bélyegkép|500px|A három fő ciklodextrin-típus kémiai szerkezete. A ciklodextrinek hat, hét vagy nyolc alfa-D-glükopiranóz-egységből álló, ciklikus, nem redukáló oligoszacharidok. A glükopiranóz egységek számától függően alfa-, béta-, illetve gamma-ciklodextrin néven ismertek. Léteznek ezektől eltérő gyűrűtagszámú – kisebb jelentőségű – ciklodextrinek is, illetve kémiailag módosított ciklodextrin-származékok is.
Szerkezete A ciklodextrinek csonkakúp alakú, belső üreggel rendelkező molekulák, melyekben a szőlőcukor-egységek 1'–4' glikozidos kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. A csonkakúp peremén találhatók a glükózegységek hidroxilcsoportjai, ezért a ciklodextrinek kifelé hidrofil tulajdonságot mutatnak, az üreg belseje pedig hidrofób.
Fizikai és kémiai tulajdonságai A ciklodextrin szerkezeti elrendeződése következményeként a hengert formáló belseje apoláros (víztaszító – hidrofób), a pereme és külső felülete pedig poláros (vízkedvelő – hidrofil) tulajdonságú. A poláris felületi sajátságok miatt a ciklodextrinek oldódnak vízben. Asszociációs típusú, úgynevezett zárványkomplexeket tudnak képezni a különböző kémiai szerkezetű (elsősorban egy vagy több apoláros csoportot tartalmazó) ionokkal, gyökökkel vagy molekulákkal, de klasszikus értelemben vett kémiai kötés közöttük nem jön létre. Megfelelő körülmények között a zárványkomplex könnyen disszociálhat, és ekkor a vendégmolekula visszanyeri eredeti fizikai-kémiai sajátságait.
Felhasználása A ciklodextrint használja az élelmiszer-, a gyógyszer- és a vegyipar, csakúgy, mint a mezőgazdasági és a környezetmérnök szakma.
A β-ciklodextrineket a HPLC elválasztás során alkalmazott álló fázis közegének előállítására használják.
Jegyzetek
Fordítás
Források J. Szejtli: Cyclodextrins and Their Inclusion Complexes, Akadémiai Kiadó, Budapest (1982) J. Szejtli: Cyclodextrin Technology, Kluwer Academic Publisher, Dordrecht (1988)
További információk ,
Kategória:Oligoszacharidok