A Jasza vagy Jassza (cirill mongol: Их Засаг, ih dzsaszak = "Nagy Törvény") a mongol szokásjogon alapuló, uralkodói akarattal egybeszerkesztett törvénykönyv. Dzsingisz kán nagy kódexének is hívják. Meghatározó törvénykönyv volt a nagykán és utódai birodalmában és annak, illetve az utódállamok megszűnése után is jelentős hatással volt az ázsiai jogfejlődésre.
A mongolok nem ismerték az írást,Lőrincz L. Lászlóː Dzsingisz kán 61. o. ezért a Jaszát a meghódított najmanok egyik főembere, Sigi-Kutuku rögzítette írásba, amelyet először Dzsingisz Kán ismertetett Buharában.
Nincs teljesen megbízható adat a Jasza tartalmáról, csak állítólagos összetevői vannak, amelyek különféle forrásokból származnak. Eredetiben nem őrződött meg, tartalma csak közvetetten vált ismertté a történelmi hagyományok révén.
Ez a mű egyesítette a sztyeppe különféle törvényeit, és olyan törvények és rendeletek gyűjteményét fogalmazta meg, amelyek a Mongol Birodalomban az együttélést szabályozták.
A törvény egyben meghatározta a vallási tolerancia iránti törekvéseket, szabályozta a nők (viszonylag magas) társadalmi helyzetét a mongolok körében, a háborúban való viselkedést és még az alkoholfogyasztást is. Ezenkívül olyan rendelkezéseket is tartalmazott, amelyek hagyományokat és szokásokat hoztak létre, például az állatok levágása és a folyóvizekben való mosás.
Drasztikus büntetéseket szabtak ki a törvény megsértése esetén. A 36 paragrafusból tizenhárom rendelkezett a halálbüntetésről, ideértve a házasságtörést, a hazugságot, a hazaárulást és az ivóvíz szennyezését. Egyes esetekben megcsonkítást alkalmaztak. Pénzbírságot csak nagyon ritkán szabtak ki.
A Jasza hosszú ideig képezte a mongol állami szervezet alapját. Később, bizonyos területeken, az iszlám törvények (saría) helyettesítették azt.
Számos forrás sejtéseket ad az egykori törvény pontjairól. Ezek közül néhány:Harold Albert Lambː «Genghis Khan: The Emperor of All Men», Garden City Publishing, 1927 Minden (közrendű) ember egyenlő. Minden vallást egyenlő tiszteletben kell tartani. Tilos békét kötni olyan uralkodóval vagy néppel, amely nem hódolt be. Halálbüntetés terhe alatt tilos az ellenséget kifosztani, mielőtt arra a vezértől engedély nem érkezik. Megengedett az állatok vérének és belső részeinek elfogyasztása (ez korábban tiltott volt). Azon tisztviselők és vezetők, akik nem teljesítették a parancsot, vagy nem jelentek meg a kán hívásánál, halálra ítélendők. Minden férfinak szolgálnia kell a hadseregben, ritka kivételekkel. A harcosok (katonák) nem lehetnek húsz évnél fiatalabbak. Minden férfinak, aki nem megy háborúba, dolgoznia kell az államnak (jutalom nélkül) egy bizonyos ideig. A harcosok edzettségének megtartása érdekében minden télen nagy vadászatot kell tartani. Aki a szodómiában bűnös, halállal büntetendő. Aki szándékosan hazudik, annak meg kell halnia. A varázslók (boszorkányok) halálra ítélendők. Az ivóvizekbe történő vizelés halállal büntetendő. Tilos valaki jelenlétében enni, aki előtt nincs étel, anélkül, hogy sajátját megosztaná vele.Valentin A. Riasanovsky: Fundamental Principles of Mongol Law, Tientsin, Telberg’s International Bookstores, 1937 Az idősek tisztelendők; a szegények támogatandók. Minden év elején minden embernek be kell mutatnia a lányát a kánnak, hogy közülük néhányat választhasson magának és gyermekeinek. A nőknek a háztartással kell foglalkozniuk. A férfiaknak vadászattal és háborúval kell foglalkozniuk. A nők elrablása, a szexuális zaklatás és a nők bántalmazása halállal büntetendő. A halálbüntetés terhe alatt tilos menedéket, ételt és ruhát adni az elszökött rabszolgáknak. Ha valaki szökött rabszolgát talál, azt vissza kell szolgáltatnia tulajdonosának.
Források
Rüdiger Wolfrum : Das Recht der Mongolei unter Dschingis Khan und seinen Nachfolgern: Die Bedeutung des Rechts in nicht-staatlich verfassten Gesellschaften. In: Verfassung und Recht in Übersee (VRÜ). 39. Jg., 2006, S. 5–17.
Fordítás
Jegyzetek
További információk Magyar Szemle: Dzsingisz kán kódexe: a Jasza
Kategória:Jogtörténet Kategória:Mongólia történelme Kategória:Törvénykönyvek