Blázy Lajos (Blásy Lajos) (Aszód, 1809. május 16. – Kiskőrös, 1871. április 23.) evangélikus lelkész.
Élete
Aszódon kezdett tanulni. Középiskoláit Selmecen és Pozsonyban járta, majd előbb a bécsi protestánst teológiai intézetben, 1831. május 31-től pedig a jénai egyetemen volt teológia hallgató. Miután hazájába visszatért ceglédi evangélikus papnak szenteltetett fel Tiszolcon 1834-ben; 1835-ben Apostagra, 1837-ben Kiskőrösre hivatott meg lelkésznek. A pest megyei egyházmegyében számos hivatalt viselt, 1861-től alesperesként is működött.
Művei
Egyházi törvény. Pest, 1844. (Blásy névvel.) Protestáns uj zsinati törvények. Uo. 1860. Evangyéliumi Káté. Uo. 1860. (3. kiadása. Uo. 1870. németre is lefordították és ebből tótra Zselló Lajos és Szalay Imre ford. Uo. 1864.)
Fordítgatott beszélyt az Athenaeumba (1840.) és irt a Vasárnapi Ujságba is (1860.); gazdasági cikkeit közölte a Kerti Gazda (1860.) és Falusi Gazda (1862.)
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
Kategória:Magyar evangélikus lelkészek Kategória:Aszódiak Kategória:1809-ben született személyek Kategória:1871-ben elhunyt személyek