Novoszády Kristóf (? – 1732) magyar barokk ötvösmester. Stettini udvari és királyi ötvösmester, porosz királyi halászmester és a stettini ötvösök főcéhmestere.
Családja
Édesapja a lőcsei ötvösmester Novoszády István, fivére Novoszády Zsigmond karlskronai ötvösmester.
1693 november 22-én házasodott a pommerániai Stargard-béli St Marien-templomban. Házastársa Anna Juliane Ionas.
1732-ben "mellbetegségben" hunyt el, temetése 1732. május 6-án a stettini Szent Mária-templomban zajlott le.
Gyermekeik: Dorothea Elisabeth Novoszády 1694 november (korán elhunyt) Johann Ernst Novoszády 1697 Christoph Novoszády 1699 ( korán elhunyt) Christopf Novoszády 1700 Concordia Novoszády 1702 ( korán elhunyt) Concordia Novoszády 1703 Anna Julianna Novoszády 1705 Maria Elisabeth Novoszády 1707 Emanuel Novoszády 1710 Carl Christian Novoszády 1711 (korán elhunyt) Dorothea Elisabeth Novoszády 1715 Carl Christian Novoszády 1716 Anna Sophia Novoszády Alkotó munkássága
1694-től 1732-ig a svéd megszállás alatt álló Stettinben (Szczecin) élt és alkotott a város megbecsült polgáraként. 1696 május 1-én mint ötvöst és ékszerészt felvették a város polgárai sorába. Ekkortól tagja a helyi ötvöscéhnek. 1697 március 29-én Philipp Jakob Hellwig utódaként szerepel mint ötvösmester, ugyanakkor a svéd király kegyéből "Königlicher Hof und Schlossjouvelier"-nek nevezték ki. Stettinben az ötvöscéh kebelén dolgozó mestereken kívül mindig olt egy szabadalmakkal és kiváltságokkal felruházott ötvös is, aki a "Landesherr" szolgálatára volt rendelve. A hasonló kiváltságokkal kinevezett Novoszády Kristóf művészetét jog szerint szabadon űzhette, ötvösműveivel szabadon kereskedhetett és járkálhatott. Szabadon, céhtől függetlenül szegődtethette inasait, tarthatta legényeit. Novoszády azonban nem élt azzal a sok szabadsággal amikkel – mint kiváltságokkal felruházott királyi és udvari művész – joga lett volna élni. Működését a Stettinben működött ötvösökre mindenkori nagy figyelemmel fejtette ki. Emiatt továbbra is megmaradt a helyi ötvöscéh kebelében.
Címei, szabadalmai 1697–1719 "Königlicher Hof- und Schlossjouvelier – Königlich. Concession für Freyheit". Személyében az utolsó stettini udvari és királyi ötvös 1719–1732 porosz királyi halászmester és a stettini ötvösök főcéhmestere
Források Mihalik Sándor: Magyar ötvösművészek Svédországban; Svéd Intézet–s.n., Bp.–Stockholm, 1968 (Acta Seuco-Hungarica)
Jegyzetek
Kategória:Magyar ötvösművészek Kategória:1732-ben elhunyt személyek Kategória:A 17. században született személyek Kategória:Szczeciniek