Az SMS V 187A hajónév előtt álló három betű (SMS; pontosabban: S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója.; A „V” betű a hajó nevében a Vulcan hajógyárra utal. a Császári Haditengerészet egyik S 138-osztályú rombolója, korabeli német megnevezésével (nagy) torpedónaszádja volt. Az AG Vulcan hajógyár építette Stettinben 1910-11-ben. Az első világháború elején a helgolandi csatában veszett oda brit rombolókkal és könnyűcirkálókkal vívott harc során.
Építése A Császári Haditengerészet az 1910-es költségvetése 12 nagy torpedónaszád megrendelését tartalmazta. Az egyik félflottilla hat egységét a stettini Vulcan AG-tól rendelték meg (ezek jelzése V 186–V 191), míg a másik félflottilla egységeinek legyártására a Germaniawerft kapott megbízást. A két fajta hadihajó-csoport alapjaiban megegyezett és csak kisebb eltéréseket mutattak. A később építésre kerülő hajók vízkiszorítása mindig valamivel nagyobb lett.
A V 187 teljes hossza , szélessége , merülése volt. A tervezett vízkiszorítása , a teljes terhelés melletti volt.
A V 186 és a G 192-csoport orr-részét úgy alakították ki, hogy az elülső két torpedóvető csővel egyenesen előre is kilőhessék a torpedókat. Ez azonban nagyon eláztatta a hajókat magas hullámzások esetén és emiatt a V 187 egy hosszabb orrot kapott, a torpedóvetőket pedig az orr és a hajóhíd felépítménye között helyezték el.
Három széntüzelésű és egy olajtüzelésű vízcsöves kazánja gőznyomással táplálta a két pár gőzturbináját. A hajtóművek teljesítményét lóerőre becsülték, amivel a 32 csomós sebességet kellett elérnie. Az osztály hajói azonban a végsebességet is elérték a próbajáratok során. Üzemanyagként szenet és olajt szállíthatott magával, amivel 12 csomós sebesség mellett , 17 csomós sebesség mellett és 30 csomós sebesség mellett volt a hatótávolsága.
Fegyverzetét két darab 8,8 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú ágyú adta, de más források a lövegek kaliberhosszúságát 30-asként adják meg.Conway's All The World's Fighting Ships (Gardiner & Gray 1985, 166-167. o.); Jane's Fighting Ships (Moore 1990, 118. o.) Torpedófegyverzetét négy külön talpazaton elhelyezett torpedóvető cső alkotta. Ezek közül kettőt a hajó elején, egyet a két kémény között, a negyediket pedig a hátsó kémény között helyezték el. A hajón 84 tiszt és sorállományú teljesített szolgálatot. A gerincének lefektetésére az AG Vulcan hajógyár Stettinben lévő telepén került sor 305-ös sorszámmal. 1911. január 11-én bocsátották vízre és 1911. május 4-én fejezték be a felszerelését.
Szolgálata Szolgálatba állításakor a V 187 az I. rombolóflottilla (torpedónaszád-flottilla) vezérhajója lett és a háború kitörése után is ez maradt.
Első világháború – A helgolandi csataA brit rajtaütésA világháború első hónapjában, 1914. augusztus 28-án a britek Harwichban állomásozó könnyű erői, a Harwich Force könnyűcirkálók és csatacirkálók biztosítása mellett rajtaütést hajtott végre a Német-öbölben járőröző német rombolók ellen. A Helgoland körüli német védelem külső ívét ezen a napon az I. rombolóflottilla 12 modern egysége – köztük a vezérhajó V 187 – alkotta és a szigettől távolságra helyezkedtek negyedkörívben (Helgolandtól nyugatra és északra, míg a belső védelmi ívet a hasonlóan a sziget körül távolságra elhelyezkedő, régebbi rombolókból álló III. aknamentesítő-divízió egységei alkották. Négy könnyűcirkáló és az V. flottilla Helgoland mellett állt készenlétben arra, hogy szükség esetén a járőrhajók segítségére siessen.
Reggel 06:00-kor a német védelmi öv északkeleti részén lévő G 194 jelű romboló egy tengeralattjáró periszkópját észlelte, mire kiküldték az V. rombolóflottillát az elfogására. Valamivel később, 07:57-kor a G 194-re tüzet nyitottak a rajtaütést végrehajtó brit rombolók egyik csoportja, mire az Helgoland irányába kezdett visszavonulni. Az V. flottilla és a régebbi építésű aknamentesítők is hamarosan a támadók útjába kerültek és menekülni kezdtek Helgoland felé. A lassabb hajókat a Stettin és a Frauenlob könnyűcirkálók beérkezése mentette meg, de több így is jelentős sérüléseket szerzett.A Nottingham és Lowestoft cirkálók szemmel tartásaMíg a Stettin, a Frauenlob és az V. flottilla megvívták harcaikat, addig a külső védelmi vonal rombolói a G 196-ot és a G 194-et leszámítva magukra maradtak. Mikor a V 187 08:05-kor vételezte a jobb oldali szomszédjának, a G 194-nek az üzenetét („Üldöz egy ellenséges nagycirkáló”), az már a látótávolságán kívül tartózkodott. Ezt követően északi irányra állt, hogy felkutassa bajba került társát. Negyed óra elteltével azonban 4 vonásnyira (45°) a bal oldalon két ellenséges egységet pillantott meg, melyek délkeleti irányba haladtak. Ezeket rombolóknak hitte és ennek megfelelően jelentette pozíciójukat a Cöln 'nek. Hamarosan azonban jobban ki lehetett venni őket és kiderült, hogy cirkálókról van szó. (Ezek a Nottingham és a Lowestoft voltak, melyeket Goodenough nem sokkal korábban küldött ki a britek első hullámát vezető Arethusa könnyűcirkáló és a rombolói megsegítésére. Ők nem észlelték a V 187-et.) Ennek megfelelően helyesbítették a Leberecht Maaß ellentengernagynak küldött információkat. A jelentős túlerő miatt a V 187 megfordult és 24 csomós sebességgel olyan mértékben eltávolodott az észlelt cirkálóktól, hogy még épp szemmel tarthassa őket.Groos 159. o. Ezután kelet-délkeleti irányba haladt velük, mígnem 08:35-kor szem elől vesztette őket.Groos 160. o.
09:00 körül északról két újabb hajó tűnt fel, melyek déli irányba nagy sebességgel és - távolságra haladtak, merőlegesen a saját irányukra. Ezeket az egységeket a V 187-ről páncélos cirkálókként azonosították, de valójában ismét a Nottingham és a Lowestoft voltak. Teljes sebességre kapcsolva és két vonással jobbra kanyarodva sikerült őket elkerülni és jelentést küldeni róluk, ami azonban – a német visszaemlékezések szerint – az adás britek általi erős zavarása miatt nem ért célba.Groos 160. o.; A brit leírások a V 187 rádiójeleinek zavarásáról nem tesznek említést. A kapcsolattartás jelentései a Cöln és a Seydlitz közötti egyidejű kommunikáció miatt nem értek el a parancsnokságokhoz és az összes jelentés kézbesítése késedelmet szenvedett. Emiatt nem értesült a V 187 fedélzetén Wallis korvettkapitány, a flottillaparancsnok, és a hajóparancsnok Lechler sorhajóhadnagy a tőlük jóval keletebbre észlelt brit kötelékekről. A két tiszt így nem számolt a saját hajójuknál gyorsabb rombolók feltűnésével, hanem csak cirkálókéval, melyekkel magától értetődő módon tartani kellett a vizuális kapcsolatot. A német csatajelentés is kiemelte, hogy amennyiben tudomásuk lett volna a brit rombolók tömeges jelenlétéről, úgy vélhetőleg eltekintettek volna a cirkálók megfigyelésétől és azonnal Helgoland felé vették volna az irányt. Erre azonban csak akkor került sor, mikor a rombolók parancsnokának, Maaß ellentengernagynak erre felszólító konkrét parancsát vételezték. Ekkor viszont már túl késő volt.Találkozás a brit 1. rombolóflottillávalA britek második hullámát vezető Fearless könnyűcirkáló keletre volt ekkor a V 187-től az 1. flottillával és 09:12-kor (08:12 GMT) nyugat-délnyugatnak fordult az Arethusa utasításainak megfelelően. Röviddel ezután észlelt egy dél-délnyugati irányba tartó rombolót csaknem pont maga előtt távolságban és a Goshawk vezette 5. divíziót (Goshawk, Lizard, Lapwing, Phoenix) küldte az elfogására. Az észlelt romboló a V 187 volt, mely igyekezett szemmel tartani a Nottinghamet és a Lowestoftot. A Fearless épp ekkor kapott értesítést arról, hogy a Lurcher és a Firedrake rombolók – melyek a csatacirkálók számára végeztek felderítést – a tenger felől (nyugatról) közelednek és emiatt a V 187-et először a Lurchernek vélve jelezte a kiküldött 5. divíziónak, hogy nem kell üldözőbe venni az újonnan észlelt hajót. A kiléte azonban a divíziót vezető Goshawkon már kétségtelenné vált, így a rombolók nem az utasítás szerint jártak el, hanem támadást intéztek ellene. A Fearless 09:37-kor a 3. divíziót a Goshawk támogatására küldte. Maga nem támogatta a két divíziót, hanem hagyta őket megbirkózni a V 187-tel.Naval Staff Monographs 126. o.
A V 187-ről röviddel azután észlelték az 5. divízió hajóit, hogy 09:25-kor kelet-északkeleti irányban ágyúdörejt hallottak. A négy brit romboló egy-két vonásnyira tőlük balra bukkant fel, és ezekről úgy vélték, hogy céljuk a visszavonulási útvonaluk elvágása.A német leírás azt sugallja, a V 187-en úgy vélhették, hogy a britek már észlelték és be akarják keríteni őket. A brit leírás alapján azonban a Fearless flottillája észlelte őket elsőként, a két cirkáló korábban nem látta meg a hajójukat. Lechler sorhajóhadnagy a hajójával ekkor teljes sebességre kapcsolva azonnal déli irányra állt, hogy megpróbálja elérni a Jade torkolatát. Az üldöző brit rombolók ha lassan is, de egyre közelebb értek hozzá, ami miatt folyamatosan enyhén jobbra tértek ki, míg már délnyugati irányban haladtak. A V 187 mögött a bal oldalon helyezkedő britek távolságból nyitottak először szórványos tüzet, de eleinte a célzásuk nagyon gyenge volt és csak az egyik brit löveg lőtt túl a német rombolón, annak hídjának magasságában. A németek csak távolságból tudták viszonozni a tüzet. Mivel az ellenség a kitérés miatt (relatíve) 225°-ra helyezkedett, az elülső löveget nem lehetett ellene bevetni. A hajóparancsnok ennek ellenére a hajója helyzetét nem tartotta kedvezőtlennek, mivel úgy tűnt, köd ereszkedik le és ez lehetővé teszi számára a Jade vagy az Ems folyók torkolatának elérését. Emellett a 28-29 csomós tempó mellett a V 187 kéményei erős füstöt bocsátottak ki, ami jobb oldalon hátul szétterülve eltakarta az ellenség elől, így pedig még huzamosabb ideig tarthatta magát.A V 187 elsüllyesztése09:45-kor azonban jobb oldalon, északnyugati irányban két nagy sebességgel haladó könnyűcirkáló bukkant fel. Ezek ismét a Nottingham és a Lowestoft voltak – immár harmadjára.A német jelentés szerint a két cirkáló rombolókísérettel rendelkezett, de valójában egyedül voltak. A két négykéményes cirkálót először saját egységeknek vélték, mely feltételezést megerősített az is, hogy fényszóróikkal német azonosító jelzéseket adtak le. Ezek az azonosítók azonban a német rombolók azonosítói voltak. Mikor a távolság a cirkálóktól – távolságra csökkent, azok sortüzeket kezdtek lőni a V 187-re, kétséget nem hagyva a kilétük felől. Az orrlöveg azonnal viszonozta a tüzet és több találatot is elérni véltek. A német romboló ellenben valós találatokat szenvedett el. A kazánok kezelőit leszámítva a hajó teljes legénysége felvette mentőmellényét és kézifegyvereket vett magához. Mivel hajója a saját bázisától el lett vágva, Wallis korvettkapitány a Helgoland felé való áttörés mellett döntött, amihez a négy északról közeledő brit rombolón kellett átjutnia. Ennek végrehajtásához Lechler sorhajóhadnagynak a következő parancsot adta ki: „Ráfordulni az elhaladásos harchoz” („Herandrehen zum Passiergefecht”). A brit rombolókat láthatólag meglepte ez a manőver és hatására átmenetileg még a tüzelést is beszüntették. A németek viszont minden fegyverrel tüzet nyitottak rájuk és a sorban második rombolóra egy torpedót is kilőttek egy méteres mélységi beállítással, ez azonban elvétette a célt. A britek ekkor ismét tüzet nyitottak, de a csekély, mindössze méteres távolság ellenére csak kevés kárt okoztak. A német hajóhídon ez felcsillantotta a reményt arra, hogy sikerülhet még a keleti irányba való áttörés.Groos 161. o.