III. Robert d’Artois (1287 – 1342) középkori francia nemes, a Capeting-ház rokona, Artois címzetes grófja, Domfront ura és Beaumont-le-Roger grófja volt, egy rövid ideig 1341-től Richmond earlje.
Élete Édesapja Philippe d'Artois, II. Robert d’Artois gróf fia, édesanyja pedig Bretagne-i Blanka, II. János breton herceg lánya volt. Mindketten a Capeting-ház férfiágáról származtak.
Robert apja, a grófi cím várományosa, 1298. szeptember 11-én belehalt előző évben, a furnes-i csata során szerzett sérüléseibe, amit a flamandok ellen vívtak. Így sosem örökölte az 1302-es courtrai-i ütközetben elesett II. Robert grófságát. Nagyapja, II. Robert d'Artois halála után, aki a courtrai csatában esett el, nagyapja lánya, Mahaut (máshol Matild) örökölte a grófságot (a szokásjog alapján, mint legidősebb élő gyermek), továbbá unokaöccse gyámja is ő lett. Kora miatt Robert nem tudott fellépni nagynénje ellen, apja jogán sem. Később, amint nagykorú lett, ezt megtette. Viszályuk éppen egy feszültségekkel teli időszak kellős közepére esett, közvetlenül a százéves háború kirobbanása előtt.
Két alkalommal is a pairek tanácsa elé vitte ügyét (1309, 1318), ám az mindkétszer elutasította követelését. 1316-ban nem félt az artois-i hűbéresek nagy részét fellázítani nagynénje ellen. Ügyének olyan hatalmas támogatót tudott megnyerni, mint maga Charles de Valois, aki mind X. Lajos, mind IV. Károly udvarában kulcsszerepet töltött be. A mozgalmat végül V. Fülöp számolta fel.
Robert nagy szerepet játszott VI. Fülöp királlyá választásban, egy időben fontos bizalmasa volt az uralkodónak. Olyannyira, hogy 1328-ban megkapta tőle Beaumont-le-Roger grófságát, kárpótlásul Artois elvesztéséért.1329-ben Mahaut meghalt, ekkor lánya, Burgundi Johanna örökölte Artois-t. Robert pedig, Flandria grófságának példájával élve, ismét igényt formált rá. Johanna meghalt a következő évben, Artois pedig királyi kezelésbe került. Robert ekkor új eszközhöz nyúlt: 1331-ben okleveleket hamisított Jeanne de Divion segítségével, amelyek apja állítólagos végakaratát tartalmazták. A hamisítás azonban lelepleződött, a hamisító Divion asszonyt máglyán elégették, távollétében Robert minden javát elkobozták, majd a kivégzést elkerülendő 1332-ben elmenekült. Először sógoránál, Namur márkijánál bújkált, innen azért kellett távoznia, mert VI. Fülöp parancsot adott a város megtámadására Liége püspökének. Ezután III. János brabanti grófnál vendégeskedett, de innen is elüldözték háborúval fenyegetve. Végül az Angol Királyságban lelt menedékre. Feleségét és gyermekeit a Château-Gaillard-ba zárták.
A hazáját és sógor-királyát, VI. Fülöpöt meggyűlölt Robert-nek nagy szerepe volt abban, hogy III. Edwardot a francia trón megszerzésére buzdítsa, így közvetetten felelős volt a százéves háború kirobbanásáért. Ennek az is volt az oka, hogy 1337-ben Fülöp azért (is) kobozta el Aquitánia hercegségét III. Edwardtól, mert az nem száműzte Robert-t. Ekkoriban keletkezett a Voeux du héron (A gém fogadalma) című dal, amelyben Robert esküt tett Edward királynak, hogy segít neki megszerezni a jog szerint neki járó francia trónt. Szolgálataiért Edward megtette Richmond earljének.
Angol szolgálatban halt meg egy Vannes ostrománál szerzett sebesülésben 1342-ben, a bretagne-i örökösödési háború harcai során. A londoni Szent Pál-székesegyházban temették el.
Robert d’Artois Maurice Druon híres történelmi regényciklusának, Az elátkozott királyoknak egyik főszereplője. Az 1972-es filmváltozatban Jean Piat, a 2005-ösben Philippe Torreton alakította.
Utódai Robert 1317 körül vette feleségül Charles de Valois és Catherine de Courtenay lányát, Jeanne de Valois-t, akitől számos gyermeke született.
Forráshivatkozások
Fordítás
Kategória:1287-ben született személyek Kategória:1342-ben elhunyt személyek Kategória:Artois-ház Kategória:Richmond grófjai