Bedri Spahiu (nevének ejtése ; Gjirokastra, 1908. július 13. – Tirana, 1998. január 11.) albán kommunista politikus, katonatiszt.
Spahiu katonatiszti karrierje 1931-ben indult el, de miután kommunistaként a hatóságok látókörébe került, ki kellett lépnie a hadseregből. Részt vett az Albán Kommunista Párt 1941-es megalapításában, amelynek vezetőségi tagja lett, 1943-tól pedig a központi bizottság munkájában is részt vett. 1944–1946-ban Albánia újjáépítési, majd szociális minisztere volt. 1945-ben, majd 1946–1949-ben jogi végzettség nélkül főügyészként járt el a háborús bűnösök, majd a „belső ellenségek” ellen lefolytatott, többnyire koncepciós perekben. 1952-től az oktatásügyi, ezzel párhuzamosan 1953-tól a művelődési tárca munkáját irányította. A kritikus belső pártellenzék egyik vezéralakja volt, a pártvezetés 1955 júniusában számolt le vele. Párttagságától és funkcióitól megfosztották, majd 1957-től 1974-ig börtönben, azt követően 1990-ig internáltként élt. Azon kevés kommunista politikus közé tartozott, akik a rendszerváltás után megkövették az albán társadalmat az általuk elkövetett múltbeli bűnökért.
Életútja 1908-ban született az akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozó Ergiriben (ma Gjirokastra), bektási hitű családban. Alapiskoláit szülővárosában végezte el, egy darabig a későbbi teljhatalmú kommunista diktátor, Enver Hoxha osztálytársaként. 1923-tól 1927-ig egy isztambuli olasz iskolában tanult, hazatérését követően pedig 1929-ig a shkodrai gimnázium diákja volt. 1929-től egy katonai iskola növendéke volt, majd 1931-től 1937-ig aktív tartalékosként egy zászlóalj parancsnokhelyetteseként szolgált tüzér hadnagyi rangban. Ezekben az években kapcsolódott be a kommunista mozgalomba, 1935-ben részt vett az I. Zogu király ellen szervezkedő fieri felkelésben. Politikai okokból, felforgató tevékenység és felségárulás vádjával először 1937-ben tartóztatták le, egyúttal a seregből is leszerelték, majd 1938-ban és 1939-ben rövid időre börtönbe is került.
A második világháborúban (1941–1944) A második világháborúban Spahiu részt vett az Albán Kommunista Párt 1941. novemberi megalakításában, és a kommunista ifjúsági szövetség képviselőjeként bekerült a párt első vezetőségébe. A gjirokastrai pártszervezet vezetőjeként, majd vezérőrnagyi rangban a vlora–gjirokastrai hadműveleti terület politikai biztosaként tevékenykedett, saját partizáncsapatával főként Gjirokastra vidékén harcolt a megszállók ellen. Emellett Spahiu volt a fő kapcsolattartók egyike a Special Operations Executive brit ügynökei és a pártvezetés között. 1943 márciusában beválasztották a párt akkor alapított központi bizottságába, júliusban pedig a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezérkarának tagja lett. 1943. november 17–18-án részt vett Gjirokastra felszabadításában, egyúttal a helyben maradt nacionalista kötődésű értelmiségiek kivégzésében. Az 1944 májusában Përmetben megalakult ideiglenes kommunista törvényalkotó testület, a Nemzeti Felszabadítási Antifasiszta Főtanács elnökségi tagja lett.
Politikai karrierje (1944–1955) 1944. október 23-án, Enver Hoxha első kormányában az újjáépítési tárcát kapta meg. Minisztériuma 1945. január 13-án megszűnt, Spahiu ezt követően a szociális miniszteri feladatokat látta el 1946. március 21-éig. Ezzel egy időben 1945-ben a háborús bűnökkel vádoltak és az „ellenséges elemek” pereivel foglalkozó különbíróság főügyészeként tevékenykedett, egyebek mellett ő járt el Bahri Omari perében is. Emellett ugyancsak 1945-ben tagja lett az albániai bektásik főtanácsának, 1945-től 1947-ig a vezérkari főnök helyettese volt, 1946 márciusától pedig a Népi Gyűlés képviselőjeként is politizált. 1946. március 26-án foglalta el a főügyészi hivatalt, tisztségét 1949. március 4-éig látta el, de ezt követően még 1954 márciusáig dolgozott ügyészként. Többek között ő volt a közvádló Koçi Xoxe volt belügyminiszter halálos ítélettel záruló perében is. 1949-től 1952-ig a Népi Gyűlés Elnöki Tanácsának alelnöke, 1951-től 1955-ig a Szovjet–Albán Baráti Társaság elnöke volt. 1948 novemberétől 1952 áprilisáig a politikai bizottság munkájában is részt vett.
1952. április 10-én Enver Hoxha ismét kormányfeladatot bízott rá: Spahiu a miniszterelnök-helyettesek egyike, egyúttal az oktatásügyi minisztérium vezetője lett. 1953. július 31-ével miniszterelnök-helyettesi megbízatása megszűnt, augusztus 1-jétől azonban a közoktatási ügyek irányítása mellett rábízták a művelődési minisztérium vezetését is. Spahiu 1954 májusában Magyarországon is járt hivatalos látogatáson, részt vett a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán, és fel is szólalt, hogy „az egész albán nép szívből fakadó forradalmi üdvözletét” tolmácsolja a magyar elvtársaknak.
Politikai bukása (1955) Spahiu Tuk Jakovával együtt a párton belüli kritikusabb szemléletű reformcsoport vezető alakja volt. Különösen 1953 márciusa, Sztálin halála után sürgették az irányváltást a politikai és a mindennapok megannyi területén: az erőszakos kollektivizálás és iparosítás visszafogását, a vallásokkal szembeni ateista kampány mérséklését stb. 1955. április 4-én Spahiu és Jakova Rómában járt, ahol egy titkos tárgyalás során kendőzetlenül számoltak be olasz partnereiknek a Hoxha-rendszer túlkapásairól. A konzervatív pártvezetőség Enver Hoxhával az élen a központi bizottság 1955. június 14–17-ei ülésszakát használta fel a Spahiuékkal való leszámolásra. Spahiut és minisztertársát, Jakovát revizionizmussal, jugoszlávbarátsággal, antimarxista és pártellenes tevékenységgel vádolták meg. 1955. június 21-én Spahiut, hivatalosan „a feladatára való alkalmatlansága” címén, leváltották kormányposztjairól, megfosztották központi bizottsági tagságától, kevéssel később pedig párttagságától is. Spahiu és Jakova kizárásával Enver Hoxha maradt a központi bizottság egyetlen olyan tagja, aki már a testület 1943-as megalakításakor is KB-tag volt. Ezt követően Spahiut családjával együtt a közép-albániai Elbasanba internálták, jóllehet, hivatalosan továbbra is a Népi Gyűlés képviselője maradt egészen 1957-ig.
Hátralévő évei 1957. június 1-jén a hatóság letartóztatta, és tárgyalás nélkül a kaninai várban tartotta fogva egészen 1958. január 4-éig, amikor átszállították Tiranába, ahol Tuk Jakova és Hulusi Spahiu volt partizánparancsnok bűntársaként vádat emeltek ellene. A gyanúsítás szerint Spahiu az albán pártvezetés megbuktatása érdekében összejátszott egy Dhora Leka nevű jugoszláv titkosügynökkel. 1958. április 18-án a Legfelsőbb Bíróság Aranit Çela által elnökölt bírói tanácsa huszonöt évi szabadságvesztésre ítélte. Börtönéből 1974. október 6-án szabadulhatott, de ezt követően rögtön Selenicába internálták, ahol szoros felügyelet alatt tartották. Szabadságát végül csak 1990. május 10-én nyerte vissza.
Ezt követően visszaköltözött a fővárosba. 1991. június 6-án nagy hatású nyílt levelet közölt a Republika című politikai folyóiratban, amelyben megkövette az állampárt első éveiben közreműködésével elítélt áldozatokat és hozzátartozóikat. 1998-ban halt meg, nyolcvankilenc éves korában.
Jegyzetek
Források
Kategória:Albániai politikusok Kategória:Albánia oktatási miniszterei Kategória:Albánia művelődési miniszterei Kategória:Albán kommunisták Kategória:Az albán nemzetgyűlés tagjai Kategória:Albán jogászok Kategória:Albán partizánok Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:Gjirokastraiak Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek