Az amerikai Episzkopális Egyház, hivatalosan az Amerikai Egyesült Államok Protestáns Episzkopális Egyháza, az Anglikán Közösség tagegyháza az Egyesült Államokban. Protestáns egyház, amelynek 9 provinciája, 106 egyházmegyéje és közel 6800 lelkészsége van. Elnök-püspöke Sean Rowe, aki 2024 novembere óta viszi a tisztséget. Elődje, Michael Bruce Curry, az első afroamerikai személy, aki betöltötte ezt a pozíciót.
2011-ben az ország 14. legnagyobb felekezetének számított. 2015-ben a Pew Resarch felmérése alapján a felnőtt lakosság 1,2%-a vagyis közel 3 millió volt episzkopális. Az 1960-as évek óta a taglétszám folyamatosan csökken, különösen az ország északkeleti és középnyugati részében. 2022-ben 1.584.784 tagja volt, akik közül élt az Egyesült Államok területén.
Az egyház alapítása az amerikai függetlenségi háború végére tehető, amikor is elvált a Church of Englandtől, mivel a klérusnak engedelmességet kellett fogadnia a brit uralkodónak, mint az egyház fejének. Önmagát protestáns, de még katolikus jelzővel illeti és alkalmazza az apostoli szukcessziót, vagyis a püspökeit az apostolokhoz vezeti vissza az egyházi rend szentségén belül. Az 1979-ben kiadott Book of Common Prayer – ami egy gyűjteménye a rítusoknak, áldásoknak, liturgiáknak és imádságoknak, és az Anglikán Közösség valamennyi tagegyházában megtalálható – az episzkopális istentisztelet központja. Teológiai nézetek széles spektruma található meg az egyházon belül, ideértve az evangelikál, anglo-katolikus és broad church irányzatokat is.
Történelmileg az egyház tagjai vezető szerepet játszottak az amerikai történelemben, különösen a politikában, gazdaságban, tudományban, művészetekben és az oktatásban. A függetlenségi nyilatkozat aláírói háromnegyedének volt valamilyen kapcsolata az egyházzal, és az amerikai elnökök több mint negyede vallotta magát episzkopálisnak. Az amerikai tudományos elit és a Nobel-díjasok között is nagy számban találhatóak episzkopálisok. A 19. század végén és a 20. század elején számos egyháztag aktív szerepet vállalt a Social Gospel nevű mozgalomban.
Az 1960-as illetve 1970-es évektől kezdve az egyház liberális irányt vett, azonban a liberálisok és konzervatívak széles spektruma továbbra is megtalálható. Mindig is ellenezte a halálbüntetést és támogatta a civil jogi mozgalmakat. 2015-ben a 78. alkalommal megrendezett Általános Közgyűlésen elfogadták az egyneműek házasságát és két új liturgiát hagytak jóvá a megáldásukra. Az egyház az LMBT emberek teljes elfogadására hív. Emiatt 2007-ben és 2008-ban négy egyházmegye elszakadt és csatlakoztak az Anglican Church of the Southern Cone of Americahoz. 12 másik joghatóság, amely közel 100 ezer embert érintett akkor, létrehozta az Észak-Amerikai Anglikán Egyházat (angol rövidítéssel: ACNA). Az ACNA és az egyház nincsenek kommunióban egymással, sőt, az ACNA még csak nem is tagja a hivatalosan vett Anglikán Közösségnek.
Központi temploma a fővárosban, Washington DC-ben található Szent Péter és Pál katedrális, amit gyakran csak Washingtoni Nemzeti Katedrálisként emlegetnek. A Washingtoni Egyházmegye püspökének széktemploma is.
Történet
Tagság 2001-ben egy felmérés alapján 3,5 millió amerikai vallotta magát episzkopálisnak akár önazonosság, akár egyházi státusz alapján. 2014-ben a Pew Resarch felmérése szerint az akkori 245 millió amerikai felnőtt 1,2%-a, vagyis 3 millió ember vallotta magát episzkopálisnak.
2000-ben gyűjtött adatok alapján District of Columbia, Rhode Island, Connecticut és Virginia államokban a legmagasabb az egy főre jutó tagság, valamint a keleti parti államokban ez a szám lényegesen magasabb, mint a nyugati parti államokban. A legtöbb egyháztag New Yorkban él, több mint 200 ezer fő.
2012-ben az egyháztagok körülbelül 12%-a korábban katolikus volt, közülük 432 lelkész is, akiket korábban katolikus papként szenteltek. A 2012-t követő években több mint 225 ezer római katolikus tért át az egyházhoz.
2022-ben az egyháznak 1.584.785 fő aktív tagja volt, akik közül 1.432.082 élt az Egyesült Államokban. Az átlagos vasárnapi istentiszteleti látogatottság 2018-ban 962.529 fő volt, ami 2008-hoz képest 24,7%-os csökkenés. 2016-ban egy a Cambridge University Pressben megjelent tanulmány szerint több mint 2,4 millió megkeresztelt tagja van, ideértve az inaktív tagokat is.
Az egyház taglétszáma látványos növekedésbe kezdett a 20. század elején, de mint valamennyi történelmi egyház, ezt követően csökkent. Az 1925-ös 1,1 millió főből az 1960-as évek közepére 3,4 millió egyháztag lett. 1970 és 1990 között ez a szám 2,4 millióra csökkent. Ezt követően megváltoztatták az egyháztagok számolásának módját, amely miatt a taglétszám a 21. század elejéig jóformán változatlan maradt, amikor is kisebb növekedés látszott. 2003 és 2005 között legalább 115 ezer ember hagyta el az egyházat, amelynek legfőbb oka a teóriák szerint az, hogy az egyház képtelen volt átlépni a sokszínű társadalom etnikai korlátait. 1965 még 880 ezer gyermek volt a vasárnapi iskolákban, ám ez a szám 2001-re 297 ezerre csökkent.
Az egyház tagjai általában haladóbbak, mint az Egyesült Államok más keresztény felekezeteinek tagjai. Az egyház progresszív hírneve ellenére azonban a tagok jelentős része konzervatívnak mondja magát, bár általában hajlamosak mérsékeltre torzítani. A Pew Research Center 2014-es felmérésében 494 episzkopálist kérdeztek meg a politikai hovatartozásukról: 49%-uk demokratának, 39%-uk republikánusnak mondta magát, 12%-uknak pedig nem volt preferenciája.
Szerkezeti felépítés Az egyház irányítása a püspöki rendszeren és saját kánonjogon alapszik. Egyházmegyékbe szerveződik, amelyek élén a megyéspüspök áll választott világi tagok közösségével. Az egyház erősen decentralizált, karakterisztikája pedig konföderáció.
Lelkészségek és egyházmegyék Helyi szinten több mint 6.400 lelkészség található, amelyek mindegyike rendelkezik világi testülettel. A megyéspüspök jóváhagyásával ún. meghívásos alapon választanak lelkészt és diakónust; az előbbinek spirituális értelemben joghatósága van.
Középszinten az egyházmegye áll, amelynek feje a megyéspüspök, akit egy állandó bizottság támogat. Mind a megyéspüspököt, mind pedig az állandó bizottság tagjait választják az egyházmegye papsága és a laikusok által. Az egyházmegyék 9 provinciába rendeződnek, amelyeknek saját szinódusuk és költségvetésük van, végrehajtói hatalmuk az egyházmegyék felett azonban nincs.
106 egyházmegye található az Egyesült Államokban, Kolumbiában, a Dominikai Köztársaságban, Ecuadorban, Haitin, Hondurason, Puerto Ricoban, Tajvanon, Venezuelában, Kubában és a Virgin-szigeteken. Az Európai Episzkopális Egyházak Gyűlése és a Navahó Területi Misszió az egyházmegyékkel azonos joghtóság.
Irányítás Az egyház legmagasabb szintű irányítói szervezete a három évente megrendezésre kerülő Általános Közgyűlés, amelyen részt vesz a püspökök testülete és az egyházmegyék delegációja. Az előbbinek több mint 300 tagja van (aktív és nyugdíjas egyaránt; megyés-, koadjuktor- és segédpüspök). Az utóbbit több mint 800 tag alkotja, amibe az egyházmegyék négy lelkészt és négy világi tagot delegálnak. Ők választják meg a közgyűlés elnökét és alelnökét. A közgyűléseknek két fő témája van: elsődlegesen szabályok hozatala és módosítása, amelyek által az egyház irányítás alatt áll, összhangban a kánonnal; másodlagosan pedig hogy meghatározzák az egyház irányvonalát. Noha a világi testület csak háromévente ülésezik, ennek ellenére a püspökök testületét időközben rendszeresen összehívják.
Az elnök-püspököt a püspökök testülete választja saját tagjai közül, majd a világi testület ezt megerősíti. Szolgálata ideje 9 évre szól. Az elnök-püspök a legfőbb pásztor, egyben az egyház prímása és megbízott vezetője. Közvetlen végrehajtói hatalma nincs, azonban joga van bármikor meglátogatni bármelyik templomot és ott prédikáljon vagy helyi ügyeket vitasson meg. Emellett az Episzkopális Egyház Központjának vezetője is, ami New Yorkban található.
Az Általános Közgyűlés kánonjainak IV. fejeze rendelkezik az egyházi bíróságok rendszeréről. Ezek a bíróságok fel vannak hatalmazva diakónusok, papok és püspökök fegyelmezésére és leváltására.
Istentisztelet és liturgia A Book of Common Prayer általi istentisztelet az episzkopális identitás központja és az egység fő forrása. A jelenleg érvényben lévő változatot 1979-ben adták és hasonló azokhoz a kiadványokhoz, amelyeket más anglikán egyházak használnak. Tartalmazza az egyház valamennyi istentiszteleti rendjét.
Az egyház felfogása az istentiszteletről szentségi, amit a katekizmus így definiál: "egy külső és látható jele egy nekünk adatott belső és spirituális kegyelemnek". Az episzkopálisok hite szerint a szentségek anyagi dolgok, amiket Isten használ az emberek életében. A keresztség és az Eucharisztia, mint "az Evangélium két nagy szentsége" vannak nyilvántartva. Szentségi rítusok: a konfirmáció, papi rend, szentségi házasság, bűnbánat és a betegek kenete. Lehetőség van fülgyónásra, habár ez nem annyira gyakorolt, mint a római katolikus egyházban, mivel az istentisztelet tartalmaz egy ún. általános gyónást.
Az imakönyv kijelenti, hogy az Eucharisztia vagy Úrvacsora "a keresztény istentisztelet legfőbb cselekedete az Úr napján". Az istentisztelet két részre oszlik: az első, az igeliturgia, amelyben négy bibliai igeszakaszt olvasnak fel, majd ezt követi a prédikáció. Az olvasmányok a perikóparend szerint kerülnek elosztásra három éven keresztül, biztosítva ezáltal, hogy a teljes Biblia elhangozhasson. Az istentisztelet második részében a hangsúly az Eucharisztiára helyeződik. Az egyház a reálprezencia tanát hiszi, vagyis hogy a kenyér és a bor valóságosan Krisztus Testévé és Vérévé válik, ugyanakkor, ennek módját nem definiálja. Valamennyi templomban megőrizték a korábbról fennmaradt áldoztatórácsot és átálltak a gyülekezettel szembeni celebrálásra (a keleti irányú, ad orientem celebrálás néhány helyen még fennmaradt).
Gyakran maga a közösség vagy a liturgia az alábbiak egyike lehet: High Church: a lelkészek által viselt alba, stóla és kazula (miseruha) mellett az asszisztencia és a kórus is liturgikus öltözetben van, leggyakrabban talárban és karingben. Gyakran használják a füstölőt. A hangsúly magára a liturgiára és a liturgikus cselekedetekre helyeződik. Az istentiszteletet gyakran misének (angolul: mass) nevezik, hiszen annak felépítése némi kivétellel szinte megegyezik a római katolikus szentmise felépítésével. A templomban található áldoztatórács, ahol a hívők térdelve vehetik magukhoz az Eucharisztiát. A liturgia során népénekeket énekelnek, általában kórus és orgona kíséretével. Ahol a lelkészek száma megengedi, a magyar néphagyományban három papos misének nevezett istentiszteletet celebrálnak (áldozópap, diakónus, szubdiakónus). A Mária-tisztelet néhány ilyen és az összes anglo-katolikus közösségben megtalálható. Low Church: lényegesen egyszerűbb felépítésű és gyakran megtalálhatóak bennük olyan elemek, mint az informális énekek vagy könnyűzene. Itt a hangsúly inkább a tradicionális protestáns irányba mutat, vagyis az igehirdetés a liturgia központja. A szertartás valamennyi részét mondják (éneklés helyett). Néhány ilyen közösség evangelikál irányvonalat követ.
A szentek tisztelete az egyházon belül egy ősi hagyomány folytatása, amely már megtalálható volt az ősegyházban is. A szent szó használata megegyezik a római katolikus és ortodox hagyományokkal. Általánosságban a szentekkel együtt imádkoznak, nem pedig a szentekhez, habár kérhetik közbenjárásukat. Az anglo-katolukus hagyományban kizárólag a közbenjárásukat kérik.
Hitelvek Az episzkopális hit és vallásgyakorlás központja Jézus Krisztus élete, tanítása és feltámadása. Az egyház tanításai megtalálhatóak a szentírási kánonban és megérthetőek az apostoli és niceai hitvallásban, a szentségi rítusokban valamint a katekizmusban. Néhány tanítás ezek közül: