Pericles, Tyrus hercege (angolul: Pericles) egy epizódikus, romantikus színdarab, melyet William Shakespeare-nek tulajdonítanak. Shakespeare kevésbé ismert darabjai közé tartozik, és szerzőségét gyakran kétségbe vonják, megkérdőjelezik. Színházi sikere ellenére mára háttérbe szorult más, nevezetesebb darabjai mellett. A címszereplőt, Periclest követi nyomon, akit a szerencse és a szerencsétlenség számos alkalommal sújt. A veszteség és a megbékélés az átfogó témái a műnek, amely végül boldog véget ér. A szöveget többek között Áprily Lajos is magyarra fordította.

Vitatott szerző

Sokak szerint Perikles legalább két szerző munkája, egyé, aki az első két felvonást és Shakespeare-é, aki ezt kiegészítette, esetleg feldolgozta.Quiller-Couch, Arthur. “Shakespeare's Later Workmanship: ‘Pericles’ and ‘King Henry VIII.’” The North American Review, vol. 203, no. 725, 1916, pp. 604–607. JSTOR, JSTOR, www.jstor.org/stable/25108794. A kérdés már a 18. század óta vitatott, de ha feltételezzük, hogy valóban volt társszerzője Shakespeare-nek, akkor valószínűsíthető, hogy az John Day, vagy Thomas Heywood volt. Van, aki szerint George Wilkins volt a színmű elejének írója.Quiller-Couch, Arthur. “Shakespeare's Later Workmanship: ‘Pericles’ and ‘King Henry VIII.’” The North American Review, vol. 203, no. 725, 1916, pp. 605. JSTOR, JSTOR, www.jstor.org/stable/25108794.

A Pericles szerzőségét régóta vitatják tudományos körökben, és a darab felépítése továbbra is izgalmas téma.

Periclesnek az Arden kiadásában a legtöbb tudós úgy véli, hogy Shakespeare-nek nem sok köze volt Pericles 1. és 2. felvonásához. Úgy gondolják azonban, hogy a 3. és 4. felvonást teljes egészében, vagy legalábbis nagyrészt ő írta.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. liii. Géher István, Shakespeare tudós, a mű keletkezését rémregényhez hasonlítja, és szerinte visszaéltek Shakespeare nevével, ez nem lehet az ő műve.Géher, István. Shakespeare-Olvasókönyv: Tükörképünk 37 Darabban. L’Harmattan, 2015, pp. 419. A vegyes szerzőség magyarázatára vonatkozó elméletek két különböző elképzelés köré csoportosulnak. Periclesnek az Arden kiadásában egyes tudósok azt állítják, hogy mivel a Pericles új darab volt, Shakespeare úgy döntött, hogy csak részben írja meg. Mások szerint a darab szinte teljes formában érkezett Shakespeare-hez, így ő csak az utolsó simításokat végezte el rajta. Függetlenül attól, hogy az egyes elméletek mennyire lelkesen hittek, a darab szerzőségével kapcsolatos bizonyítékok hiánya miatt hipotetikusak maradtak.

Keletkezés

A művet 1606 és 1608 között írták és feltehetően e két dátum közt is adták elő először. Nyomtatásban kvartó formában jelent meg 1609-ben, de a kiadásban található hibák azt sejtetik, hogy egy Shakespeare tudta nélkül kiadott és nem hiteles szöveg volt, melyet csupán az egyik előadás alapján jegyeztek le. Hivatalosan először, az 1664-ben megjelent Harmadik Fólióban adták ki.Quiller-Couch, Arthur. “Shakespeare's Later Workmanship: ‘Pericles’ and ‘King Henry VIII.’” The North American Review, vol. 203, no. 725, 1916, pp. 601. JSTOR, JSTOR, www.jstor.org/stable/25108794.

A mű Apollónius históriájából ered, ami rendkívül népszerű volt a középkorban és a reneszánsz alatt, és a főhős neve Apollonius is maradt Shakespeare fő forrásaiban.Albert H. Smyth. Shakespeare's Pericles and Apollonius of Tyre, Kessinger Publishing, 2003. p206. Ez az első eset, hogy a főszereplő új nevet kapott, amit valószínűleg Pyrocles, Sir Philip Sydney hőse ihletett, az Arcadia című művéből, mely a darab egyik forrása volt.Albert H. Smyth. Shakespeare's Pericles and Apollonius of Tyre, Kessinger Publishing, 2003. p269.Tompkins, J. M. S. “Why Pericles?” The Review of English Studies, vol. 3, no. 12, 1952, pp. 322. JSTOR, JSTOR, www.jstor.org/stable/510846. Az igazi athéni szónoknak, Periklésznek nincs köze a főszereplőhöz, bár Shakespeare olvashatott róla és előfordulhat, hogy ezért gondolta ezt a nevet megfelelőbbnek Tyrus uralkodójának.Tompkins, J. M. S. “Why Pericles?” The Review of English Studies, vol. 3, no. 12, 1952, pp. 323. JSTOR, JSTOR, www.jstor.org/stable/510846.

Apollónius históriájának két verziója lehetett nagy hatással a műre, az egyik a 14. századi John Gower-é, ami a helyszínek és az események, valamint a mű szerkezetét adja, továbbá Antiochius rejtvénye, Perikles üzenete a koporsóban és a 3. kórus különösen hasonlítanak Gower-ére. A másik Laurence Twine fordítása kevésbé volt fontos, inkább Marina történetszálát ihlette, ám Gower és Twine írásában is, csakúgy, mint a latin fordításban, a feladványt elmondják, nem a főhős olvassa el.Albert H. Smyth. Shakespeare's Pericles and Apollonius of Tyre, Kessinger Publishing, 2003. p226.

A kvartó A Pericles kvartó számos részletet elárul a darab keletkezésének körülményeiről. Pericles nyomtatására vonatkozó első utalás, amelyet a Periclesnek az Arden kiadásban említett történészek találtak, egy 1608-as bejegyzés volt a Stationers’ Registry-ben.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. xxiii. Az Arden kiadás szerint a bejegyzés a darab súgópéldányára vonatkozott, és Edward Blount, az akkori neves nyomdász készítette. Blount ugyanezen a napon William Shakespeare Antonius és Kleopátra című művét is bejegyezte, de végül sem a Periclest, sem az Antonius és Kleopátrát nem adta ki. A Pericles szövegét sem a súgópéldányból, sem az átiratból nem nyomtatták ki.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. xxiv. Számos elmélet létezik a tudósok között ezzel kapcsolatban, sőt egyesek szerint Blountot valamilyen módon „meg lett akadályozva talán azért, mert nem sokkal a regisztráció után át kellett költöztetnie a boltját.”Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. xxv.

Egy Henry Gossom nevű kisebb kiadó, aki a Pericles előtt nem vállalt színdarab-kiadást, 1609-ben jelentette meg a darabot. A Pericles Arden kiadás azt állítja, hogy a kvartó olyan jól fogyott, hogy még ugyanabban az évben újranyomták. Ugyanilyen sikert nyomtatott formában csak a IV. Henrik és a III. Richárd aratott. Egyes tudósok Periclesnek az Arden kiadásban úgy vélik, hogy Gossom a Pericles példányának nagy részét titokban szerezte be, ami eléggé megbízhatatlanná tette azt. Ez az elmélet megmagyarázná, hogy Heming és Condell miért nem vette fel Periclest az 1623-as Első Fólió-ba. Periclesnek a Penguin Classics kiadásában kiderül, hogy Pericles és Shakespeare másik hat darabja, amelyeket eredetileg kizártak az Első Fólióból, bekerültek a Harmadik Fólió második kiadásába (1664). Pericles a Two Noble Kinsmen című darabbal együtt megőrizte helyét a Shakespeare-kánonban, míg a Harmadik Fólió többi darabját a „Shakespeare-apokrif” kategóriába sorolták.Shakespeare, William, and Eugene Giddens. “Introduction.” Pericles, Penguin Classics, London, 2015, pp. 22.

A kvartó 1609-ben jelent meg, 1619-ben további három kvartó követte a Periclesből, de Pericles Arden kiadása azt állítja, hogy mindezek a kiadások közvetlenül vagy közvetve a kvartóból származnak. Ezt tekintik a Pericles egyetlen érdemi szövegének. Henry Gossom egy William White nevű neves nyomdásznak adott megbízást. White díszítése a kvartó címlapján is megjelenik. Amennyire a tudósok meg tudták állapítani, legalább 3 betűszedő vett részt a kvartó nyomtatásában. Számos különbségre mutattak rá, például a helyesírás eltéréseire.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. xxvi.

Kritikai fogadtatás A Pericles kritikai fogadtatása történelmileg vegyes volt. Ben Johnson ítélete, miszerint a Pericles „egy penészes darab” (’a mouldy play’), ellentétes azzal a lelkes fogadtatással, amelyet a jakobinus színpadon kapott.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. lxix-lxxi. A Pericles Arden kiadás tudósai azt vélik, ez azonban összhangban van a XVIII. és XIX. században a Periclesről alkotott nézettel, amelyet a színpadi producerek és az irodalomkritikusok egyaránt osztottak.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. lxix. Úgy vélték, hogy a darabból hiányzik az eredetiség és az eleven karakterek. Ráadásul azt mondták, hogy valószínűtlen cselekményeivel képtelen drámai hatást elérni. A Pericles a viktoriánus korban hasonló visszatetszést váltott ki a bordélyházi jelenet miatt, amely felháborította az erkölcsös érzelműeket.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. lxxi. Géher István megállapítása: ellentmond mindezeknek az érveknek, hogy a Globe Színház közönsége és az Udvar kedvelte a darabot, akárcsak a többi Shakespeare művet.Géher, István. Shakespeare-Olvasókönyv: Tükörképünk 37 Darabban. L’Harmattan, 2015, pp. 420

Géher István szerint, ha egy modern, lázadó, szokásoktól eltérő színház műsorára tűzné, talán sikert érhetne el vele, de ahhoz meg kellene találni a célközönséget, akik értékelni tudják a darab páratlan, egyedülálló extremitását.Géher, István. Shakespeare-Olvasókönyv: Tükörképünk 37 Darabban. L’Harmattan, 2015, pp. 427.

Hogyan hasonlítható össze Pericles Shakespeare utolsó darabjaival Shakespeare változatos életművel büszkélkedhet, amelyben a Periklész is helyet követel magának.

Shakespeare utolsó darabjainak kontextusába helyezve zökkenőmentesen illeszkedik, vagy ahogy az Arden kiadás tudósok vélték, „szoros rokonságban áll velük”. Szerkezetileg emlékeztet a Cymbeline-re, a Téli rége és A vihar című darabokra, amelyeket más romantikus darabjaitól eltérőnek tartanak. Egy másik furcsa hasonlóság a kettős cselekmény megjelenése a Periclesben, a Cymbeline-ben és a Téli rége című darabokban. Periclesnek az Arden kiadás tudósai szerint a kettős cselekményt legjobban „két, egymásba fonódó cselekmény”-ként lehet leírni, amelyek általában egy herceg vagy egy király és lánya történetét foglalják magukban. A korábbi Shakespeare-románcoktól eltérően nem a szerelmi szál a fő cselekmény.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. lxxii. A darab egy olyan család történetét meséli el, amelynek tagjai évekig szétszóródtak, mielőtt csodálatos módon újra egyesültek. Shakespeare későbbi darabjaiban végig lényegesen több idő telik el, mint korai románcaiban, a Pericles például 15 év alatt zajlik le.Shakespeare, William, and F. D. Hoeniger. “Introduction.” Pericles: The Arden Edition of the Works of William Shakespeare, Routledge, London, 1990, pp. lxxii-lxxiii.

Szereplők