I. Svend Haraldsson vagy Villásszakállú Svend (dánul: Svend Tveskæg óészakiul: Sveinn tjúguskegg norvégul: Svein Tjugeskjegg angolul: Sweyn Forkbeard), (963. április 17. – 1014. február 3.Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, , 116. oldal) Dánia, Norvégia és Anglia királya. Uralkodása idején Dánia hatalmát kiterjesztette: az Északi- és a Balti-tenger ura volt.Bánosi György ‑ Veresegyházi Béla: Külföldi uralkodók, Anno Kiadó, 2001, , 158. oldal
Élete I. Harald fiaként született, és amikor édesapja családjával együtt 963 körül megkeresztelkedett, Svend a keresztény Ottó nevet kapta I. Ottó német-római császár tiszteletére. Fellázadt édesapja ellen, mert az nem akarta megosztani vele a hatalmat. Harald halálosan megsebesülve elmenekült, és idegenben – Wendlandban (ma Németország) – halt meg, ezt követően került Svend Dánia trónjára 986-ban. Hatalomra kerülve azonban visszatért eredeti hitére – második nevét nem is használta – és Brémai Ádám krónikája szerint üldözte a keresztényeket. Ugyancsak Brémai Ádám szerint amikor Erik Segersäll svéd király lerohanta Dániát, Svend kénytelen volt száműzetésbe vonulni, és csak Erik halála (994) után térhetett vissza királyságába. 994-ben megtámadta Angliát – sikertelenül. Miután Olaf Tryggvasson 995-ben Norvégia trónjára lépett, Svend vele is viszályba került. Összefogott Olaffal, Svédország uralkodójával, és a norvég Erikkel, Lade jarlával. A három szövetséges legyőzte Olaf Tryggvassont a svolderi csatában (1000). Norvégia tényleges uralkodója Svend lett, bár névleg osztozott a hatalmon szövetségeseivel.
Ezután Anglia ellen fordult, és 1003-ban, majd 1004-ben két, valószínűleg büntető célzatú hadjáratot indított az angliai dán telepesek lemészárlásának (1002. november 13.) megtorlására. Elfoglalta Exetert, Salisburyt, 1010-ben Canterburyt, majd Wessexet. 1013-ban II. Ethelred (Æthelred) angol király családjával együtt Normandiába menekült, és Svendet karácsony napján királlyá választották. Nekikezdett a királyság újjászervezésének, de alig öt héttel később leesett a lováról,David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, , 29. oldal és meghalt. Halála után Norvégia ugyan Olaf Haraldsson vezetésével visszanyerte önállóságát, Svend angol–dán birodalma azonban egészen 1042-ig, fia (Nagy Knut) és unokája (Hardeknut) idején is fennmaradt.
Családja Az elsődleges források ellentmondóan nevezik meg első feleségét. Merseburgi Thietmar szerint I. Mieszko lengyel fejedelem lányát 998-ban, Gunhildot vette el, Snorre szerint azonban Gunhild Buriszláv vend király lánya volt. Házasságukból két gyermek született: Harald Svendsen, (989 − 1018) apja után uralkodott Dániában II. Harald néven Knut Svendsen (994? − 1035. november 12.), öccse után lépett Dánia trónjára II. (Nagy) Knut néven Második felesége, Sigrid (967 − 1013) VI. Erik svéd király özvegye lett. (A másodlagos források gyakran összekeverik a kettőt, így több helyen szerepel az a valószínűleg téves adat, hogy I. Mieszko lánya, a lengyel Gunhild volt VI. Erik özvegye.) Házasságukból egy leány született: Gunhilda Santslava Thyra (993 − 1018) ∞ Godwine, kenti és wessexi earl Estrid (Margarete) Svendsdatter ∞ 1) II. Richárd normandiai herceg 2) Ulf jarl (II. Svend dán király édesapja) leány Svendnek született egy törvénytelen gyermeke is: Gyda Svendsdatter ∞ Erik Haakonsson jarl
Lásd még Dán királyok családfája Dánia uralkodóinak listája
Források
Külső hivatkozások
Ajánlott irodalom Sz. Jónás Ilona: Anglia a normann, dán hódítások és Wessex hegemóniája idején, in:
Kategória:Dán uralkodók Kategória:Norvég uralkodók Kategória:Anglia uralkodói Kategória:A 950-es években született személyek Kategória:1014-ben elhunyt személyek Kategória:A roskildei székesegyházban eltemetett személyek Kategória:Lovasbalesetben elhunyt személyek