Szuhamlaka () falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Crnachoz tartozik.
Fekvése Verőcétől légvonalban 43, közúton 51 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkságon, a Vočinska és Krajna-patakok között fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott volt. Szuhamlaka határában két olyan lelőhely is van, melynek leletei történelem előttiek. A Nelin dvor nevű lelőhelyen egymástól mintegy száz méter távolságra két kőkorszaki kőszekerce is előkerült. A falutól délnyugatra elterülő szántóföldön szintén, egyelőre közelebbről nem ismert történelem előtti leleteket találtak.
A középkori „Zwhamlaka” település 1564-ben Horváth Márk, korábban Szerecseny János birtoka volt.Tímár György: Királyi Sziget – Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. Pécs, 1989. Ténylegesen már 1543, Valpó várának eleste óta török uralom alatt állt. A török uralom idején a Pozsegai szandzsákon belül a Raholcai náhije része volt. Katolikus lakossága a török uralom idején is megmaradt. 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. 1688-ben a környező területekkel együtt a bécsi kamara birtoka lett. 1698-ban „pagus desertus Szuhamlaka” néven lakatlan településként szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában. 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Szuha Mlaka” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Suhamlaka” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 664. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Suha Mlaka” néven 95 házzal, 602 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 68. o. Buda, 1829.
1857-ben 593, 1910-ben 896 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 60%-a szerb, 15%-a német, 14%-a horvát, 11%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 88%-a szerb, 6%-a horvát nemzetiségű volt. 1993-ban a független horvát állam keretei között újra megalakult önálló Crnac község része lett. 2011-ben 105 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 593 736 540 727 808 896 714 669 470 485 418 279 164 130 137 105
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe A község rendezési terve
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Verőce-Drávamente megye települései