Dobsza () falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Lacházához tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 15, közúton 22 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re délnyugatra, Szlavónia keleti részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszék-Vrpolje vasútvonal mentén fekszik.
Története Dobsza első írásos említése 1263-ban „Villa Dapsa” alakban történt a johannita lovagrend birtokaként. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894. Birtokosait az oklevél „Cruciferi de Dubza”, azaz dobszai keresztesek néven említi. 1356-ban „Possessio cruciferorum Dobsa” alakban egyértelműen a keresztesek dobszai birtokaként szerepel. Nem tudjuk, hogy a rend mikor kapta a birtokot, melynek emlékét őrzi Dobszától délre, Haraszti mellett egy nagyobb földterület, melyet Ivanovcinak (johanniták) neveznek, a Valkó (Vuka) itteni hídját pedig ma is „mostom na Ivanovcima” néven nevezik. A rend nem sokkal ezután elveszítette ezen birtokát, mert 1361-ben Garai Miklós macsói bán Dobszára („in villa Dobsa”) hívta össze Szerém vármegye gyűlését, tehát ekkor már a birtok a Garaiaké lehetett. 1443-ban „Dobza” néven nemesi névben találjuk. A 15. században a vidék legnagyobb urai, a Kórógyiak szerezték meg. 1466-ben „Dopza” néven már az ő birtokuk volt. A 16. századbam „oppidum Dobza” néven mezővárosként Kórógy várával együtt említik.
Dobsza a térséggel együtt 1536 körül került török kézre és Eszék 1687-es visszafoglalásával szabadult fel végleg a török uralom alól. A török uralom idején területe puszta volt. A 18. században pravoszláv szerbekkel telepítették be. Az első katonai felmérés térképén „Dopszin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dobszin” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...139. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dobszin” néven 88 házzal, 488 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o.
A falunak 1857-ben 517, 1910-ben 745 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 77%-a szerb, 10%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 80%-a szerb, 11%-a horvát, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 482 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 517 666 481 643 728 745 695 852 825 776 849 658 678 647 545 482
Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt szerb pravoszláv parochiális templomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1633. 1764-ben épült későbarokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, a főhomlokzat feletti harangtoronnyal, melyet barokk hagymaalakú toronysisakkal fedtek be. A hajót dongaboltozattal, a szentélyt félkupolával fedték. Az épületet 2014-ben megújították.
Sport Az NK Goleo Dopsin labdarúgóklubot 2008-ban alapították. Elődje az 1950-es években alapított NK Stojanović Rade Dopsin labdarúgóklub volt.
Jegyzetek
Források A község honlapja Az első katonai felmérés térképe A község kulturális emlékei
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Eszék-Baranya megye települései