A Frankofónia (eredeti francia címén Francofonia) 2015-ös francia–német–holland dokumentum-játékfilm, rendezője Alekszandr Szokurov.
Történelmi háttér
A történet valós történelmi eseményekre épül. 1940. június 14-én Párizs kapitulált, a németek megszállták Franciaország területének nagy részét. A kormány és a közigazgatás vezetői elhagyták a fővárost. A kormányzati főtisztviselők közül csak Jacques Jaujard (1895–1967), a Louvre igazgatója maradt szolgálati helyén, hogy múzeumának kincseit biztonságba menekíthesse. A német Kunstschutz bizottság vezetője, Franz von Wolff-Metternich (1893–1978) német arisztokrata, birodalmi főtisztviselő Párizsba érkezett, hogy a kiválasztott francia műkincseket biztonságba helyezze (azaz Németországba szállítsa). Jaujard és Wolff-Metternich óvatos és titkos együttműködése révén a Louvre műtárgyainak nagy részét sikerült francia földön tartani. 1942-ben a megszálló hatóságok felfedték a páros működését, Wolff-Metternichet leváltották és visszarendelték Berlinbe, Jaujard vidékre menekült (Lozère megyébe). A háború után mindketten megkapták a Francia Köztársaság Becsületrendjét.
Cselekmény
A cselekmény több párhuzamos szálon fut. Jaujard múzeumigazgató irodájában hűvös udvariassággal fogadja a hozzá érkező Wolff-Metternich grófot, a német Kunstschutz vezetőjét, aki azzal a megbízással érkezik, hogy a múzeum értékeit német felügyelet alá helyezze. A két férfi visszafogott beszélgetések során óvatosan tapogatja ki egymás szándékait. Jaujard szerencséjére Wolf-Metternich konzervatív gondolkodású, művelt úriember, aki titokban hajlandó szabotálni feletteseinek utasításait, és szemet hunyni afölött, hogy a Louvre műtárgyait Jaujard elszállíthassa biztonságos rejtekhelyekre, óvóhelyekre, vidéki kastélyokba. Néhány tárgyat „feláldoznak”, átadnak a megszállóknak, a többi menekítése érdekében.
A másik szál Szokurov nagyszabású, lenyűgöző víziója a Louvre történetéről és gyűjteményéről. A rendező, egyben a film orosz nyelvű narrátora, látványos képsorokkal, drónról felvett képfolyamokkal mutatja be az épületet és a mesterműveket. Feszegeti a műtárgyak eredetét is, hiszen számos remekmű francia hódító hadjáratokban szerzett zsákmányként került a Louvre-ba. Vizsgálja azt az erkölcsi helyzetet, hogy a rablott kincseket most maguknak a franciáknak kell menteniük az őket megszálló idegen hatalom hasonló szándéka elől. A múzeum épületében kalandozó rendező megidézi Napóleon császárt, a Louvre gyűjteményének „gazdagítóját” és Marianne-t, a Francia Köztársaság jelképes megtestesítőjét is, akik megjegyzéseket fűznek a rendező-narrátor meditációjához. Napóleon széles gesztussal mutat a hatalmas vásznakra: „Ugyan mi másért indítunk hadjáratokat, ha nem ezek megszerzéséért?”
A harmadik szál egy fiktív kortárs történés: A narrátor időről időre rádiókapcsolatba lép bizonyos Dirk hajóskapitánnyal, akinek hajója felbecsülhetetlen értékű rakományt szállít. Az utalások szerint egy nemzet teljes anyagi kultúrkincsét. A hajó viharban vergődik, végveszélyben van, a kapitány szerint a hajót csak rakományának vízbe vetése árán lehet megmenteni. Jelképes alapkérdéssé nő: egy ország feláldozhatja-e pótolhatatlan örökségének egy részét, hogy a maradékot megmenthesse? Az orosz születésű rendező emellett erőteljesen feszegeti azt az ellentmondást, vajon a megszállók Nyugat-Európában miért elsősorban az értékek megóvásával (és épségben való elrablásával) foglalkoztak, miközben Keleten (a megszállt szovjet területeken) inkább pusztították, égették a zsákmányként megszerzett, pótolhatatlan kulturális javakat. Mit jelent a Louvre Franciaország nélkül? Ezeket a kérdéseket a film nyitva hagyja.
jobbra|bélyegkép|180px|Alekszandr Szokurov filmrendező (2016)
Főszereplők SzerepSzínészhttps://www.imdb.com/title/tt3451720/ Marianne (a Francia Köztársaság megtestesítője) Johanna Korthals Altes Napoléon Bonaparte tábornok, császár Vincent Nemeth Jacques Jaujard Louis-Do de Lencquesaing Franz von Wolff-Metternich Benjamin Utzerath Komornyik Léolo Victor-Pujebet Narrátor hangja Alekszandr Szokurov
A film bemutatása A filmet először a 2015-ös Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra nevezték, bekerült annak hivatalos programjába, itt mutatták be először, szeptember 4-én. Ezt követte a franciaországi bemutató, 2015. november 11-én, a fegyverszünet napján. Magyarországon 2016. július 21-én jelent meg az Art Mozik hálózatában.
Forgatási helyszínek A film képsorait az alábbi helyszíneken forgatták:https://www.imdb.com/title/tt3451720/locations
Párizs 1. kerületében, a Musée du Louvre palotájának termeiben. Párizs 1. kerületében, a Tuileriák kertjében (a Louvre környezetében). Párizs 6. kerületében, a Rue de l’Échaudé-ban (keskeny óvárosi utca, drónos felvételek). a Sourches-kastélyban (Saint-Symphorien, Sarthe megye). Itt számos nagyméretű mesterművet rejtettek el a világháború alatt. dokumentumfilm-részletek a háborús évekből (Szovjetunió, Franciaország, Hollandia). dokumentumfilm-részletek viharos tengeren hánykolódó kereskedelmi hajóról.
Díjak 2015: Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, hivatalos kiválasztás.
Jegyzetek
Kapcsolódó információ
Kapcsolódó szócikkek Franciaország német megszállása (1940–1945) Sourches-kastély
Kategória:2015 filmjei Kategória:Francia filmdrámák Kategória:Német filmdrámák Kategória:Holland filmdrámák Kategória:Francia történelmi filmek Kategória:Német történelmi filmek