Weisz Julián, névváltozatai: Weiss Julián, Weisz Gyula (Temesvár, 1858. november 2. – Budapest, 1944. április 18.) újságíró, író.
Élete Weiss Ármin és Steinbach Terézia fia.Szülei házasságkötési bejegyzése az aradi izraelita hitközség akv-ei között (1857. nov. 29.) Testvére Vida (Weisz) Bódog lapszerkesztő volt. Tanulmányait szülővárosában, Bécsben és Budapesten végezte. 1880-ban kezdte újságírói pályáját Temesvárott, majd Budapesten a Wiener Allgemeine Zeitung levelezője lett. 1881-től 1907-ig szerkesztette a Grecsák Károly által alapított Budapester Tageblattot, az első német nyelvű ellenzéki napilapot. 1907-től egy cikluson át országgyűlési képviselő volt, 1910-től a Pester Lloyd főmunkatársaként és szépirodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1918-ban udvari tanácsosi címet kapott. Az 1920-as években a Neue Freie Presse budapesti tudósítójaként is működött. Németül írott humoros elbeszélései különböző hazai, bécsi, berlini lapokban és önálló kötetekben jelentek meg. Több Jókai regényt fordított.
Felesége Stark Terézia (1862–1935) volt.
Főbb művei
Halbseide (elbeszélés, Budapest, 1881) Aus den Memoiren eines Wirkelkindes (Budapest, 1887; Egy pólyásbaba emlékiratai, ford. Gyalui Farkas, Budapest, 1896) Backfischträume (humoreszkek, 1890: uő, Gizike naplója. Egy bakfis emlékiratai, Kolozsvár, 1890) Von der Keiteken Seite ('A vidám oldaláról', humoreszkek, 1892) Leichte Reizungen ('Könnyed izgalmak', esszék, 1895) Kleiner Lackspiegel ('Kicsi lakktükör', humoreszkek, 1897)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar írók Kategória:1858-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Temesváriak Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (1906–1910) Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek