Schubert Gyula (Július; Pozsony, 1888. április 4. – Pozsony, 1947. december 31.) festőművész.
Élete Többgyermekes pozsonyi tanítócsaládból származott. Öccse Robert Schubert Weimarban alkotott, de 1915-ben elesett az első világháborúban.
1906–1911 között természetrajzot és földrajzot tanult a Budapesti Tudományegyetemen. 1911–1913 között nevelő és házitanító a grófi Hoyos családnál a Nagyalföldön, Fáspusztán. 1914-től az első világháború végéig frontkatona. 1919-1920-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Réti István volt.
1920-tól haláláig Pozsonyban élt. 1926-ban egy évet töltött Párizsban.
1940-től utolsó elnöke volt a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesületnek.1945-ben betiltották Szakmai egyesületek tagja volt, rendszeresen részt vett azok kiállításain Komáromban és Pozsonyban. Előszeretettel festette Pozsonyt, ezen kívül főként portrékat. Csendéletet ritkán festett. Képeit a stilizáltság és a kultivált festőiség jellemzi.
Művei 1937 Csallóközi táj 1941 Menyhei utcarészlet Édesanyám
Jegyzetek
Források Szíj Rezső 1974: Schubert Gyula, a művész (Emlékezés halálának 25. évfordulójára). Irodalmi Szemle 1974/3. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig kieselbach.hu
Kategória:1888-ban született személyek Kategória:1947-ben elhunyt személyek Kategória:Pozsonyiak Kategória:Szlovákiai magyar képzőművészek Kategória:Magyar festők