III. Edmund Emil Kemper (Burbank, Kalifornia, 1948. december 18. –) amerikai sorozatgyilkos és nekrofil, aki tíz embert ölt meg, köztük apai nagyszüleit és anyját. Nevezetes volt nagy testéről, -es magasságáról és 145-ös IQ-járól. Kempernek a „Co-ed Killer” becenevet adták, mivel az áldozatai többsége a koedukált oktatási intézmények hallgatói voltak.
Kaliforniában született, Kempernek hányattatott gyermekkora volt. Fiatalon Montanába költözött az őt bántalmazó anyjával, majd 15 éves korában visszatért Kaliforniába, ahol megölte az apai nagyszüleit. A bírósági pszichiáterek paranoid szkizofrénként diagnosztizálták és a fiatalkorú elmebeteget gyógykezelésre ítélték az Atascadero Állami Kórházban.
21 éves korában bocsátották szabadon miután a pszichiáterek meggyőződtek arról, hogy rehabilitálták és úgy találták, hogy Kemper nem jelent fenyegetést a jövőbeli áldozataira. Új munkát kezdett a TNT-nél, mint kézbesítő. Fiatal női stopposokat szemelt ki, a járművéhez csalogatta őket, majd egy félreeső területre hajtott velük, ahol megölte, lefejezte, megcsonkította, megbecstelenítette őket majd hazavitte a testeket. Kemper aztán megölte az anyját és annak egy barátját mielőtt feladta magát a hatóságoknak.
Az 1973-as tárgyalásán épelméjűnek és bűnösnek találták és Kemper az elkövetett bűncselekményeiért kérvényezte a halálbüntetését. A halálbüntetést abban az időben felfüggesztették Kaliforniában és ehelyett egyidejűleg nyolc életfogytiglant kapott. Azóta is bebörtönözve tartják a Kaliforniai Orvosi Intézményben. Kemper többször lemondott a felfüggesztés jogáról és azt mondta, hogy boldog a börtönben.
Gyermekkora III. Edmund Emil Kemper a kaliforniai Burbankben született, 1948. december 18-án. Középső gyermek volt és egyetlen fia Clarnell Elizabeth Kempernek (szül. Stage, 1921–1973) és Edmund Emil Kempernek (1919–1985). II. Edmund második világháborús veterán volt, aki a háború után nukleáris fegyvereket tesztelt a Csendes-óceáni térségben, mielőtt visszatért Kaliforniába, ahol villanyszerelőként dolgozott. Clarnell gyakran panaszkodott II. Edmund "alantas" villanyszerelő munkájáért , mire ő pedig azt mondta, hogy az: "öngyilkos küldetések háborúban és az atombomba tesztelése semmi, ahhoz képest, hogy milyen együtt élni vele", és hogy Clarnell nagyobb fájdalmat okoz neki, mint háromszázkilencvenhat nap és éjszaka a fronton."
Az újszülöttként 5,9 kg-mal (13 font) született Kemper négy éves korára már egy fejjel magasabb volt társainál. Nagyon intelligens volt, de az állatokkal szemben különös kegyetlenséget mutatott: 10 éves korában élve eltemette a kedvtelésből tartott macskájukat; miután elpusztult, kiásta, lefejezte és a fejét egy cövekre erősítette. Kemper később azt nyilatkozta, hogy örömet szerzett neki az, hogy eredményesen tudott hazudni családjának a macska megöléséről. 13 éves korában megölte a család egy másik macskáját, mert úgy vélte, hogy az jobban kedveli húgát, Allyn Lee Kempert (született 1951-ben), és darabjait a szekrényében tartotta egészen addig, amíg az anyja rá nem talált.
Kemper egy dark fantasy világban élt: rítusokat mutatott be húga babáival, ami abban teljesedett ki, hogy eltávolította a fejüket és a kezeiket, egy alkalommal, amikor a nővére, Susan Hughey Kemper (1943-2014), azzal gyötörte, hogy azt kérdezgette, miért nem próbálta megcsókolni a tanárát, azt válaszolta: "Ha megcsókolnám, előbb meg kellene ölnöm." Azt is emlékezetébe idézte, hogy fiatal fiúként kilopakodott a házából, és apja bajonettjével felfegyverkezve elment a másodikos tanárának házához, hogy az ablakon keresztül kifigyelje. A későbbi interjúiban elmondta, hogy a kedvenc játékai gyermekeként a „Gázkamra” és az „Villamosszék” voltak, amelyben megkérte húgát, hogy kösse le és csavarjon el egy képzeletbeli kapcsolót, és aztán előrebukott és vonaglott a padlón, úgy tett, mintha aki haldoklik a gázok belégzése vagy áramütés miatt. Gyerekként halálközeli tapasztalatokat is szerzett: egyszer, amikor a nővére megpróbálta egy vonat elé lökni vagy egy másik alkalommal, amikor nővére sikeresen egy úszómedence mélyebbik végébe lökte, ahol majdnem megfulladt.
Kemper szoros kapcsolatban állt az apjával, amely 1957-ben, szülei válásakor megsemmisült, így Clarnell nevelte őt Helenában, Montanában . Súlyos diszfunkcionális kapcsolata volt anyjával, egy neurotikus, uralkodó alkoholistával, aki gyakran ócsárolta, megalázta és bántalmazta őt. Clarnell gyakran arra kényszerítette a fiát, hogy egy lezárt alagsorban aludjon, mert attól tartott, hogy árt a nővéreinek, rendszeresen gúnyolódott a nagysága miatt - 6 láb 4 coll (1.93m) volt 15 éves korában - és "igazán bizarrnak" titulálta őt. Azt is megtagadta, hogy átölelje, attól való félelmében, nehogy a fia „meleggé váljon ”, és azt mondta a fiatal Kempernek, hogy az apjára emlékezteti és hogy nincs olyan nő, aki valaha szeretné őt. Kemper később "beteg dühös asszonyként" írta le anyját és feltételezhető, hogy borderline személyiségzavarban szenvedett.
Kemper 15 éves korában elszökött otthonról, hogy megpróbáljon kibékülni az apjával, a kaliforniai Van Nuys-ban. Ott megtudta, hogy apja újraházasodott és van egy mostohafia is. Kemper egy rövid ideig az apjával maradt, majd ezután az idősebb Kemper elküldte őt az apai nagyszülőkhöz, akik egy tanyán éltek a North Fork hegységében. Kemper utált North Forkban élni; nagyapját "szenilisnek" nevezte, és azt mondta, hogy a nagyanyja "folyamatosan elférfiatlanított engem is és nagyapámat is".
Első gyilkosságok 1964. augusztus 27-én, amikor Kemper 15 éves volt, Kemper nagyanyja, Maude Matilda Hughey Kemper (született 1897) a konyhaasztalnál ült, amikor ő és Kemper szóváltásba kerültek. A vita hevében Kemper elrohant és megragadta a puskát, amelyet nagyapja vadászatra adott neki. Ezután visszatért a konyhába, és egy halálos lövést adott le nagyanyja fejére, majd még egyszer kétszer hátba is lőtte. Egyes beszámolók megemlítik, hogy nagyanyja több, konyhakéstől származó post mortem szúrt sebet is szenvedett. Amikor Kemper nagyapja, Edmund Emil Kemper (született 1892-ben) hazaért a bevásárlásból, Kemper kiment, és őt is lelőtte a kocsibehajtón. Nem volt biztos benne, hogy mit tegyen és felhívta anyját, aki sürgette, hogy vegye fel a kapcsolatot a helyi rendőrséggel. Kemper ezután felhívta a rendőrséget, és várta, hogy őrizetbe vegyék.
Amikor a hatóságok kikérdezték, Kemper azt mondta, hogy "csak tudni akartam, milyen érzés megölni a nagymamát", és megölte nagyapját, hogy ne kelljen rájönnie arra, hogy felesége meghalt. Donald Lunde, a pszichiáter, aki részletesen meghallgatta Kempert a felnőtt koráig, azt írta, hogy ezekkel a gyilkosságokkal: "a maga módján így állt bosszút mind az apja, mind az anyja elutasításáért." Kemper bűncselekményeit egy 15 éves ember számára érthetetlennek ítélték, és a bírósági pszichiáterek paranoid szkizofréniának diagnosztizálták, és az Atascadero Állami Kórház elmeosztályára küldték.
Bebörtönzés Atascaderóban, a Kaliforniai Ifjúsági Hatóságnál a pszichiáterek és a szociális munkások határozottan nem értettek egyet a bírósági pszichiáterek diagnózisaival. Jelentéseik azt állították, hogy Kempernek "nem voltak csapongó gondolatai vagy zavar a gondolkodásában, semmiféle téveszmét vagy hallucinációt nem mutatott, és nincs bizonyíték bizarr gondolkodásra", és rögzítették, hogy IQ-ja 136 volt. Újra diagnosztizálták és megállapították, hogy passzív-agresszív személyiségzavarban szenved. Később, még az atascaderói időben Kempert újabb IQ-tesztnek vetették alá, amely egy magasabb, 145-ös eredményt adott.
Kemper megkedveltette magát azzal, hogy mintaelítélt lett, és kiképezték arra, hogy más fogvatartottak számára pszichiátriai teszteket végezzen. Az egyik pszichiáter később állította, hogy: "Nagyon jó munkás volt, és ez nem jellemző a szociopatákra. Nagyon büszke volt munkájára." Kemper is a Jaycees tagjává vált Atascaderóban, és kijelentette, hogy az atascaderói pszichiáterekkel folytatott munkája során "új teszteket és néhány új skálát dolgozott ki a Minnesota Multiphasic Personality Inventoryban "különösképpen egy "Nyilvánvaló rosszindulati skálát". Második letartóztatása után Kemper azt állította, hogy miután megértette, hogyan működnek ezek a tesztek, lehetővé vált számára, hogy pszichiátereit manipulálja, és beismerte, hogy sokat tanult a szexuális bűnelkövetőktől, akiknek tesztjeit intézte; például azt mondták neki, hogy a legjobb megölni a nőt megerőszakolása után, hogy elkerülje a tanúkat.
Szabadon bocsátás és a gyilkosságok közötti idő 1969. december 18-án, Kemper 21. születésnapján szabadon engedték az Atascadero-ból. A pszichiáterek ellenjavaslatára engedték és Clarnell felügyeletére bízták, - aki újra férjhez ment, és felvette a Strandberg nevet, majd elvált újra. A 609 A-ban lakott, az Ord Streeten, Aptosban, Californiában, egy rövid autóútra kaliforniai Santa Cruz Egyetemtől, ahol adminisztratív asszisztensként dolgozott. Később Kemper igazolta pszichiátereinek, hogy rehabilitáltak, és 1972. november 29-én a fiatalkori aktáit véglegesen kitörölték. A pszichiáterek utolsó jelentése a próbaidőről következő volt: Míg anyjánál tartózkodott, Kemper részt vett a közösségi főiskola életében a szabadlábra helyezési feltételeknek megfelelően, és remélte, hogy rendőrré válhat, de a mérete miatt elutasították - az Atascadero-ból való szabadon bocsátásakor Kemper 6 láb 9 coll (2,09 m) magas volt - amely a "Big Ed" becenévhez vezetett. Kemper fenntartotta a kapcsolatot a Santa Cruz-i rendőrökkel, annak ellenére, hogy elutasították a csatlakozási kérelmét és egyfajta „barátságos kellemetlenséggé” vált a Jury Room nevű bárban, amely a helyi rendőrök népszerű törzshelye volt. Számos alantas munkát végzett, mielőtt munkát létesített a kaliforniai állami Highway Department-nél (mai nevén a California Department of Transportation ). Ebben az időben a kapcsolata Clarnell-lel mérges és ellenséges maradt, az anya és a fia közötti gyakori vitákat a szomszédaik gyakran hallották. Kemper később kifejtette érveit, hogy milyen volt akkoriban az anyjával:
Amikor elegendő pénzt rakott félre, Kemper elköltözött egyik barátjához,Alameda-ba. Itt még mindig panaszkodott, hogy nem tud megszabadulni az anyjától, mivel a nő rendszeresen felhívta és meglepetésszerű látogatásokat tett. Gyakran voltak pénzügyi nehézségei, amelyek miatt gyakran visszatért anyja apartmanjába, Aptosba.
Ugyanebben az évben, amikor elkezdett dolgozni a Highway Department-nél. Kemper megismerkedett egy 16 éves Turlock Gimnáziumi tanulóval, akivel később eljegyezték egymást. Még ebben az évben elütötte egy autó, miközben a nemrég vásárolt motorkerékpárján motorozott. Karja csúnyán megsérült, és a polgári perben, amit az autó soförje ellen indított 15 000 dolláros sérelmi díjat kapott. Amíg a sérelmi díjból vásárolt 1969-es Ford Galaxie-jával furikázott, sok olyan fiatal nőt vett észre, akik stoppoltak, és elkezdett műanyag zacskókat, késeket, takarókat és bilincset tárolni autójában. Ezután elkezdte felvenni a lányokat, és békében elengedte őket - Kemper szerint mintegy 150 ilyen stoppost választott ki mielőtt szexuális vágyat érzett az áldozatai iránt, és ezután kezdett cselekedni.
Későbbi gyilkosságok