400px|bélyegkép|jobbra|Az erdélyi falurombolás jelképe: a bözödújfalusi katolikus templom romjai 2014-ben (mára elpusztult) A köznyelvben romániai falurombolás, hivatalosan falurendezési terv vagy szisztematizálás néven ismert terv (románul planul de sistematizare a satelor) egy 1988–1989-ben zajló település- és népességrendezési program volt az akkori Román Szocialista Köztársaságban. A program hivatalos kezdetének 1988. április 29. tekinthető, amikor Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár bejelentette a „településszisztematizálási terv”-et, s az 1989 decemberében kitörő forradalom és a kommunista diktatúra bukása vetett neki véget. Bár a program célja hivatalosan a településrendezés volt, a magyar és a német nemzetiség visszaszorítása és általában a hagyományos társadalmi viszonyok felszámolása is egyértelmű politikai szándék volt. Ugyan a program csak kis részben valósult meg, de tovább rontotta a román nép és a kisebbségek helyzetét a sztálinista diktatúrában, és jelentősen megnőtt a Magyarországra menekülők (főleg magyarok) száma. A falurombolás miatt Magyarországon 1988-ban spontán tömegtüntetést tartottak, és a magyar kormány is tett néhány tétova és eredménytelen lépést. A program a különutassága révén sokáig jó nyugati kapcsolatokat ápoló Ceaușescu-rezsim végleges külpolitikai elszigetelődéséhez is hozzájárult.
Előzmények 1965-ben, a Román Kommunista Párt (RKP) IX. kongresszusán az ország modernizálásáról és a közigazgatás átalakításáról határoztak. Az 1950-ben szovjet nyomásra bevezetett tartományi rendszer helyébe 1968-tól ismét a megyerendszer lépett. A megyéket kisebb méretüknél fogva alkalmasabbnak tartották az erőltetett iparosítás keresztülvitelére, de még fontosabb, hogy alkalmat adott a kádercserére, így Ceaușescu a hozzá lojális párttagok pozícióba emelésével stabilizálta támogatottságát. Ügyes taktikázással Ceaușescunak sikerült a Szovjetuniótól növelni a távolságát, míg a nyugattal erősödtek az – elsősorban gazdasági – kapcsolatok. Mindez hatalmának kül- és belföldi konszolidációját eredményezte. Egy Ceaușescu vezette román kormányküldöttség 1971 nyarán látogatókörutat tett a Kelet-Ázsiai szocialista országokban (Mongólia, Kína, Észak-Korea, Észak-Vietnám): Ceaușescura különösen nagy hatással volt az észak-koreai berendezkedés és annak hivatalos ideológiája, a dzsucse tömegmobilizáló ereje, valamint a kínai kulturális forradalom. Ugyancsak inspirálta a Mao Ce-tung kínai és Kim Ir Szen észak-koreai pártfőtitkár körül kialakult személyi kultusz. Visszatérte után Ceaușescu kiadta a júliusi téziseit, ami az 1971-től kezdődő átfogó ideológiai, településrendezési (helyi kifejezéssel élve: „szisztematizálási”, románul: planul de sistematizare a teritoriului României) és iparosítási program elvi alapját is jelentette. Az addigi enyhébb romániai politikai légkör helyébe a fokozatosan kiépülő, észak-koreai típusú neosztálinista rendszer lépett.
Tervek Az 1965-ben még elméletben kitűzött településrendezési tervek kidolgozását 1971-ben kezdték meg, a terveket az 1972. évi országos pártkonferencián vitatták meg és hagyták jóvá. Ennek értelmében a városrendezés során növelni kívánták a népsűrűséget és a beépítési sűrűséget, hogy minél alkalmasabbá tegyék a településeket az adottságaiknak megfelelő ipar fejlesztésére. A falurendezés keretében az addigi 13 149-ból fejlődőképesnek ítélt 1220 falut szintén sűrűbb beépítettségű agrárközpontokká kívánták fejleszteni, első lépésben (1971–1975 között) 340 ilyen központot alakítottak volna ki. A nagyobb népsűrűségű központok kialakítása a szolgáltatások, közművek kiépítésének költségét csökkentette volna, míg a fejlődésképtelennek ítélt falvak felszámolásával (ez volt a tulajdonképpeni falurombolás) a termőföldek területének mintegy 3%-os növekedését várták. Mindez közvetlenül az iparosítást, közvetve – a hagyományos társadalmi szövet és a létező mikroközösségek felbontásával – a homogén „szocialista román nemzet” kialakítását szándékozott szolgálni.
A tényleges végrehajtás jogi alapját az 1974. évi LVIII.LEGE nr. 58 din 1 noiembrie 1974 privind sistematizarea teritoriului şi localităţilor urbane şi rurale (1974. évi LVIII. törvény (november 1.) a terület-, illetve a városi és falusi helységrendezéséről). BULETINUL OFICIAL nr. 135 din 1 noiembrie 1974 (Hivatalos Közlöny. 135. szám, 1974. november 1.) A törvény bevezetője: „Az ország terület- és helyiségrendezésének alapja a Román Kommunista Párt azon politikai célkitűzése, hogy egy sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat hozzon létre, amely hozzájárul valamennyi dolgozó anyagi és szellemi jólétének folyamatos növekedéséhez; illetve hogy tudományos alapokon és összhangban szervezze meg azon kereteket, amelyek között országunk polgárai élnek és dolgoznak. A Román Kommunista Párt X. Kongresszusa, illetve 1972. évi Országos Konferenciája megalapozta a terület- és helységrendezés fő célkitűzéseit és irányelveit, melyeknek célja, hogy biztosítsa az ország területének és minden közigazgatási-területi egységének optimális szervezését; hogy hozzájáruljon az erőforrások átgondolt és kiegyensúlyozott elosztásához a gazdaságosság és a társadalmi rend szempontjainak szerves összekapcsolásával; hogy biztosítsa a szervezést és az elosztást a városok és falvak szintjén összhangban az általános gazdasági és szociális fejlődéssel; hogy a települések beépíthető területét a szükséges minimumra korlátozzák és optimálisan használják ki; hogy egyes fejlődési potenciállal rendelkező falusias településeket városias jellegű gazdasági-társadalmi központokká fejlesszenek; hogy emeljék a falvak teljes gazdasági, társadalmi és kulturális aktivitását; illetve hogy fokozatosan közelítsék a falvakban élők életkörülményeit a városokban élőkéhez. Az ország terület- és településrendezésével kapcsolatos irányelvek és feladatok teljesítéséhez szükséges az ehhez kapcsolódó komplex tevékenységek egységes törvényi szabályozása, melyek végrehajtásában való részvételre felhívunk minden állami és közösségi testületet és szervezetet, valamint minden állampolgárt.” és LIX. törvényLEGE Nr. 59 din 29 octombrie 1974 cu privire la fondul funciar (1974. évi LIX. törvény (október 29.) a földvagyonról). BULETINUL OFICIAL NR. 138 din 5 noiembrie 1974 (Hivatalos Közlöny. 138. szám, 1974. november 5.) adta. A „szisztematizálást” a városok rendezésével kezdték. A tervek alapján a korábbi történelmi városközpontok helyébe politikai-adminisztratív központok épültek egységes terv szerint egy felvonulások céljára kialakított központi tér köré. A végrehajtást meggyorsította az 1977-es földrengés: az elpusztult településközpontokat már a szisztematizálási tervek szerint építették újjá. Ekkor esett Bukarest történelmi központja is a modernizálás és a megalomán építkezés áldozatává. A városiasítás eredményeként 1989-re 51 község vált várossá, legalábbis papíron, mivel az utak, közművek kiépítése sokszor nem tartott lépést az erőltetett városiasítással.
A falurombolás végrehajtása Az 1984-ben megtartott XII. pártkongresszus elhatározta, hogy 1990-re a városi lakosság aránya el kell érje az 57%-ot. 1986-ban a Központi Bizottság szervezési osztálya jelentésében arról írt, hogy a 13 123 faluból 3931 települést felszámolnak, de a megmaradó falvakban is drasztikusan csökkentették a beépíthető területet és elrendelték az azon kívül esők áttelepítését. Mindez több mint 1,8 millió családi gazdaságot és 270 000 városi családi házat érintett volna. A falvak felszámolását 1985-ben kezdték meg Giurgiu megye (Coteni, Podu Ilfovățului) és Ilfov megye (Buda, Dimieni, Vlădiceasca, Ordoreanu) területén.
Ezután a községek (románul comună) átszervezésével számukat 2705-ről 2387-re, 12%-kal csökkentették, ami falvak felszámolását egyelőre még nem, de a szolgáltatások (pl. posta, orvosi rendelő) drasztikus leépülését már maga után vonta. Ez már a helyi értelmiség tiltakozását is kiváltotta, de a Ceaușescu-rezsim tovább folytatta, immár kapkodva a tervek végrehajtását.
Ceaușescu 1988. április 29-én a Román Kommunista Párt központi bizottsága politikai végrehajtó bizottságának ülésén jelentette be, hogy 2000-ig végre akarják hajtani a településszisztematizálási tervet.MTI: Huszonöt éve jelentették be a román falurombolási tervet (ORIGO; 2013. április 29.)MTI: Hatalmas csapást mért a magyar kisebbségre az erdélyi falurombolás (múlt-kor történelmi magazin; 2016. április 29.) Ekkor már a romániai falvak mintegy felének felszámolása és 558 „agrár-ipari központ” létrehozása volt a cél. A terv hivatalosan a város és a vidék közötti különbségek felszámolására jött létre, de számos kérdést vetett fel:Karine Emsellem: L'opération villages roumains, une coopération locale transeuropéenne (Opération Villages Roumains, egy összeurópai települési együttműködés) (Revue Géographique de l'Est, 35. évfolyam (1995), 2. szám, 115-135. oldal) Miért kritizálta a kormányzat a falvak hiányos infrastruktúráját, mikor annak leépüléséért ő maga volt a felelős? Miért hiányoztak a vidéken újonnan felépített társasházakból a használatukhoz szükséges gépészeti berendezések, ha egyszer ezek voltak hivatva reprezentálni a javuló életkörülményeket? Miért volt annyira fontos a megművelhető terület növelése, ha Románia ekkor Európában a második legnagyobb egy lakosra eső termőterülettel rendelkezett? Miért kellett az országot egy hatalmas építkezéssé alakítani, amikor a gazdaság az összeomlás határán állt? A terv valódi célja a vidéki népesség földjének és minimális megmaradt gazdasági önállóságának elvétele, öntudatának és hagyományainak felszámolása volt. A tervezet különösen rosszul érintette az erdélyi magyar falvakat, melyek többsége az életképesnek mondott alatti lélekszámú volt. A leghíresebb – a víztározó építésének ürügyén – elpusztított falu Maros megyei Bözödújfalu volt, melynek katolikus templomromja 2014-es összeomlásáigHorváth Bence: Ledőlt a bözödújfalusi templomtorony, ami a ceausescui falurombolás kőből emelt mementója volt (444.hu; 2014. június 30.) az erdélyi falurombolás mementója volt. További részben vagy egészben felszámolt falvak Erdélyben: Gánáspuszta, Halmihegy, Magyarherepe, Szilágyfőkeresztúr.
Végül a külföldi nyomás, de még inkább a romló gazdasági helyzet miatt 1988 végén lelassult a falurombolás üteme, és a buldózerekkel való lerombolás helyett a szolgáltatások elsorvasztásával igyekeztek a falvak elnéptelenedését fokozni. Az elkeseredettség az országban egyre nőtt, az állapotok lassan tarthatatlanná váltak. Mikor a falurombolás ellen tiltakozó Tőkés László református püspököt ki akarták lakoltatni, tiltakozások kezdődtek, ami végül a Ceaușescu-rezsimet és a kommunizmust megdöntő forradalomba torkollott. Ez a falurombolási terveknek is véget vetett.
Külföldi reakciók Magyarország