradalom eszméi gyorsan terjedni tudtak. Az első kisebb megmozdulás a függetlenségi harc kitörésének centenáriumán, 1910. szeptember 15-én történt, amikor is néhány tüntető Francisco Ignacio Maderót éltető kiáltások közepette betörte a községi palota ablakait. Négy nappal később már véres harcok dúltak a városban, és bár a felgyújtott Hinojosa Színházat még meg tudták menteni a leégéstől, azt az épületet azonban nem, ahol rendkívül értékes dokumentumokat őriztek a város történelmével kapcsolatban, így ezek az iratok mind elpusztultak. A következő időszakban rengetegen elköltöztek a városból, ahol egyre több volt a fosztogatás és a gyilkosság. Az 1920-as évekre rendeződött a helyzet, és újra fejlődésnek indult a város.
1951-ben jelent meg a Semanario Jerez című újság első száma, ezt a lapot hét éven keresztül Fernando Robles Zepeda professzor szerkesztette. 1968-ban felavatták a Ramón López Velarde nevű másodfokú iskolát, 1979-ben egy aguascalientesi szobrász Juan Pérez Medina pap megbízásából felújította a város védőszentjének, Szűz Máriának a képmását, 1983-ban pedig új községi palotát nyitottak meg: ennek avatásán maga Miguel de la Madrid köztársasági elnök is részt vett.
Turizmus, látnivalók A város kiemelkedő turisztikai értékei miatt elnyerte a Pueblo Mágico címet. Számos építészeti értékkel rendelkezik, ezek közül a legkiemelkedőbbek az Hinojosa Színház (1872 és 1878 között épült), a községi palota (16. század), a Szeplőtelen Fogantatás templom (18. század közepe), a Nuestra Señora de la Soledad-templom (építése 1805-ben kezdődött), a községi könyvtár és az úgynevezett „Tornyos Épület”, amely Dámaso Muletón tervei alapján épült azon a helyen, ahol egykor a város első iskolája működött. Az egykori piactér helyén kialakított, tervezője után Jardín Rafael Páeznek nevezett park közepén egy mór stílusú pavilon, négy sarkán pedig négy szökőkút található. A Casa Ramón López Velarde nevű múzeum, Ramón López Velarde költő szülőháza, a költővel, valamint Jerez múltjával és művészetével foglalkozik. A környék nevezetessége a Las Margaritas nevű fürdőhely, a Sierra de los Cardos nevű hegység, valamint két, gazdasági és turisztikai céllal is rendelkező víztározó, a Tesorero és a Cargadero.
Képek
Jegyzetek
Kategória:Zacatecas települései Kategória:Zacatecas állam turizmusa Kategória:Pueblo Mágicók