bélyegkép|260px|jobbra|Ion Creangă sírja Iașiban Ion Creangă (Humulești, 1837. március 1. – Jászvásár, 1889. december 31.) a román irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. A román irodalom panteonjába mint mesemondó és író, de főként Gyermekkorom emlékei (Amintiri din copilărie) című önéletrajzi írása révén lépett be.
Élete Ion Creangă, a román nemzet legnagyobb mesemondója, falusi ember volt, akár Ioan Slavici. A különbség kettejük közt az, hogy Creangă életkörülményei szegényesebbek voltak. Creangă olyan író volt (ahogy a franciák mondják, "qui sent le terroir"), aki a maga őszinteségében és egyszerűségében mutatja be a falusi világot, az ottani tájszólásokat beiktatva a szövegbe.
Creangă életét elsősorban a Gyermekkorom emlékei című önéletrajzi jellegű művéből ismerhetjük közelebbről. Apja Ștefan a lui Petrea Ciubotariul, anyja Smaranda Creangă volt. 1847-ben kezdte az elemi iskolát szülőfalujában, Vasile a Ilioaei tanító kezei alatt. Később Botoșaniban tanult, majd Fălticeniben kadétoskodott. Amikor már majdnem befejezte az iskolát, megszüntették az összes papneveldét a megyében, így Creangă Socolába került tanulni.
Nehezen vált meg a falusi élettől, mint ahogyan ezt maga is mondja: „Kedves volt nekem apám és anyám, a fiú- és lánytestvéreim és a falu fiúi, gyerekkorom bajtársai, a szekerek, a tél, a nehéz napok, korcsolyáztam és szánkóztam, és nyáron főleg ünnepekkor énekelve és kurjongva, bejártam az erdőket és a mezőket, a szántásokat, a virágos mezőket és a dombokat, amikor a hajnal rámmosolygott. Ugyanúgy kedves volt nekem a fonó, a kalákák, a hórák, és a falu összes ünnepélye, amelyeken igen jó kedvvel vettem részt.”
1855 és 1859 között a papnevelde diákja maradt, majd ennek elvégeztével visszatért szülőfalujába. Jászvásáron megházasodott és itt lett pap a „Negyven szent templomában”. Azonban a papi hivatás nem igazán tetszett neki, ezért beiratkozott a jászvásári Vasile Lupu gimnáziumba. Miután elvégezte az iskolát, tanárként dolgozott Moldva fővárosában.
1871-ben a papi erkölcs és öltözék tiszteletben nem tartásával vádolták (kalapot hordott, és állítólag a templom tornyáról puskával lőtte le a varjakat) és kitiltották a papi közösségből. Ennek következményeként elveszítette tanári állását is. A következő években kereskedőként dolgozott, majd egy jászvásári magániskola tanára lett. Később Titu Maiorescu visszaadta neki a tanítói jogait. Összebarátkozott Mihai Eminescuval, ennek következményeként tagja lett a Junimea mozgalomnak, aminek a vezetője Titu Maiorescu volt. A Convorbiri literare című folyóiratban meséket és elbeszéléseket közölt.
1887-ben felhagyott a tanítói pályával és nyugdíjba vonult. 1889 szilveszter éjszakáján halt meg egy epilepsziás roham következtében.
Az író tiszteletére róla nevezték el a kisinyovi Állami Pedagógiai Egyetemet, amelynek főépületi homlokzatát Ion Creangă domborműve díszíti, Veaceslav Jiglițchi szobrászművész alkotása.
Munkássága Creangăt a román irodalom legnagyobb mesemondójaként tartják számon. Sok mesét írt népies nyelven, de írt rövid anekdotákat és elbeszéléseket is. Fő műve a Gyermekkorom emlékei, amelyben a szülőfaluját és az ott élő embereket mutatta be. Rövidebb, többnyire vicces tartalmú történetekből áll, bemutatván a falu egyedi tárgyait és szokásait is.
Emlékirat Amintiri din copilărie (1888) (Gyermekkorom emlékei, ford. Berde Mária és Kiss Jenő)
Mesék Capra cu trei iezi (1875) (A kecske és a három gidó, ford. Sütő András, 1954) Dănilă Prepeleac (1876) (Karó Dani, ford. Sütő András, 1963) Fata babei și fata moșneagului (1877) (Apó lánya és Ettyem-Petty, ford. Sütő András) Făt Frumos, fiul iepei (1877) (Szép Vitéz, a kanca fia, ford. Vigh Károly) Harap-Alb (1877) (Fehér Szerecsen, ford. Sütő András, 1953) Ivan Turbincă (1878) (Tarisznyás Iván, ford. Sütő András) Povestea lui Ionică cel prost (1876) Povestea lui Stan-Pãțitul (1877) Povestea porcului (1876) (A disznó meséje, ford. Sütő András, 1973) Povestea poveștilor (1877-1878) (A mesék meséje, ford. Orbán János Dénes, 2003) Povestea unui om leneș (1878) (A lusta ember meséje, ford. Sütő András) Punguța cu doi bani (1875) (Kukuriku, nagy bojár!, ford. Sütő András, 1960; A kiskakas két krajcárja címen is ismert) Soacra cu trei nurori (1875) (Egy anyósnak három menye, ford. Sütő András)
Anekdoták és elbeszélések Acul și barosul (1874) (A kicsitű és a nagyverő, ford. Sütő András) Cinci pîini (1883) (Öt kenyér, ford. Vigh Károly) Inul și cămeșa (1874) (A len és az ing, ford. Sütő András) Ioan Roată și Cuza-Vodă (1883) Moș Ion Roată și Unirea (1880) (Ion Roată apó és a fejedelemségek egyesülése, ford. Kiss Jenő) Păcală (1880) Prostia omenească (1874) (Mese az emberi butaságról, ford. Vigh Károly) Ursul păcălit de vulpe (1880) (A rászedett medve, ford. Vigh Károly)
Novellák Moș Nechifor Coțcariul (1883) (Az a zsivány Nechifor apó, ford. Kiss Jenő) Popa Duhul (1879) (Duhu atya, ford. Kiss Jenő)
Magyarul
A kecske és a három gidó; Ifjúsági Kiadó, s.l., 1932 Ionica gyermekkora. Regény; ford. R. Berde Mária, versford. Kiss Jenő; Révai, Bp., 1950 Gyermekkorom emlékei; ford. R. Berde Mária, versford. Kiss Jenő; Állami, Bukarest, 1950 Mesék; ford. Miklós Gyula, versford. Hajnal Gábor; Ifjúsági, Bp., 1951 Fehér szerecsen és más mesék; ford. Sütő András; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1951 Ion Creangă válogatott munkái; ford. R. Berde Mária, Kiss Jenő, Sütő András; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1952 (Haladó hagyományaink) Fehér szerecsen; ford. Sütő András; Ifjúsági, Bp., 1953 Jonika gyerekkora. Regény; ford. R. Berde Mária, versford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bp., 1956 Ion Roată apó és az Egyesülés; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1959 Kukuriku, nagy bojár!; ford. Sütő András; Casa Scînteii Ny., Bukarest, 1960 Fehér szerecsen. Válogatott művek; ford. R. Berde Mária et al., bev. Domokos János; Európa, Bp., 1960 (A világirodalom klasszikusai) A falu órája; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1962 Két leány; ford. Vigh Károly; Ifjúsági, Bukarest, 1962 (Mesetarisznya) Karó Dani; Ifjúsági, Bukarest, 1963 A kecskék; ford. Kiss Jenő; Ifjúsági, Bukarest, 1964 (Mesetarisznya) A vénasszony leánya és a vénember leánya; szöveg Ion Creangă, rajz Albin Stănescu, ford. Vigh Károly; Ifjúsági, Bukarest, 1965 A kecske és a három gidó; szöveg Ion Creangă, rajz Ileana Ceausu-Pandele, ford. Sütő András; Creanga, Bukarest, 1970 Gyermekkorom emlékei; ford. Kiss Jenő; Creanga, Bukarest, 1971 (Minden gyermek könyve) Mesék; ford., utószó Sütő András; átdolg. kiad; Creanga, Bukarest, 1971 A disznó meséje. Mesék; ford. Sütő András, Kiss Jenő; Creanga, Bukarest, 1973 (Az én első könyvem) A rászedett medve; ford. Vigh Károly; Creanga, Bukarest, 1979 Sütő András: Csillagvitéz. Mesejáték. Ion Creangă nyomán; in: 6 színjáték; Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács, Bukarest, 1983
Jegyzetek
Források Ion Creangă Emlékmúzeum Humulesti Ion Creangă Színház Bukarest Ion Creangă
Kategória:Román ifjúsági szerzők Kategória:Román írók Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:1837-ben született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek Kategória:Jászvásáriak