A Lockheed A–12 egy szuperszonikus felderítő repülőgép volt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) megbízásából a Lockheed Skunk Works készített, Clarence "Kelly" Johnson tervei alapján. A típus az A–12-es nevet kapta, amely az Arkangyal (Archangel) program rövidítése volt, a repülőgép végső terve pedig az addigi tervrajzok között a 12. sorszámú volt. A gépet rövid szolgálati ideje után továbbfejlesztett utódja, a legendás SR–71 Blackbird váltotta le.

Története Mivel a CIA Project Rainbow fedőnevű kísérlete az U–2 radarkeresztmetszetének csökkentésére sikertelen volt, így a Lockheednél 1957 végén megkezdték az előkészítő munkát, hogy kidolgozzanak egy esetleges utód repülőgépet a Szovjetunió fölötti kémrepüléshez. A tervező, Kelly Johnson elmondása alapján: „1958 áprilisában emlékszem, hogy hosszú tárgyalásokat folytattam Richard Bissell-lel (CIA Tervezési Igazgatóhelyettes) arról a kérdésről, hogy szükség van-e az U-2 repülőgépnek utódra. Megállapodtunk ... még egy típusban, mielőtt a műholdak a repülőgépes felderítést elavulttá tennék a rejtett felderítések tekintetében.”

A Gusto Project alatt a terveket az „Archangel”-nek (Arkangyal) nevezték el az U–2 program után, amelyre „Angel” néven hivatkoztak. A repülőgép terveinek fejlődésével és a konfiguráció megváltoztatásával a Lockheed belső megnevezése Archangel–1-ről Archangel–2-re változott, és így tovább. A továbbfejlesztett tervek számának növekedésével egy idő után egyszerűen A–1, A–2 stb. nevet használták a korábbi tervezetek megnevezéséhez. A CIA programja, amely az U–2 utódlásáról gondoskodott, az Oxcart kódnevet kapta.

Ezek a tervek elérték az A–11 szakaszt, amikor a programot felülvizsgálták. Az A–11 egy Kingfish nevű Convair-tervezet ellen versenyzett, amely nagyjából hasonló teljesítményt nyújtott. A Kingfish azonban számos olyan funkciót tartalmazott, amelyek jelentősen csökkentették a radarkeresztmetszeti képét, amelyet a bírálók kedvezőnek tartottak. A Lockheed az A–11 tervének egyszerű módosításával válaszolt: döntött függőleges vezérsíkok hozzáadásával az egyetlen derékszögű helyett, és számos területen nemfém anyag hozzáadásával javítottak az álcázási képességeken, ez lett az A–12 kivitel. A CIA képviselői kezdetben a Convair kisebb radar-keresztmetszetének kialakítását támogatták, ám az A-12 specifikációi kissé jobbak voltak, és a tervezett költségek is sokkal alacsonyabbak voltak, mint a vetélytársáé. A tervező cégek eredményei is döntőnek bizonyultak, mivel a Convair munkáját a B–58-on késések és költségtúllépések sújtották, míg a Lockheed az U–2-t időben és költségtúllépés nélkül elkészítette. Ezenkívül Lockheednek volt már tapasztalata egy „fekete”, azaz szigorúan titkos projekt vezetésében. 1959-ben a Convair FISH és Kingfish tervei helyett választották ki a GUSTO projekt győztesévé, így 1960. január 26-án a CIA végül 12 darab A–12 repülőgépet rendelt meg.

Az A–12-t 1962 és 1964 között gyártották, és 1963 és 1968 között repültek vele. Ez a típus volt az alapja az Egyesült Államok kétfős YF–12 prototípus-elfogójának, valamint az M–21 felderítődrón-indítójának a D–21 drónhoz. A híres SR–71 Blackbird egy kissé hosszabb változat, amely több üzemanyagot és nehezebb kamerákat volt képes szállítani. Az A–12 1967-ben kezdte meg a titkos missziókat, végső küldetése pedig 1968 májusában volt; a programot és a repülőgépeket júniusban vonták vissza. A programot hivatalosan az 1990-es évek közepén mutatták be a nyilvánosságnak. Egy korábbi CIA-tiszt a visszaemlékezéseiben azt írta: „Az Oxcartot véletlenszerűen választottuk ki a kódnevek közül, hogy megnevezzűk ezt a K+F-et és az összes későbbi munkát az A–12-n. Magát a repülőgépet is így hívták.” Az A–12-nek a Cygnus nevet Jack Weeks pilóta javasolta, hogy így kövesse a Lockheed gyakorlatát, miszerint a repülőgépeiket égitestekről nevezik el, ez az elnevezés főként a személyzet körében terjedt el.

A megépült repülőgépek

SorozatszámSzámModellRepülések számaRepült órák számaSorsa60-6924 121 A–12 322 418,2 kiállítva60-6925 122 A–12 161 177,9 kiállítva60-6926 123 A–12 79 135,3 1963-ban lezuhant60-6927 124 A–12 kétüléses kiképzőgép 614 1076,4 kiállítva60-6928 125 A–12 202 334,9 1967-ben lezuhant60-6929 126 A–12 105 169,2 1967-ben lezuhant60-6930 127 A–12 258 499,2 kiállítva60-6931 128 A–12 232 453,0 kiállítva60-6932 129 A–12 268 409,9 1968-ban lezuhant60-6933 130 A–12 217 406,3 kiállítva60-6937 131 A–12 177 345,8 kiállítva60-6938 132 A–12 197 369,9 kiállítva60-6939 133 A–12 10 8,3 1964-ben lezuhant60-6940 134 M–21 drónhordozó 80 123,9 kiállítva60-6941 135 M–21 drónhordozó 95 152,7 1966-ban lezuhant Összesített statisztika 3017 5080,9 9 kiállítva, 6 megsemmisült bélyegkép|268x268px|M-21 drónhordozó egy D-21-es felderítő drónnal légi utántöltés közben

Érdekességek Elon Musk 6. gyermeke az X Æ A-12 nevet kapta. Az énekes Grimes, a gyermek anyja elmondása alapján a név utolsó fele az A–12-es iránti rajongásukat fejezi ki, amelyet a legcsodálatosabb repülőnek tart, valamint a gép kódneve, az Archangel az egyik kedvenc zeneszámának is a címe.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Elektronikai hadviselés repülőgépei Kategória:Hidegháborús fegyverzet Kategória:Amerikai felderítő repülőgépek Kategória:Lockheed Martin katonai repülőgépek