Ewald Ammende (Pärnu, Livónia, 1893. január 3. – Peking, 1936. április 15.) balti német származású észt újságíró, emberjogi aktivista és politikus. bélyeg|260px|Az Ammende-villa Pärnuban, ma luxusszálloda
Életútja
Ewald Ammende egy gazdag és befolyásos kereskedő családból származott. Szülővárosában végezte el a középiskolát, majd 1910-től a rigai műszaki egyetemen kereskedelmet, Kölnben és a Tübingenben közgazdaságtant tanult. Doktori fokozatot szerzett politológiában a kieli Christian-Albrecht Egyetemen.
Az első világháború alatt Dél-Oroszország városaiban a vendéglátó iparban dolgozott. Miután a történelmi Livónia régiót szétosztották Észtország és Lettország között, Ammende a nemzetközi politikában a nemzeti kisebbségek jogaiért harcolt. 1919 és 1922 között szerkesztőként és kiadói igazgatóként dolgozott a Rigaschen Rundschau lapnál, ahol együttműködött Paul Schiemann-nal. Az Ammende mint az Európai Német Kisebbségek Szövetségének társalapítója kulcsszerepet játszott az észtországi kisebbségek kulturális autonómiájáról szóló törvény 1925-ös kidolgozásában. Ugyanebben az évben az európai országok kisebbségi képviselői megválasztották őt az Európai Nemzetiségek Kongresszusának (ENK) főtitkárává.
A nemzeti kisebbségi jogok erőteljes támogatója lett, és ernyőszervezetet hozott létre ezen szervezetek képviseletére (nemcsak a németekére). Ammende arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti kérdések megoldása irredentizmus útján nem valósítható meg, ezért kölcsönös elismerés alapján keresett egyensúlyt az etnikai csoportok és a nemzetállamok érdekei között. Az ENK főtitkáraként segítséget nyújtott a zsidó szövetségeknek a Bernheim-petíció benyújtásában, amely diszkreditálta őt a nemzetiszocialistáknál. Ugyanakkor konfliktusba került az Egyesült Államokkal és a szovjet kormánnyal is az ENK különféle támogatási akciói és kampányai miatt.
Ewald Ammende a bécsi bíboros érsek püspökségének felekezetközi és transznacionális segélyszervezetének tiszteletbeli igazgatója volt. Szoros kapcsolatban volt Theodor Innitzer bíborosnal, aki segített neki a leghíresebb könyvének, a Muss Russland hungern? Menschen und Völkerschicksale in der Sowjetunion (Oroszországnak éheznie kell? Emberek és népek sorsa a Szovjetunióban) címűnek a kiadásában. Az "Oroszország" szó a könyv címében, mint az akkoriban szokásos volt, általában a Szovjetunióra utalt, bár a könyv elsősorban az ukrán és a nyugat-kaukázusi eseményekre vonatkozott. A könyv sok vitát váltott ki a szovjet éhínség bemutatása miatt. Ma az ukrajnai éhínség holodomor néven ismert. Ammende könyvében az ukrajnai kisebbségek, köztük a lengyelek, magyarok, románok, zsidók, beloruszok és a krími németek szisztematikus elnyomásáról is beszélt. Annak ellenére, hogy Ewald Ammende elutasítása a nemzetiszocialisták által már a könyv megjelenésekor ismert volt, a szovjet hatóságok azzal vádolták az ENK-t, hogy a könyv a nemzetiszocialista propagandát támogatja. Ezt a megtévesztő véleményt egyes történészek átvették a háború utáni időszakban is, főleg a kelet-németek. Ammende a könyvében Alexander Wienerberger által Harkovban 1933-ban készített képeket is közölt.
Ewald Ammende 1936. április 15-én halt meg tisztázatlan körülmények között Pekingben, ahol találkozni akart a Valdgey (a Távol-Keleti Zsidó Nemzeti Kerület) zsidó kisebbségek képviselőivel. A pekingi német kórházban halt meg. A gyászjelentések számos európai újságban megjelentek, amelyekben a halál oka gyilkosság, öngyilkosság, szívroham. Halála után testvére és jobbkeze, Erich Ammende átmenetileg átvette az ENK vezetését. Mindössze csak hét hónappal élte túl a testvérét, és Bécsben halt meg.
Ewald Ammendét szülővárosában, Pärnuban temették el.
Válogatott művei Die Hilfsaktion für Petersburg. R. Ruetz Riga, 1920 Die Agonie einer Weltstadt. Helft Petersburg! R. Ruetz Riga, 1920 Europa und Sowjet-Rußland. Curtius-Verlag Berlin, 1921 Die Gefährdung des europäischen Friedens durch die nationale Unduldsamkeit. Karl Jaspers Wien, 1927 Nationalitäten in den Staaten Europas. Braumüller Universitäts-Verlagsbuchhandlung Wien und Leipzig, 1931 Muss Russland hungern? Menschen und Völkerschicksale in der Sowjetunion. Wilhelm Braumüller Universitäts-Verlagsbuchhandlung Wien, 1935 Human Life in Russia. G. Allen & Unwin London, 1936
Jegyzetek
Források Heinrich Lackmann: Ammende, Ewald. In: Neue Deutsche Biographie, Bayerische Akademie der Wissenschaften, München, 1953 Martyn Housden: On their own behalf : Ewald Ammende, Europe's national minorities and the campaign for cultural autonomy ; 1920–1936. Amsterdam : Rodopi, 2014
További információk Eiler Ferenc: Nemzetközi kisebbségi kongresszusok a két világháború között, Regió – Kisebbség, politika, társadalom. 1996. 7. évf. 3.sz. Online hozzáférés Kupán Árpád: Jakabffy Elemér emlékiratai (3.), Várad, 2015. február 16. Online hozzáférés
Fordítás
Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1936-ban elhunyt személyek Kategória:Pärnuiak Kategória:Észt újságírók Kategória:Emberjogi aktivisták Kategória:Balti németek