Razbojište falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Pogorácshoz tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 35, közúton 43 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Vuka bal partján, a Diakovárról Nekcsére menő főút mentén, Pogorács és Bračevci között fekszik.
Története A település területe már az őskor óta lakott, határában több régészeti lelőhely is található. A „Vinogradi”, a „Gajnica” és a „Široko jutro” lelőhelyeken őskori és középkori leletek egyaránt találhatók. Közülük a Vuka bal partján, a Nekcse-Diakovár úttól 500 méterre északra fekvő „Široko jutro” lelőhelyen 1975 tavaszán végeztek régészeti feltárást. Az itt talált leletek, cseréptöredékek, kőeszközök, a házakhoz vakolatként használt habarcs maradványai főként az újkőkori Starčevo-kultúrához tartoztak, de találtak itt kőrézkori és késő bronzkori leleteket is. A lelőhelyek arról tanúskodnak, hogy a Vuka völgye az őskorban sűrűn lakott volt.
A középkori régészeti leletek alátámasztják azt a feltételezést, hogy a település a középkorban is lakott volt, azonban egyetlen középkori településnévvel sem sikerült azonosítani. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as kamarai összeírásában egy „Duglinics” nevű kihalt települést említenek ezen a helyen. A mai település a 17. század végén, vagy a 18. század elején keletkezett, amikor a Felső-Drávamente, Lika és a horvát Hegyvidék térségeiből horvát családok érkeztek ide. A 18. század elejétől a nekcsei uradalom része volt, mely 1734-ben a Pejácsevich család birtoka lett. Pejácsevich II. József a század második felében létrehozta pogorácsi uradalmat, melynek Razbojište is a része lett.
Az első katonai felmérés térképén „Razboiste” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Razboische” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...553. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Razboische” néven 65 házzal, 369 katolikus és 20 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 68. o.
A településnek 1857-ben 338, 1910-ben 671 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 55%-a horvát, 21%-a magyar, 7%-a szlovák, 5%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát, 2-2%-a szerb és szlovák nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 283 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 338 399 327 453 432 671 612 659 603 548 545 475 406 414 354 283
Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma a pogorácsi plébánia filiája.
Kultúra A régi hagyományok megőrzésére hozták létre az „Ancikredla” Razbojište egyesületet.
Oktatás A településen a pogorácsi általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport Az NK Vuka Razbojište labdarúgóklubot 1977-ben alapították.
Egyesületek DVD Razbojište önkéntes tűzoltó egyesület
Jegyzetek
Források A község honlapja Az első katonai felmérés térképe Hrvatski arheološki godišnjak 8/2011.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja A község kulturális emlékei Kornelija Minichreiter-Zorko Marković: Arheološki lokaliteti na trasi brze ceste Našice – Pleternica– Lužani i području izgradnje akumulacija Dubovik i Breznica kod Podgorača
Kategória:Eszék-Baranya megye települései