Verédy Károly (Pest, 1845. augusztus 1. – Budapest, 1906. július 4.) kilépett piarista szerzetes, filozófiai doktor, pedagógus, királyi tanácsos és tanfelügyelő.
Élete Szülővárosában a kegyesrendiek gimnáziumába járt. 1859-ben belépett a Piarista szerzetesrendbe, 1863-ban azonban kilépett a rendből. 1865 és 1868 között a tanári pályára készült a Budapesti Egyetemen.
Már piarista korában foglalkozott a neveléstudománnyal, és mint gyakorlati nevelő megtanulta a pedagogiai elvek fontosságát. Roder Alajos tanárának ajánlására Eötvös József miniszter lehetővé tette, hogy Berlinben pedagogiai tanulmányait folytathassa. Innét ellátogatott Lipcsébe, ahol a Ziller professzor vezetése alatt álló egyetemi pedagogiai szemináriumba lépett; tanított a gyakorlóiskolában és 1871. augusztus 29-én Planmässige Erziehung című értekezése alapján megnyerte a bölcseletdoktori oklevelet. Amikor hazajött, 1871 őszén Iglón állami tanítóképzőintézetet létesített és oda tanárnak ki is nevezték. 1872. október 1-jén Modorba nevezték ki képzőintézeti igazgatóvá; négy év alatti ott működése alatt szervezte a könyvtárt, a köztartást, az intézeti gyakorló kertet új alapra fektette, a gyakorló iskolát újjászervezte és zenei előadásokkal felolvasásokat rendezett.
1872. november 30-án az első tantestületi gyűlés Pozsonyban megtartatván, Verédy ebben az ülésben bemutatta az általa szerkesztett alapszabályokat, amelyek elfogadtattak. Neki köszöni alapítását a pozsony-megyei tanítótestület segélyegylete. 1876. július 26-án abaúj-tornamegyei tanfelügyelőnek nevezték ki. Kineveztetésekor 42 olyan iskolát vett át, amelyben magyar nyelvet nem tanítottak, 1882 óta már ilyen iskola nem létezett. 1887-ben királyi tanácsosi címet kapott. Még ugyanebben az évben átvette a fővárosi királyi tanfelügyelőséget.
Amellett, hogy az ország legtöbb s legkülönfélébb népoktatási intézetei fölött vette a felügyeletet, nagy munkásságot fejtett ki a tanítói állás társadalmi és anyagi emelése érdekében. A Tanítók Otthonának elnöke volt, a Tanítók Takarék-Szövetkezetét, a Tanítók Turista-Egyesületét és a Nyomorék Gyermekek Otthonát megalakította. A III. osztályú vaskoronarend lovagja is volt. Meghalt 1906-ban Budapesten, nem sokkal a 61. születésnapja előtt.
Művei Folyóiratcikkek Cikkei a pozsonymegyei tanítótestület Évkönyvében (1875. Segélyző egylet, A tanterv elmélete); munkatársa volt a Remellay-féle Ifjúsági Lapnak, a Honnak, Pesti Naplónak (melynek tanügyi rovatát 1882–83-ban szerkesztette), Nemzetnek (1887. 296. sz. Olvasókönyveink a nevelő oktatás szolgálatában); a pozsonyi és kassai lapokba szorgalmasan irogatott; nagyobb cikket közölt még tőle a Néptanítók Lapja (XII. évf. Polgári iskoláink és az iparműhelyek); a M. Tanügy, és más lapoknak. A Pallas Nagy Lexikonában a pedagogiai cikket írta. Szerkesztette a Pozsony-megyei Tanítótestület Évkönyvét 1875 (Pozsony, 1875, Arányi Antallal) és a Paedagogiai Encyclopaediát (Bpest, 1886).
Önállóan megjelent művei Kézi munka tanítása népiskoláinkban. Kassa, 1876 Herbart emlékezete. Kassa, 1876 Az abauj- és tordamegyei tankerület népoktatásának 1879. évi állapota. Kassa, 1880 Népiskoláink fölszerelése és a tanszermúzeumok. 63 ábrával. Budapest, 1882 Tornavármegye népoktatásnak állapota 1868–1882. Kassa, 1883 Zichy Antal emlékezete. Budapest, 1901 A nyomorék gyermekek iskoláztatásáról. Budapest, 1904 (különny. a M. Paedagogiából)
Források
További információk
Petrik Géza Könyvészete Paedagogiai Plutarch, Pozsony, 1887. II. 21. l. kőny. arczk. Kiszlingstein Sándor Könyvészete Pallas Nagy Lexikona XVI. 780. l. Magyar Állam 1906. 151. sz. Pesti Hirlap 1906. 183., 184. sz. és gyászjelentés
Kategória:Magyar piarista szerzetesek Kategória:Magyar filozófusok Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1845-ben született személyek Kategória:1906-ban elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek