A Palazzo Farnese vagy Farnese-palota egy történelmi épület Rómában, az olasz állam tulajdonában, amelyet 1936-ban a francia kormánynak adtak át 99 éves időtartamra, olaszországi nagykövetsége céljára. A sangallói szintetizáló áramlat példája a 16. századi reneszánsz építészetben, az azonos nevű téren, a Regola kerületben áll.
Giacomo Puccini Tosca című operája második felvonásának is ez a képzelt színhelye.
Története A palota tervezésével Alessandro Farnese bíboros (a későbbi III. Pál pápa) eredetileg a fiatalabb Antonio da Sangallo építészt bízta meg, miután 1495 és 1512 között megvásárolta a Ferriz-palotát és a környéken álló egyéb épületeket. Az 1514-ben elkezdődött munkálatokat a Sacco di Roma 1527-ben megszakította, és csak 1541-ben folytathatták, Farnese bíboros pápaságra való emelkedése után, az eredeti terv módosításaival, ugyancsak Sangallo irányításával. Az előtte álló tér is ekkor jött létre. balra|bélyegkép|Giuseppe Vasi rézkarcán Sangallo 1546-os halála után Michelangelo irányításával folytatódtak a munkák: neki tulajdonítható az a párkány, amely a homlokzat felső részét határolja, a központi portál feletti erkély a nagy Farnese-címerrel, és a belső udvar nagy részének kialakítása. 1549-ben a pápa halála ismét megszakította az építkezést.
Egyéb munkákat Ruggero, a pápa unokaöccse végeztetett rajta, 1565-től 1575-ben bekövetkezett haláláig, Vignola irányításával. Végül Giacomo Della Porta, a pápa unokaöccse és a második Alessandro Farnese bíboros, a pápa másik unokaöccse folytatta. A palota hátsó traktusa a Tiberis irányában 1589-ben készült el, amelyet egy híddal kellett volna összekötni a Villa Farnesinával, amelyet 1580-ban vásároltak a másik parton, ám a híd sohasem készült el.
Mérete és alakja miatt a palotát „Farnese diójának” hívták, és Róma négy csodája egyikének tekintették, a Cembalo dei Borghesével, a Scala dei Caetanival és a Porta dei Carbonianival.
A 18. században Giuseppe Vasi a sajtóban Palazzo Regio Farnesének nevezte. Akkoriban VII. Károly nápolyi királynak, majd a spanyol Bourbon-család utolsó leszármazottjának, Erzsébetnek tulajdonában volt.
1860–1863 között II. Ferenc nápoly–szicíliai király tartózkodott benne, királyságának elvesztése után. Ebből az alkalomból Antonio Cipolla építész végezte a munkálatokat, és néhány freskót is készítettek. 1874-ben II. Ferenc egy részét bérbe adta a francia kormánynak, amely oda helyezte át nagykövetségét, majd 1911-ben meg is vette a palotát. Ezt követően az olasz állam 1936-ban visszavásárolta, és 99 évre szimbolikus összegért újra kölcsönadta Franciaországnak, egy olyan paktum részeként, amely előírta, hogy az olasz államnak azonos feltételek mellett nyújtja az Hôtel de La Rochefoucauld-Doudeauville-t (más néven Hôtel de Boisgelin), amely Olaszország párizsi nagykövetségének jelenlegi székhelye.
A nagykövetség mellett az épületben található École française (a római francia régészeti iskola) könyvtára.
Leírása bélyegkép|A Michelangelo által tervezett központi loggia, amelyet a Farnese-címer ural A palota egy szökőkutakkal díszített tér egyik oldalán áll, amelyek újra felhasználják a Caracalla termáiból származó gránitmedencéket. A téglahomlokzat mészkőmezőkkel (56 méteres oldal) három szintre oszlik. A 13 ablak minden szinten különböző díszítésű, a felső emeletet váltakozva íves és háromszögű oromzat koronázza.
A 2000-ben elvégzett restaurációkPer una descrizione dei restauri della facciata condotti nel 2000 dall'arch. Laura Cherubini si veda: Giovanni Carbonara, Il Restauro di Palazzo Farnese, AR, XXXV, 30, 2000, pp. 34-35, e Alessandro Pergoli Campanelli, Il Restauro di Palazzo Farnese - AR, XXXV, luglio-agosto 2000, pp. 36-39. a homlokzat egyes részein albasi téglákkal (alig égetett, sárga és különösen porózus) és vasművekkel (jól kiégetett, vörös és nagyon ellenálló) alkották a dekorációt, még a színük elmosódása esetén is. Ezek a díszítések azonban a homlokzat jobb és bal oldalán eltérő logikát követnek. Ez utóbbi geometriailag meghatározott rombuszdíszítéssel rendelkezik, továbbá a legfelső emeleti ablakok timpanonjain virágos betétek vannak, amelyeket mindig kétszínű téglával készítenek. Ezeket a téglákat használják az ablakpárkányra is, amelynek jellegzetes bevágású felépítése van, feltehetően szerkezeti okokból. Az évek során ezek a dekorációk arra készültek, hogy a helyszínen vágott és hengerelt, gyönyörűen emelt udvarfalat szabadon hagyják.
A homlokzat jobb oldala sokkal kevésbé gondosan van kiképezve, a kevés jól meghatározott rombusz a legtöbb kovácsművel ömlesztve a főpad felső részén, az ív közelében helyezkedik el. A reneszánsz Róma feltételezhetően legfontosabb nemesi palotájának homlokzati megoldása itt alátámasztja azt a hipotézist, miszerint az udvart le kell fedni, és hogy a tökéletesen sima és a szinte monolitikus borítás célja a stukkóvakolat vastagságának minimalizálása, a mészkőre két vagy három réteg a mésztejből hozva létre. Ezt a feltételezést támasztja alá az íveltség nyomainak megtalálása a korszak többi fontos építészeti remekén, például a Michelangelo által a Campidoglio-komplexumban alkotott Palazzo dei Conservatoriján.E. Pallottino, Architettura del Cinquecento a Roma. Una lettura dei rivestimenti originari
Az előcsarnok három hajója dongaboltozattal van borítva, és vörös gránitból faragott dór oszlopok atarolják.
A belső dekoráció különösen kifinomult. A Camera del Cardinalét már 1547-ben Daniele da Volterra (felső fríz), míg a Sala dei Fasti Farnesianit Francesco Salviati festette 1552 és 1556 között, majd Taddeo Zuccaro fejezte be, 1563-tól.
159-től a bolognai Annibale Carracci festette a Camerino Farnese nevű dolgozószoba és a híres Farnese-galéria mitológiai témájú freskóit fivérével, Agostinóval (1557–1602), 1597 és 1607 között.
Az udvaron eredetileg állott Herkules-szobor, a Farnese-Hercules,0 jelenleg a Nemzeti Régészeti Múzeumban, Nápolyban látható a Farnese-gyűjtemény számos más szobrával együtt. Ott tekinthetők meg Giacomo Della Porta Pietà dell'Abbondanza szobrai is, amelyeket eredetileg III. Pál pápa sírjára szánták.
Jegyzetek
Bibliográfia AA. VV., Casa Farnese. Caprarola, Róma, Piacenza, Parma, Milánó, 1994 Boiteux Martine, Le palais Farnèse: áttekintés és közvélemény, Róma: École française de Rome, MEFRIM: Mélanges de l'École française de Rome : Italie et mediterranée : 122., 2010. sz.
Kapcsolódó szócikkek Villa Farnesina Farnese-kert Camerino Farnese
Egyéb projektek
További információk Virtuális túra a Palazzo Farnesében
Szöveg a Palazzo Farneséről Giovan Pietro Bellori tizenhetedik századi útmutatóban, a Pisa Scolala Normale kulturális öröksége informatikai kutatóközpontjának weboldalán (a „Múzeumok, könyvtárak, galériák, valamint szobrok és festmények díszei épületekben, otthonokban” feljegyzésből) és Róma kertjében, Rómában, Biagio Deversin és Felice Cesaretti alatt, a Falco nyomdában, 1664)
Részletes nyomatok és fényképek gyűjteménye Sibelius Akadémia, a helsinki zenei egyetem weboldalán A Galleria dei Carracci képei a Művészeti Web Galéria webhelyén Látogatások a Palazzo Farnesében az olaszországi francia nagykövetség honlapján A Palazzo Farnèse kiállítás áttekintése . A reneszánsz kollekcióktól a francia nagykövetségig (Róma, Palazzo Farnese, 2010. december 17. – 2011. április 27.)
Fordítás
Kategória:Róma kastélyai, palotái Kategória:16. századi építmények Kategória:1580-ban elkészült építmények Kategória:Olaszország reneszánsz kastélyai, palotái