Jausz Béla (Sopron, 1895. február 16. – Budapest, 1974. november 4.) pedagógus, egyetemi tanár, a neveléstudományok kandidátusa, neveléstörténész.
Életpályája A kezdetek Családja a 18. századtól a Bácska középső és déli részébe utolsók közt betelepedett német eredetű evangélikus család egyike volt.Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye monográfiája – Újvidék, 1902. 154. p − Jausz Béla dédapja Friedrich (Frigyes) Jausz (1809−1887) a Württembergi Királyság Wangen városában született, és 1825-ben a bácskai Szeghegyre települt fiatalember, aki Kucorán kezdett, majd Járeken,Bácsfeketehegyen, végül hosszabban Szeghegyen volt tanító. (Wangen 1850. és 1946. közt a Württembergi Királyság területén a Porosz tartománytól (Hohenzollern-föld − Hohenzollernsche Lande) körülvéve helyezkedett el. Valószínű ez az oka annak, hogy Ézsiás Erzsébet könyvében Vásáry István porosz eredetű németnek véli a családot, holott Württemberg lakói svábok. Bácskában elsősorban sváb németek települtek (Dunai svábok − Donauschwaben). A 19. század második felében jelentős részük már Sopronban élt.Nekrológ Jausz János emlékére − Evangélikus Népiskola IX. évf. 1897. október hó, Sopron 10. szám 307. p. − A 19. század második felében Sopronban élt − a Württembergből Magyarországra érkező Jausz Frigyes egyik fia − az országosan is ismert és elismert iskolaigazgató pedagógus Jausz György (1842−1888). Az ő testvére volt Jausz János (1835−1897) a bácskai Járek illetve Szeghegy tanítója. Jausz János az 1848/1849-es szabadságharc alatt családjával a harcok miatt bujdosni kényszerült. A járeki, és a temerini ütközeteknek szemtanúja volt. Később helytörténeti tanulmányokban foglalkozott a szabadságharc bácskai eseményeivel. Megírta Szeghegy történetét. Jausz János unokaöccse volt Jausz Vilmos, Jausz Béla édesapja. A magyar érzelmű polgári életet élő családban a magyart és németet egyaránt beszélték. Az édesapja Jausz Vilmos (1866−1913), az Evangélikus Teológiai Főiskola rendes tanáraPublikációi jelentős részét teológiai írások, tanulmányok teszik ki. Egy hosszabb, négy részletben megjelent tanulmánya neveléstörténeti tartalmú. Jausz Vilmos: Comenius A. J. a felső oktatásról − Protestáns Szemle, 1897. Első közlemény − 99−107. p; Második közlemény − 187−199. p; Harmadik közlemény − 252−263 p; Befejező közlemény − 328−338. p. és az édesanyja Wulsten Emmy (1871−1938); négyen voltak testvérek: három fiú és egy lány. Testvérei: Dezső (1897−1916), aki az I. világháborúban halt hősi halált, Imre (1902−1960) és Emmy (dr. Kiss Jenőné 1898−1971).Az életadatok Sopronban a Balfi úti evangélikus temető sírkövein olvashatók.
Tanulmányai Iskolai tanulmányait a soproni evangélikus tanítóképző gyakorló elemi-iskolájában kezdte (1901−1905). Középiskolába az evangélikus líceumba járt (1905−1913) és ott érettségizett (1913). Az 1913/1914-es egyetemi tanévtől kezdődően a Magyar Királyi Tudományegyetemen − az Eötvös József Collegium tagjaként − magyar−német szakon tanult. Sok hasonló életkorú társával egyezőn egyetemi tanulmányait, az I. világháború, majd az azt követő forradalom és a Tanácsköztársaság zavaros intézményi változásai miatt, a megszokottól eltérő időben és módon folytatta illetve fejezte be. A háború kezdetének évétől 37 hónapig harctéri szolgálatot teljesített (1914−1918). Az egyetemi tanulmányait lezáró alapvizsgáját és a tanári alkalmazáshoz elengedhetetlen tanári záróvizsgát 1919-ben tette le a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Középiskolai tanári oklevelet csak 1925-ben szerzett a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézetben.A debreceni Tisza István Tudományegyetemen − sikeres doktori vizsgát követően kapott bölcsészdoktori oklevelet (1925). Doktori dolgozatában Johann Christoph Friedrich Schiller (1759−1805) munkásságával foglalkozott és a Tell Vilmos drámában a cselekményt vizsgálta.A doktori disszertáció címe: Die dramatischen Handlung in Schillers Wilhelm Tell. − A drámai cselekmény Schiller Tell Vilmosában című tanulmánya egy 1927-es Debreceni Szemlében olvasható. Fiatal tanári évei alatt a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt (1928−1929).
Középiskolai tanár A kisújszállási gimnáziumban A Kisújszállási Református Gimnázium Ld: A Móricz Zsigmond Református Kollégium, Gimnázium, Szakgimnázium és Általános Iskola történetét. helyettes tanára (1919−1921),Tanári képesítővizsga nélkül, az egyetemi záróvizsga sikeres letétele után lehetőség volt középiskolában helyettes tanárként munkát vállalni. Családja anyagi körülményei miatt kívánatos volt minél előbb munkába állnia. Még az Eötvös Collegiumban megismerkedett Török Imre kisújszállási kálvinista esperes fiával Török Tiborral. Együtt is katonáskodtak. Barátok voltak. Jausz Béla többször volt látogatóban a Török-családnál. Az egyházban és a városban nagy tekintéllyel rendelkező Török Imre segítette a város gimnáziumába kerülését. rendes tanára (1921−1935).Középiskolai tanári oklevelet 1925-ben szerzett a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézetben. Kisújszállási évei alatt két szaktárgyat tanított, magyar nyelv-és irodalmat illetve németet. Nagyobb óraszámban tanította a német nyelvet, valamint délutánonként szakköri jelleggel tartott német társalgást. A gimnáziumban töltött évei alatt kezdettől fogva folyamatosan látott el osztályfőnöki teendőket. Az iskola igazgatótanácsának tagja, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) sportegyletének, az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság helyi szervezetének a titkára/főtitkára, az Országos Református Tanáregyesület választmányának tagja és az Arany János önképzőkör vezetője volt. Az egyesületek munkájában aktívan vett részt, összejövetelein előadásokat tartott. Elsőként szervezett cserkészcsapatot a kisújszállási gimnáziumban az 1921/1922-es tanévben. Az ifjúság szervezett keretek közti nevelési lehetőségét látta megvalósulni a cserkészmozgalomban; olyan közösségformáló tevékenységnek tekintette, amely a sokoldalú, harmonikus jellem nevelésének lehetett az eszköze. 1929/1930-as tanévben a gimnázium mellett internátus nyílt. Az intézmény nevelési sajátosságai alakításában, a gyakorlati megvalósulásban jelentős szerepet kaptak Jausznak az előző évben Ausztria és Németország internátusaiban tapasztalt új lehetőségek, módozatok.
„A pályakezdés nehézségeit nagyon is éreztem. Gyakorlat nélkül, mindenfajta pedagógia és pszichológiai elmélet ismerete nélkül cseppentem bele a tanításba, pusztán azokra az emlékekre támaszkodva, amelyeket saját diák- és egyetemi éveim nyújtottak. Egy esztendő után már annyival volt könnyebb a helyzetem, hogy a pedagógiai vizsga anyagának megtanulása mégis csak nyújtott bizonyos elméleti alapokat. Ezek tudatosítottak bennem sok olyan eljárást, amelyet részint ösztönösen, részint pedig − kissé tán furcsán hangzik − katonaéveim tapasztalatai alapján alkalmaztam. [...] hiszen kiskoromtól kezdve érdekelt mindig az emberek sorsa. Így aztán nem volt nehéz átállni az ifjakkal és gyermekekkel való bánásmód fogásaira, hiszen ők is megérezték a feléjük fordulás őszinteségét”
„Életemnek örökké szép emlékei maradnak azok az órák, amelyeket a pályakezdés ez első nehéz évei alatt és később is [...] a »kunfajta, nagy szemű legény«-kék között töltöttem.”
A Debreceni M. K. Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumában 1936. szeptember 22-én nyílt meg a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma.A középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről szóló 1924. évi XXVII. törvény a tudományegyetemek bölcsészeti karának feladatává tette a középiskolai tanárképző intézetek megszervezését, a tanítási gyakorlat biztosítását, és gyakorló középiskolák felállítását a tanárjelöltek számára. A Debreceni Tudományegyetemen Bölcsészet,- nyelv- és történettudományi Kar alakulóülésén 1914. október 8-án megalapították, de csak 1925-ben szervezték meg, a Kar mellett a Középiskolai Tanárképző Intézetet. A Vallás és Közoktatási Miniszter 1915 januárjában engedélyezte a Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság megszervezését. A tanári képesítés megszerzéséhez szükséges képesítő vizsga letételének feltétele volt az előírt tanári tanítási gyakorlatok teljesítése. Az önálló gyakorlógimnázium megnyitása előtt a tanítási gyakorlatokat a város kiválasztott középiskoláiban végezhették a tanárjelöltek. Az újszervezésű, önálló iskola megbízott, majd kinevezett igazgatója (1939) Jausz Béla lett. Személye nem volt ismeretlen a Debreceni Középiskolai Tanárképző Intézet vezetői előtt, hiszen doktori értekezése megvédését követően (1925) középiskolai tanári munkája mellett németnyelvi lektorként folyamatosan tanított a Debreceni Egyetemen, foglalkozásokat tartott a Középiskolai Tanárképző Intézetben, ahová 1935-ben a Vallás-és Közoktatási Miniszter (Hóman Bálint) előadó tanárként nevezte ki. A gyakorlógimnázium közoktatási szempontból példaértékű, rövid idő alatt országosan is ismert/elismert mintaiskolává, a tanárképzés szempontjából eredményes gyakorlati képzőhellyé és pedagógiai, módszertani műhellyé szerveződött.
Az egyetemeken A Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen a német nyelv lektora volt. A doktorálását követően, 1925-től, egészen 1944-ig ezt a munkát a kisújszállási középiskolai tanári feladatok ellátásával, majd 1936-tól a gyakorlógimnázium igazgatói teendőivel együtt végezte. 1935-től 1945-ig az egyetem mellett szervezett Debreceni Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet előadó tanára és 1936-tól az általa vezetett gyakorlógimnáziumban a német-tantárgy vezetőtanára volt. A 2. világháború utolsó hónapjaiban vele történtekről és a Debrecenből Budapestre költözésükről írta később: „Gyakorló gimnáziumi munkám 1945-ben megszakadt, mert családi körülményeim miatt Pestre kellett kérnem magamat… A gyakorlógimnáziumot 1944. őszéig vezettem mint kinevezett igazgató. Akkor a kiürítés miatt Pestre vittem feleségemet és gyermeket váró férjezett leányomat. Nyugatra az akkori minisztérium nyomása ellenére sem mentem. 1945 márciusában, amint erre a közlekedés lehetőséget adott, jelentkeztem Debrecenben, ahol júniusban a II. sz. igazoló bizottság igazolt. 1945. augusztus 10-én a minisztérium a Budapesti Középiskolai Tanárképzőintézethez osztott be tanárképzőintézeti tanárként.” Budapestre menekülésükre valószínű Debrecennek a hadműveleti területekhez tartozó városok közé sorolását (1944. szeptember 11.) és a lakásuk közvetlen közelében történt bombázást (1944. szeptember 17.) követően került sor. Budapest ostromát a fővárosban élték át. A harcokat követően, ahogy lehetett visszautazott Debrecenbe, és jelentkezett munkahelyén (1945. március 29.). Igazoltatását követően 1945. augusztus 10-ig állt igazgatói alkalmazásban a Debreceni M. Kir. Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumában. A Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézetben előadó tanár volt 1945. augusztus 10-től 1949. szeptember 1-ig, az egyetemek és az egyetemi tanárképzés szocialista átszervezésével együtt a Középiskolai Tanárképző Intézet megszűnéséig. A tanárjelölteknek pedagógiai és lélektani előadásokat tartott, tanári átképzéseket vezetett orosz, angol, ábrázoló geometria, vegytan, közgazdaságtan szakos hallgatóknak. Tagja volt a Budapesti Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. A Pázmány Péter Tudományegyetem Tanulmányi Osztályán osztályvezető-helyettes, főelőadó beosztásban dolgozott 1949. szeptember 1-től 1951. szeptember 30-ig. A Pedagógia Tanszék kérésére neveléselméleti, neveléstörténeti előadásokat is tartott a kar nappali és esti tagozatos hallgatóinak. – Az esti tagozatos pedagógia szak indulásától annak levelezővé alakulásáig, 1954-ig oktatta és vizsgáztatta a hallgatókat. Az egyetemeken a szocialista tanárképzési reform rendelkezései megszüntették az egyetemek mellett működő gyakorlóiskolákat és a kari tanulmányi osztályok feladatává tette a tanárképzős hallgatók iskolai gyakorlatainak megszervezését. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen A Pedagógiai Tanszéken