jobbra|bélyegkép| Simony, Szlovákia: példa egy tipikus tervezett európai ipari városra. 1938-ban alapították a cipőgyárral együtt, amelyben gyakorlatilag minden felnőtt lakost foglalkoztattak A várostervezés olyan műszaki és politikai folyamat, amely a földhasználat, a városi területének infrastruktúrája, például a közlekedés, a kommunikáció és az elosztó hálózatok fejlesztésére vagy tervezésére irányul. Az elsődleges szempont a közjólét, amely magába foglalja a hatékonyságot, a higiéniát, a környezet védelmét és felhasználását, valamint a társadalmi és gazdasági tevékenységekre gyakorolt hatásokat. A várostervezés interdiszciplináris területnek tekinthető, amely magába foglalja a társadalommérnöki és a tervezési tudományokat. Néhány várostervező utcákat, parkokat, épületeket és más városi területeket is tervez.Van Assche, K., Beunen, R., Duineveld, M., & de Jong, H. (2013). Co-evolutions of planning and design: Risks and benefits of design perspectives in planning systems. Planning Theory, 12(2), 177-198.
Története bélyegkép| Berlin – Siegessäule. A tágas és szervezett várostervezés a hivatalos kormányzati politika volt a náci uralom idején.Hass-Klau, Carmen. "Motorization and Footpath Planning During the Third Reich." The Pedestrian and the City. Routledge, 2014. Bizonyítékok vannak a várostervezésre és a tervezett közösségekre, amelyek a mezopotámiai, az Indus-völgyi, a minószi és az egyiptomi civilizációkhoz nyúlnak vissza az i. e. 3. évezredben. Ezeken a területeken a városok romjait vizsgáló régészek aszfaltozott utcákat találtak, amelyek rácsos elrendezésben voltak.Davreu, Robert (1978). "Cities of Mystery: The Lost Empire of the Indus Valley". The World’s Last Mysteries. (second edition). Sydney: Readers’ Digest. pp. 121-129. . A tervezett városi terület gondolata tovább fejlődött, amikor a különböző civilizációkat elfoglalták. A 8. század elejétől kezdve a görög városállamok elsősorban rácsszerű tervekre összpontosítottak.Kolb, Frank (1984). Die Stadt im Altertum. München: Verlag C.H. Beck. pp. 51-141: Morris, A.E.J. (1972). History of Urban Form. Prehistory to the Renaissance. London. pp. 22-23. A város tervezését a római világban a katonai védelem és a jó közérzet érdekében fejlesztették. A Római Birodalom terjedése tovább terjesztette a várostervezés ötletét. Hanyatlásával ezek az ötletek lassan eltűntek. A 15. századtól kezdve sokkal több a feljegyzés a várostervezésről és az érintettekről. Ebben az időszakban elkezdenek megjelenni az építészettel és a várostervezéssel kapcsolatos elméleti értekezések. A felvilágosodás ideje alatt számos európai uralkodó nagyratörően megpróbálta átalakítani a fővárosokat. A Második Francia Köztársaság idején Georges Eugène Haussmann báró III. Napóleon irányítása alatt hosszú, egyenes, széles körutakkal modernizálta Párizs városát.
A tervezés és az építészet a 20. század fordulóján paradigmaváltáson ment keresztül. A 19. század iparosodott városai óriási ütemben növekedtek. A munkások városi életének gondjai egyre nyilvánvalóbbá váltak a közvélemény szempontjából. A gazdaság kormányzati irányításának laissez-faire stílusa, a viktoriánus korszak nagy részében, az új liberalizmus felé fordult, amely a szegények és hátrányos helyzetűek beavatkozását támogatta. 1900 körül a várostervezési modelleket kezdtek kidolgozni az iparosodás negatív következményeinek enyhítésére, azáltal, hogy egészségesebb környezetet biztosítanak a polgároknak, különösen a gyári munkásoknak. A rendkívül szabályozott földhasználat új paradigmája a szegényebb városi osztályt nyomornegyedbe kényszerítette.
A 20. század elején a várostervezést szakmaként ismerték el. Az 1920-as években a modernizmus és az egységesség kezdett felszínre törni a várostervezésben, és az 1970-es évekig tartott. Sok tervező kezdte azt hinni, hogy a modernizmus ötletei a várostervezésben nagyobb arányban vezetnek bűncselekményekhez és társadalmi problémákhoz. A várostervezők most inkább az individualizmusra és a városi központok sokféleségére koncentrálnak.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Perényi Imre: A szocialista városépítés. Várostervezésünk néhány kérdése; Népszava, Bp., 1952 Perényi Imre: A korszerű város. Gondolatok a várostervezés múltjáról és jövőjéről; Műszaki, Bp., 1967 Jankovich István: Városkörnyék és a városkörnyék tervezése; Felsőoktatási Jegyzetellátó soksz., Bp., 1955 (Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából) Gregory J. Ashworth–Henk Voogd: A város értékesítése. Marketingszemlélet a közösségi célú várostervezésben; ford. Balogh Ákos; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1997 Nagy Béla: A település, az épített világ; B+V, Bp., 2005 (Geo könyvek) Város, tervező, társadalom; tan. Csanádi Gábor et al.; Sík, Bp., 2010 Fenntartható fejlesztés. Várostervezési útmutató; szerk. Lukovich Tamás, Mogyorósi Katalin; Terc, Bp., 2013 Csinált városok a XXI. század elején; szerk. Szirmai Viktória; MTA TTK Szociológiai Intézet, Bp., 2013 Főutcák, üzletutcák. Megújulás és fejlesztés; szerk. Kocsis János Balázs; L'Harmattan, Bp., 2016 Városi fák és közművek kapcsolata. Tervezési útmutató; fel. szerk. Szakács Barnabás; Főpolgármesteri Hivatal, Bp., 2018 (Zöldinfrastruktúra füzetek) Lovra Éva: Városok az Osztrák-Magyar Monarchiában. Városszövet- és várostipológia, 1867–1918; Terc, Bp., 2019 Pablo Sendra–Richard Sennett: A rendezetlenség megtervezése. Kísérletek és zavarok a városban; ford. Lukács Tibor; Pallas Athéné, Bp., 2020 Körmendy Imre: Urbanisztikai reflexiók. Gondolatok az emberről, a városról és a világról; 2. jav. kiad.; Magyar Urbanisztikai Társaság, Bp., 2021 Szimmetria az építészetben. Fejezetek egy végtelen történethez; szerk. Katona Vilmos; Terc, Budapest, 2021
Kategória:Településtudomány