James Ewell Brown „JEB” Stuart (Laurel Hill Farm, Patrick megye, Virginia, 1833. február 6. – Richmond, Virginia, 1864. május 12.) amerikai katonatiszt, az amerikai polgárháborúban a konföderációs haderő egyik legjobb lovastisztje volt. Barátai Jeb néven emlegették. Stuart lovassága a felderítés mestere volt, mellyel az Észak-virginiai Hadsereg támadó hadműveleteit nagyban támogatta. Miközben a magánéletben bohém ficsúrként viselkedett (vörös csíkos szürke köpenyt, sárga selyemövet, és kalapján extravagáns strucctollat hordott, gyakran kölnivel illatosítva magát), katonailag azonban ő volt Robert E. Lee tábornagy hadseregének megbízható szeme és füle, aki nagyban növelte a déliek kitartását.

Stuart 1854-ben végzett a West Point katonai akadémián, majd Texasban és Kansasben szolgált a hadseregben. Harcolt az indián bennszülöttek ellen és részt vett a kansasi zavargások lecsillapításában. John Brown lázadásakor részt vette a Harper's Ferryben vívott ütközetben, melynek során legyőzték és elfogták a később kivégzett lázadókat.

Hazája, Virginia elszakadásakor leszerelt, hogy a konföderációs hadseregbe léphessen, először Stonewall Jackson beosztottjaként a Shenandoah-völgyben, majd egyre fontosabb lovassági beosztásokat kapott az Észak-Virginiai hadseregben, részt véve minden nagyobb hadjáratban, egészen haláláig. A Virginia-félszigeti hadjárat során vakmerő lovassági parancsnokként emelkedett ki a tömegből és kétszer körbeportyázta az ellenséges Potomac hadsereget, először a Virginia-félszigeten, majd a Maryland hadjárat során. Ezáltal hírnevet szerzett magának és temérdek bosszúságot okozott az Uniónak. A chancellorsville-i csata folyamán Jackson és A. P. Hill megsebesülése után átvette a gyalogság második hadtestének irányítását, és pár óra alatt újabb, eredményes támadást szervezett az előző napi sikert elmélyítendő.

Stuart talán leghíresebb hadjárata a gettysburgi volt, melynek elején az uniós lovasság meglepetésszerű támadást hajtott végre a lovasparádéra felsorakozott déli oszlopok ellen a Brandy Station-i ütközetben. Miután a sajtóban a figyelmetlensége miatt elítélő cikkek jelentek meg, Stuart úgy óhajtotta kiköszörülni a csorbát, hogy harmadszor is körülportyázza az uniós hadsereget. Ez a művelete azonban hosszabb időre elszakította Lee hadseregétől, amely segítsége nélkül nem értesült az őt üldöző Potomac hadsereg közeledéséről, csak már miután harcba keveredett annak elővédjével a gettysburgi csatában. Stuart az utókortól, a konföderáció elveszett ügyének szószólóitól és a déli sajtótól sok kritikát kapott, de a történészek ma sem tudnak megegyezni, hogy akciója saját helyzetértékelésének csődje volt, hogy a balszerencse és Lee rugalmasan értelmezhető parancsának kombinációja okozta a balsikert.

Az 1864-es Overland hadjárat során Philip Sheridan vezérőrnagy lovasságának támadásában a Yellow Tavern-i ütközetben halálos sebet kapott. Stuart özvegye halála után mindig feketébe viseletbe öltözve őrizte emlékezetét. Emlékére a Hadsereg második világháborús M3 könnyű harckocsi-családját róla nevezték el.

Gyermekkora és fiatalsága Tehetős és politikailag befolyásos amerikai–skót/skót–ír családban született Virginia déli részében, az észak-karolinai határhoz közeli a Laurel Hill farmon, Patrick megyében. A család 11 gyermeke közül ő volt a nyolcadik, az öt fiú legfiatalabbika. Ükapjuk Alexander Stuart őrnagy az amerikai függetlenségi háború Guilford Court House-i ütközetében ezredparancsnokként vett részt. Apjuk, Archibald Stuart a brit-amerikai háború veteránja volt, egy rabszolgatartó ügyész és demokrata párti politikus, aki Virginia állam törvényhozásának mindkét házába bekerült és egy ciklusra kongresszusi képviselőnek is megválasztották. Édesanyjuk Elizabeth Letcher Pannill Stuart volt, egy szigorú, vallásos asszony, akinek jó üzleti érzéke volt és maga kezelte a farm ügyeit.

Tanulmányai

Az ifjú James tizenkét éves koráig édesanyja és oktatói mellett otthon tanult. Laurel Hillt elhagyva a virginiai Wytheville-ben járt iskolába, Anne nagynénje, és annak férje, James Ewell Brown bíró otthonában lakva Danville-ben. Tizenöt évesen felvették az Emory and Henry College-ra, ahol 1848-tól 1850-ig végezte tanulmányait.

1848 nyarán Stuart jelentkezett a hadseregbe, de mint fiatalkorút elutasították. 1850-ben sikerült Thomas H. Averett-től ajánlást szereznie a West Point katonai akadémiára New Yorkban. Averett 1848-ban éppen Stuart apját győzte le kongresszusi képviselő-választáson. Stuartot sokan kedvelték és boldog időket élt meg az akadémia diákjaként. Tinédzser korában nem volt jóképű, ezért évfolyamtársai ugratásképpen a „Szépség” becenevet aggatták rá Álla „olyan rövid és kifejletlen volt, hogy ettől eltekintve kellemes kinézetét határozottan elcsúfította.” Ezért már igen fiatalon, diplomázás után szakállat növesztett, mely akkoriban még nem volt divatban és tiszttársa megjegyzése szerint ő volt „az egyetlen ember, akit a szakáll csinosabbá tett”.

Robert E. Lee 1852-ben lett az akadémia felügyelője, Stuart pedig hamarosan a Lee család barátja lett, gyakran meglátogatva őket. Lee unokaöccse, Fitzhugh Lee szintén 1852-ben kezdte az akadémiát. Stuart végzős évében a kadétok másodkapitánya rangot érte el és hét másik társával tiszteletbeli lovassági tisztek lettek lovastudományuk elismeréseként. Stuart 46 fős évfolyamában a 13. tanulmányi eredménnyel végzett 1854-ben. Lovassági taktikából évfolyama tizedikje volt. Noha a civil mérnöki kurzust szerette és matematikából is jeleskedett, gyenge rajzkészsége (a 29. eredményt érte el vele) miatt mérnöki karrierje nem kecsegtetett nagy sikerrel. A Stuart hagyománya szerint végzős évében szánt szándékkal rontott eredményein, hogy ne kerüljön az elit mérnökkarba.

Katonai karrierje Az Egyesült Államok hadseregében töltött szolgálata

Stuart hadnagyként először Texasban a lovas lövészeknél szolgált, Kimerítő út után érkezett meg a Davis-erődbe 1855. január 28-án. Három hónapig felderítő járőröket vezetett a San Antonio – El Paso útvonal mentén. Hamarosan az újonnan felállított 1. lovasezred szállásmestere lett a kansas territóriumon fekvő Fort Leavenworthben, illetve Edwin V. Sumner ezredes hadbiztosa. 1855-ben főhadnaggyá léptették elő.

1855-ben Stuart megismerte Flora Cooke-ot, a 2. dragonyosezred parancsnoka, Philip St. George Cooke alezredes lányát. Burke Davis jellemzése szerint Flora „gyakorlott lovas volt, és bár nem kimondottan csinos, de csábító”, akinek Stuart „ellenállás nélkül a lábai elé omlott”. Szeptemberben jegyezték el egymást, mindössze két hónappal az első találkozás után. Stuart a rövid udvarlását azzal a humoros latin fordulattal jellemezte, miszerint "Veni, Vidi, Victus sum" (jöttem, láttam, és meghódítottak). Noha egy nagy házassági rendezvényt terveztek a kansasi Riley-erődben, Stuart apjának szeptember 20-i halála miatt november 14-re tolták a ceremóniát, szűk családi körben megtartva. A házaspárnak két rabszolga volt a tulajdonában 1859-ig, egyiküket Jeb apjának birtokáról örökölték, a másikat vásárolták.

Stuart parancsnoki képességeit hamar felismerték. A határvidék indián bennszülöttekkel vívott harcaiban edződött és a kansasi leszámolások veteránja volt. 1857. július 29-én a csejenek ellen vívott harcban megsebesült a Solomon-folyónál. Sumner ezredes szablyát vont rohamot vezényelt a záporozó indián nyilak ellen. Az ellenséget szétkergetve Stuart és három másik hadnagy üldözőbe vette egyiküket, akit Stuart revolverével csípőn lőtt. A csejen megfordult és visszalőtt egy régi típusú revolverrel, melynek golyója bár mellbe találta, de a bőre átlyukasztásán túl nem sok kárt tett Stuartban. Stuart szeptemberben tért vissza Fort Leavenworth-be feleségéhez. Első gyermekük, egy kislány 1856-ban született meg, de még aznap meghalt. 1857. november 14-én Flora életet adott második lányuknak, aki anyja után a Flora nevet kapta. A család 1858 elején Fort Riley-ba költözött, mely három további évig a lakhelyük maradt.

1859-ben Stuart kifejlesztett egy új lovassági felszerelést, melyet október 4-én a 25684-es szám alatt szabadalmaztatott. A szablyakampó a „szablyák övekhez való csatolásának fejlesztett módja” leírást kapta. A kormányzat dollárt fizetett Stuartnak a használati jogért, aki a Philadelphia városbeli Knorr, Nece and Co.-vel szerződött le a gyártásra. Washington, D.C.-ben a szerződéskötéskor találmányának alkalmazásával kapcsolatban a szállásmesteri hivatalhoz benyújtotta felvételi kérelmét. Eközben értesült róla, hogy John Brown felkelést indított a virginiai Harper's Ferryben levő hadianyagraktárnál. Stuart jelentkezett Robert E. Lee hadsegédjének és elkísérte a tengerészgyalogos századot és a négy századnyi marylandi milíciát. Lee írott megadási ultimátumának kézbesítésekor ismerte fel a magát Isaac Smithnek nevező férfiben a Kansasből megismert „Ossawatomie John Brownt”.

1861. április 22-én előléptették századossá, de ő május 3-án lemondott rangjáról és a Amerikai Konföderációs Államok hadseregéhez csatlakozott, mivel hazája, Virginia elszakadt az Egyesült Államoktól. Az Illinois állambeli Cairóból küldte el levelét a hadügynek, amely május 14-én fogadta azt el. Mikor Stuart megtudta, hogy apósa, Cooke ezredes az Egyesült Államok hadseregének kötelékében maradt, a közelgő háború ellenére is, sógorának, John R. Cooke eljövendő konföderációs dandártábornoknak azt írta: „Egyszer fogja megkeserülni, de onnantól egyfolytában sajnálhatja majd.” 1860. június 26-án Flora megszülte fiukat, Philip St. George Cooke Stuartot, de Jeb apósa iránt érzett haragjában 1861 végén James Ewell Brown Stuart, Jr.-ra változtatta a kis "Jimmie" nevét.

A Konföderációs hadseregben töltött szolgálata

A kezdet

1861. május 10-én Stuart a virginiai gyalogság alezredeseként belépett az Amerikai Konföderációs Államok hadseregébe. Robert E. Lee vezérőrnagy ekkor a Virginiai állami milícia parancsnokaként Thomas J. Jackson ezredes Harper's Ferry-ben levő dandárjába osztotta be. Jackson nem vette figyelembe, hogy Stuart a gyalogság fegyverneméhez tartozik és július 4-én megbízta a Shenandoah-völgyben állomásozó összes lovasszázad felügyeletével, melyből az 1. Virginiai lovasezred keletkezett. Július 16-án ezredessé léptették elő.

A Shenandoah-völgyből Stuart ezredét a Bull Run-i csatába vezette és részt vette a menekülő uniósok üldözésében. Ezt követően a Potomac-folyó felső folyásánál levő katonai megfigyelőállásainak parancsnoka lett, míg a konföderációs Potomac hadsereg kötelékébe tartozó lovasdandár parancsnokságát megkapta. A hadsereget később átnevezték Észak-Virginiai hadsereggé, Stuartot pedig 1861. szeptember 24-én előléptették dandártábornokká. Stuart könyörtelen alapossággal gyakorlatoztatta katonáit, aki nem mindig értékelték eltökéltségét.

A Virginia-félszigeti hadjáratban 1862-ben az uniós Potomac hadsereg elindult a Virginia-félszigeten keresztülhatolva Richmond felé, Stuart dandárja Johnston tábornagy hadseregét támogatta a félszigetről a túlerő elől való visszavonulásban. Stuart harcolt a williamsburgi ütközetben, de a szűk félsziget és az időjárás nem kedvezett a lovassági hadműveletek számára. Ám mikor Johnston megsebesülése után Robert E. Lee tábornagy lett az Észak-Virginiai hadsereg parancsnoka, azt kérte Stuarttól, hogy derítse fel, vajon a Potomaci Hadsereg jobb szárnya sebezhető-e. 1862. június 12-én Stuart 1200 lovasával útra kelt és megállapította, hogy a jobb szárny tényleg megtámadható és teljesen körülmanőverezte az uniós hadsereget. Kb. 230 km megtétele után július 15-én tértek vissza 165 fogollyal, 260 lóval és öszvérrel, ellátmánnyal és tüzérségi lövedékekkel. Dandárja nem ütközött komoly ellenállásba a széttagolt uniós lovasság részéről, akiket véletlenül apósa Cooke ezredes irányított. A művelet szenzációvá vált a közvélemény szemében és Stuartot útját virágbokrétákkal teledobálva fogadták őt Richmondban. A Konföderációs sajtóban Stonewall Jacksonhoz hasonló hírnévre tett szert.

Az Észak-Virginiai hadjáratban