Hoffmann Mihály, Hoffman (Pozsony, 1724. augusztus 21. – Pozsony, 1794. január 22.) Jézus-társasági áldozópap, később világi lelkész.
Élete
Bölcseleti tanulmányai elvégezte után, 20 éves korában lépett Bécsben a jezsuita-rendbe. Besztercebányán volt harmadik probációban, majd 1757-ben a konviktust vezette Nagyszombatban. 1760-ban a négyes fogadalmat letette; azután tanította a filozófiát, a matematikát és természettant Nagyszombatban és Budán; több évig német hitszónok volt Győrött és Kassán, utóbb Trencsénben (1766) az újoncok mestere volt. A rend eltöröltetése (1773) Székesfehérváron érte, ezután mint az esztergomi főegyházmegye papja Pozsonyban működött.
Munkája
Laudatio funebris excell. ac ill. dno comiti Josepho Illésházi... dum triduanis exequiis justa ultima persolverentur in parochiali ecclesia... civitatis Trenchin diebus 20., 21., 22. Febr. 1766, Tyrnaviae
Források
Jezsuita névtár
További információk
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János Mészáros András: A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona. [Pozsony], Kalligram, 2003
Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Pozsonyiak Kategória:1724-ben született személyek Kategória:1794-ben elhunyt személyek