A hanbaliták (arab: الحنبلية al-hanbalija) az Ahmad ibn Hanbal (780–855) hadísztudós által alapított szunnita vallásjogi iskola (madzhab) követői. A saríát tanító négy nagy szunnita iskola egyikének hívei.
Jellemzői
thumb|260px|Az egyes madzhabok elterjedése A hanbaliták szöveghűségükről és dogmatikus érvelésükről ismertek, az iszlám törvényének forrásaként kizárólag a Koránt és a szunnát ismerik el. Rítus dolgában a legszigorúbb, a modern újításokkal (bidaa) szemben a legkevésbé toleráns madzhab. A szunnita iszlám legkonzervatívabb jogi iskolája, de csak a szunniták mintegy öt százalékát teszi ki. Ezzel szemben erős befolyást gyakorolnak az egész szunnita közösségre, mivel a szaúd-arábiai Mekka és Medina szent helyei minden évben a haddzs célpontjai.
Elsősorban Szaúd-Arábiában és Katarban van jelen, ahol a vahhábizmus forrása volt. A szaúd-arábiai jogrendszerben a hanbalizmus erősen képviselteti magát. Jelentős számú hívük él még az Egyesült Arab Emírségek és Omán területén is. Az Afrikában és a Közel-Keleten folytatott térítő tevékenységük miatt, továbbá az iszlámot is fenyegető elvilágiasodás miatt befolyása világviszonylatban nő.
A szalafizmus, amely kifejezetten nem követ semmilyen jogi iskolát, a legtöbb esetben a hanbalita-nézetekhez kapcsolódik.Christopher Melchert, The Formation of the Sunni Schools of Law: 9th-10th Centuries CE, Brill Publishers, 1997.
A hanbaliták hagyományosan szkeptikusak a teológiai vitára (kalám). Ibn Hanbal határozottan fellépett a mutazila racionalista teológia és a kalám Korán-felfogása ellen.
Híres szúfik voltak a hanbalita iskolából: a 11. századi Abdullah Ansari és a 11-12. sz.-i Abd al-Qádir al-Dzsílání .
Kapcsolódó cikkek Vahhábizmus Madzhab
Jegyzetek
Hivatkozások
Fordítás
Kategória:Iszlám csoportok