A burmai naptár ( / Kauzá Szakkaráz, ’burmai naptár’; / Mjaumá Szakkaráz, ’mianmari naptár’) a mai Mianmarban használt szolunáris naptár, amelyben a hónapok holdhónapokon, az évek pedig sziderikus éveken alapulnak. A naptár nagyrészt a hindu naptár egy régebbi változatán alapul, bár az indiai rendszerekkel ellentétben a Metón-ciklus egyik változatát alkalmazza. A naptár tehát összeegyezteti a hindu naptár sziderikus éveit a Metón-ciklus csaknem tropikus éveivel úgy, hogy szabálytalan időközönként szökőhónapokat és szökőnapokat ad hozzá.
A naptárt folyamatosan használták különböző burmai államokban, a Srí Ksetra Királyságban i. sz. 640-ben történt feltételezett bevezetése óta, melyet Pyu-korszakként is emlegetnek. Egészen a 19. század végéig hivatalos naptárként használták a kontinens délkelet-ázsiai királyságaiban, így Arakanban, Lan Na Királyságban, Xishuangbannában, Lan Xangban, Sziámban és Kambodzsában.
Ma a naptárt csak Mianmarban használják hagyományos polgári naptárként a buddhista naptár mellett. Továbbra is használatos a hagyományos ünnepek, például a burmai újév megjelölésére, amelyek közül sok burmai buddhista jellegű.
Története
Eredete A középkori burmai királyi krónikák a naptár eredetét az ókori Indiába, a Kali-juga korszak bevezetéséig, i. e. 3102-ig vezetik vissza. A krónikák szerint Anyszana király (), Buddha anyai nagyapja módosította a naptárt i. e. 691-ben, amit újabb módosítások követtek a buddhista naptár i. e. 544. évi bevezetésekor.Irwin 1909: 2 Ezt a naptárt vették át a mai Mianmar területén az időszámításunk kezdetén virágzó pju városállamok. Időközben i. sz. 78-ban Indiában ismét egy új időszámítás, a Salivahana-, más néven Szaka- vagy Szakra-kor bevezetésére került sor. Két évvel később a pju Sriksetra Királyság is átvette az új időszámítást, a későbbiekben példájukat a többi pju városállam is követte.Htin Aung 1970: 8–9
A krónikák tanúsága alapján a területen kialakult Pagan Királyság először továbbvitte a pjuk Salivahana-naptárát, de Puppá Szaurahan király (ur. 613–640) naptárreformja bevezette a Kauzá Szakkaráz () néven ismert időszámítást,Hmannan Vol. 1 2003: 216 amely 638. március 22-én a nulladik évvel vette kezdetét.Eade 1989: 39 Az új naptárt elsősorban a közigazgatásban alkalmazták, a szakrális-vallásos szférában továbbra is a buddhista naptár maradt használatban.
A szakértők elfogadják a burmai krónikáknak a naptár észak-indiai eredetére vonatkozó adatait és burmai bevezetésének kronológiáját egészen az i. sz. 79-ben kezdődött „nagy korszakig” (, Mahá Szakkaráz). A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a 320 körül Észak-Indiában bevezetett Gupta-naptár is használatban lehetett a pju városállamokban.Aung-Thwin 2005: 334–335: „További kutatásokra van szükség. Egy 1993-ban talált kőbe vésett pju felirat arra utal, hogy a pju államok szintén használhatták a Gupta-időszámítást.” Eredetiben: „More research needs to be done. A Pyu stone inscription discovered in 1993 indicates that the Pyu states may have also used the Gupta Era.” A szakértők többsége azonban a módosított naptár bevezetését a Sriksetra Királysághoz köti, amelyet a később létrejött Pagan Királyság is átvett.Hall 1960: 8Aung-Thwin 2005: 35
Terjedése A felvirágzó Pagan városából a naptár használata a 11. és a 13. század között elterjedt a Pagan Királyság más területein is. A naptárat először vidéki régiókban vagy szomszédos államokban használták, például nyugaton, Arakanban, valamint a mai Észak-Thaiföld és Kelet-Laosz különféle shan államaiban használták, amelyek a burmai újévhez kapcsolódó hagyomány mellett fogadták el a naptárat.Htin Aung 1959: 38–39 A Chiang Mai krónikák és a Chiang Saen krónikák szerint Chiang Mai és Chiang Saen, valamint ezek adófizető államai közép- és felső Tai országban (Lamphun és Sukhothai kivételével) behódoltak Anawrahta királynak, és a 11. század közepén elfogadták a Mahá Szakkaráz naptárat, a Khmer Birodalom hagyományos naptára helyett.Oriental 1900: 375–376(Oriental 1900: 375–376): "The invasion of Lavo [Laos] ascribed to Anawrahta was more probably the work of some of his successors." A szakértők szerint azonban a legkorábbi bizonyítékok a burmai naptár megjelenésére a modern Thaiföldön csak a 13. század közepéről maradtak fenn.Eade 1989: 11
Noha a naptár használata a következő évszázadokban elterjedt dél felé, a Sukhothai Királyságba, illetve keletre a laoszi államok felé,Oriental 1900: 375–376 délebbre, az Ayutthaya Királyságba és keletebbre, a Lan Xang királyságba csak azután jutott el, miután Bayinnaung király a 16. században meghódította ezeket a királyságokat. Az ezt követő sziámi királyságok 1889-ig megtartották a burmai naptárt hivatalos naptárként Chulasakarat (Paliul: Culāsakaraj) néven.Smith 1966: 11Htin Aung 1967: 127 A sziámi elfogadás bizonyult a naptárhasználat fő beindítójának Kambodzsában,Eade 1989: 9 ami a 16. és 19. század között Sziám időszakos vazallusa volt. Hasonlóképpen, a naptár elterjedt a bengáli Chittagong régióban is, ahol az arakáni Mrauk-U Királyság uralkodott a 15. századtól a 17. századig.Irwin 1909: 2
Fejlődése és változások A burmai naptár számítási rendszere eredetileg a Thuriya Theiddantán () alapul, amelyről azt gondolják, hogy elsősorban az ősi India (azaz az eredeti) Surya Siddhanta rendszerén alapul (azaz Ardharatrika tan).Ohashi 2007: 354–355 Az egyik legfontosabb különbség az indiai rendszerekhez képest az volt, hogy a burmai rendszer 19 éves interkalációs ütemtervet (Metón-ciklus) követett. Nem tudni biztosan, hogy a Metón-rendszer hol, mikor vagy hogyan került bevezetésre; a hipotézisek Kínától Európáig terjednek.(Ohashi 2001: 398–399): Astronomers of ancient India certainly knew of the Metonic cycle, and may have introduced the concept to Southeast Asia. However, the Metonic cycle, is incompatible with sidereal based Hindu calendars, and thus was not (and still is not) used in Hindu calendars. (Chatterjee 1998: 151) suggests that the Metonic system was introduced to Burma by Europeans. (Ohashi 2001: 398–399) rejects Chatterjee's hypothesis saying that "no other trace of European influence is found in South-East Asian astronomy." Instead, (Ohashi 2001: 401–403) suggests that China may have been the source of the Metonic cycle.
A naptár megváltoztatására vonatkozó korábbi kísérletek felületesek voltak. A naptár 800. évfordulóján (1438. március 29.) Mohnyin Thado király újrakalibrálta a naptárt a 2. évre (a nulladik év 1436. március 18-án kezdődik).Eade 1995: 17 De a király alig egy évvel az elindítása után meghalt, így az új korszak néhány évvel később megszűnt. A következő javasolt módosítás 1638 márciusában volt, Prasat Thong sziámi király előkészületben volt a közelgő ezeréves évfordulóra, (1638. április 10.) és meg akarta változtatni a hónapok állati jelképeit.Rong 1986: 70 Mivel a szokás Burmában nem volt elterjedt, Thalun király elutasította a javaslatot.
Eközben a polgári szoláris és szolunáris évek közötti növekvő különbségek egyre nagyobb figyelmet kaptak. Az 1100. évforduló során (1738) egy új számítási rendszert javasoltak, amelynek célja az eredeti rendszer hibáinak kijavítása volt, ám a Toungoo udvartartás nem tett lépéseket ez ügyben. A jelenlegi Surya Siddhanta (azaz a Saura tan) 1786-ban került bevezetésre a Konbaung-udvarban, és kb. 50 év múlva fordították burmai nyelvre.Ohashi 2007: 354–355Irwin 1909: 2–3 Végül egy új rendszert, az úgynevezett Thandeikta-t javasolta Nyaunggan Sayadaw, egy buddhista szerzetes, az 1200. évben (1838.).Clancy 1906: 58
Az új rendszer az ötvözése volt az eredeti és a frissített Surya tanok között. Ellentétben az új Surya, a Thandeikta nem fogadja el a rendszer látszólagos számvetését; a közbeékelt éveket és hónapokat továbbra is használják. Ugyancsak megtartja azt a szokást, hogy a szökőhónap mindig Waso után van, és a szökőnap mindig a Nayon végén van, és csak olyan évben, ahol van szökőhónap. De a Thandeikta követi az új Surya-t kisebb változtatásokkal az év és a hónap hosszában. Az uralkodó metonikus ütemtervet módosították, és a szökőhónapokat úgy rögzítették, hogy megakadályozzák a szoláris és a szolunáris évek közti további eltéréseket. Sekkya Dewi hercegnő támogatásával, aki később Mindon király főkirálynéje lett, az új rendszert 1853-ban teljes mértékben elfogadták. Az akkori meglévő Metón-ciklushoz az első kiigazítást úgy hajtották végre, hogy betettek egy szökőhónapot 1201. évbe (1839.), az 1202. év (1840.) helyett.Irwin 1909: 2–3
Noha az új rendszerrel látszólag csökkent a különbség a naptár szoláris és holdévei között, de a naptárt nem tette pontosabbá a tényleges tropikus évhez viszonyítva. Valójában még rosszabb, mint a régi rendszer. (a Thandeikta szoláris éve körülbelül 23 perc, 51,4304 másodperccel haladja meg az átlagos szoláris évet, míg a Makaranta körülbelül 23 perc, 50,8704 másodperccel jár előrébb).Irwin 1909: 26–27 Ennek eredményeként a naptár tovább sodródott a tényleges szoláris évtől. A naptárak rendszeresen a látszólagos számítások alapján módosították az interkalációs ütemtervet annak érdekében, hogy lépést tarthassanak a jövőbeli naptárak több éven keresztüli közzétételének költségével, de ez lehetetlen volt.
Összegezve: a naptár különböző időpontokban legalább három, kissé eltérő számítási módszert használt a szökőnapok és hónapok pontos idejének meghatározására. KorszakMeghatározásLeírásThuriya Theiddanta1215 ME előtt (1853-ig)A Metón-ciklus meghatározza a szökőnapok és -hónapok beszúrási pontjaitThandeikta1215 ME–től 1311 ME-ig (1853–tól 1950-ig)Módosított Metón-ciklus: Az első 4 hónapban a többletnapok száma határozza meg a szökőnap és -hónap beszúrási pontjaitJelenlegi1312 ME-től (1950-től) a mai napigA jelenlegi rendszert a Mianmari Naptár Tanácsadó Testület használja; a többletnapok száma határozza meg az első 8 hónap szökőnap és -hónap beszúrási pontjait
Jelenlegi állapot A naptár számos szárazföldi délkelet-ázsiai királyságban a 19. század második felében, az európai gyarmatosítás eljövetelével elesett a hivatalos státusztól. A Gergely-naptár 1863-ban Kambodzsában, 1885-ben Burmában és 1889-ben Laoszban váltotta fel a burmai naptárt.(Simms and Simms 2001: 204–210) Laos became a French protectorate in March 1889 although the former overlord Siam would not acknowledge it until October 1893. 1889-ben az egyetlen fennmaradt délkelet-ázsiai független királyság, Sziám szintén felváltotta a burmai naptárat, és hivatalos polgári naptárként váltott a Gergely-naptárra, és a Ratanakosin-korszakot (1. éve 1782-ben) pedig a hagyományos szolunáris naptárra.Smith 1966: 11
Ma a naptárat csak a mianmari kulturális és vallási fesztiválokon használják. Thaiföld 1941 óta változtatott a buddhista naptár saját változatára, bár a Chulasakarat-korszak dátumai továbbra is a leggyakrabban használt és előnyben részesített formája az egyetemek történelmi tanulmányaiban.Eade 1989: 11 Az arakán naptárhoz hasonló Chittagong Magi-San naptárt továbbra Banglades etnikai kisebbségei használják.Irwin 1909: 2
Szerkezete
Nap A naptár kétféle naptípust határoz meg: csillagászati és polgári napot. A burmai átlagos csillagászati nap éjféltől éjfélig tart, és a szinodikus hónap egyharmincadát teszi ki, vagyis 23 óra, 37 perc és 28,08 másodpercet. A polgári nap két részből áll, az első része napkeltekor, a második része napnyugtakor kezdődik. A gyakorlatban a csillagászati és a polgári nap négy időpontját (napkelte, dél, napnyugta és éjfél) használták hivatkozási pontokként. A polgári nap 8 baho () (3 óra) vagy 60 nayi () (24 perc), minden baho egyenlő 7,5 nayi-val. A múltban egy gong () ütött minden nayi-t míg egy dob ) és egy harang () minden bahó-t .Clancy 1906: 57 típusIdőBurmai névLeírásNap1 óranapkelte és dél között2 óradél3 óradél és naplemente között4 óranapnyugtaÉjszaka1 óranaplemente és éjfél között2 óraéjfél3 óraéjfél és napkelte között4 óranapkelte Noha a köznapi használat soha nem terjedt ki a baho és nayi mérésein túl, a naptár egészen az ezredmásodperces időegységig elmegy.