A Betyár-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Cserhát hegységben található. Magyarország leghosszabb homokkőbarlangja. Őslénytani lelet került elő belőle.

Leírás

Mátraverebély külterületén, Szentkúttól É-ra 1 km-re, a Meszes-tető Ny-i, Száraz-völgyre néző oldalában, erdőben van a bejárata. A Ny-ra tekintő bejárat természetes jellegű, boltíves, lejtő tengelyirányú, 2,45 m széles és 1,5 m magas. Főleg vegetációs időszakban nehéz megtalálni bejáratát. Megtalálását segítheti a nehezen járható, meredek terepen megközelíthető barlangbejárat előtti földkupac, melynek anyaga a barlangból lett kihordva. A Meszes-tető DK-i lejtőjén helyezkednek el a közismertebb Szentkúti-remetebarlangok.

A 30,2 m vízszintes kiterjedésű barlang középső miocén (bádeni) mészkőben, Lajtai Mészkő Formációban lévő kb. északi irányú, 40–45° dőlésű törés mentén jött létre. A befelé lejtő bejárati részen át némi avar hordódik be, a fehéres, de poros falakat karbidlámpa koromfoltjai színezik. A szabadon látogatható barlang barlangjáró alapfelszereléssel járható.

1988-ban volt először Betyár-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Béla-barlang (Eszterhás 1992) néven is.

Kutatástörténet

Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1988. évi évkönyvében az olvasható, hogy a Betyár-barlangot még nem keresték meg a csoport tagjai. A megjelent kiadványokban (1982-es turistatérkép, Fancsik János 1988-as publikációja) pedig kevés információ van a barlangról. A turistatérképen csak az van jelölve, hogy kb. hol helyezkedik el Szúpatak közigazgatási területén, a Meszes-tető (422 m) Ny-i oldalában, illetve fel van tüntetve a neve. Fancsik János ismeretterjesztő cikkében (1988) talán erre a barlangra utal a következő mondat: Az út a fennsíkról vízmosásos mészkőhasadékon át vezet vissza a templomhoz, miközben egy kis mészkőbarlang teszi még vadregényesebbé a tájat. A fenti információból nem lehet biztosan eldönteni, hogy nemkarsztos vagy karsztos barlangról van-e szó, mert a Fancsik János írásában szereplő mészkőbarlang nem biztos, hogy azonos a turistatérképen jelölt barlanggal. A Meszes-tetőt ugyanis slírre települt piroxénandezit, ezen lajtamészkő, majd homokos agyagmárga és szarmata édesvízi mészkő rétegei építik fel. Hogy a barlang melyik kőzetben, milyen hatásokra jött létre, az csak terepbejáráson történő azonosítással deríthető ki. (Lehet, hogy a Béla-barlang elnevezés is erre a barlangra vonatkozik.)

A csoport 1989. évi évkönyvében van egy helyszínrajz, amelyen látszik a Betyár-barlang földrajzi elhelyezkedése. Az évkönyvben van egy összesítés a Cserhát hegység barlangjairól. Az összesítésben a mészkőben lévő barlangok közé lett sorolva a Betyár-barlang (Béla-barlang). A lista szerint a Meszes-tetőn, az 5223-as barlangkataszteri területen, Szentkúton található a barlang.

Az Eszterhás István által 1992-ben írt kéziratban az van írva, hogy az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívája 1992-ben megtalálta a több éve keresett Betyár-barlangot (vagy Béla-barlangot). A barlang a Cserhát hegységben, Szentkútnál, a Meszes-tető Ny-i, Száraz-völgyre néző oldalában van. A szentkúti kegyhelytől kb. 500–600 m-re helyezkedik el. A homokos lajtamészkőben kialakult barlang a megtalálásakor nagyon el volt tömődve hordalékkal. A kollektívához csatlakozott salgótarjáni barlangkutatók tisztították ki. Kb. 3–4 m³ bepergett, befolyt laza törmeléket vittek ki belőle. A barlangot ezért kb. 40 m hosszig be lehet járni.

Jelenleg ismert része enyhén lejt és még áttekinthető labirintust alkot. A bejárati csarnokból jobbra előre egy folyosóba lehet jutni, majd 20 m után, jobbra egy kiszélesedő, lapos terem következik. A belső terem végét mindkét irányba követhető folyosó zárja le, amely annyira fel van töltődve, hogy csak nehezen járható. A törmelék eltávolításának folytatásával a végponti folyosókból újabb részeket lehet majd felfedezni. Érdemes folytatni feltárását. Az 1992. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívája a Cserhát hegységben azonosította és 40 m hosszig tárta fel a Betyár-barlangot.

Hír János 1994-ben készült kéziratában az van írva, hogy a szentkúti Betyár-barlang Mátraverebély határában, a Meszes-tető Ny-i oldalában nyílik. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal által készített 207 433. kódszámú 10 000-es térképlap területén van, melyen jelölve is van. (A Meszes-tető DK-i lejtőjén helyezkednek el a közismertebb Szentkúti-remetebarlangok.) A Betyár-barlangot kevesen ismerték. Az 1957-ben kiadott Cserhát útikalauz és a Láng Sándor által írt, 1967-ben megjelent, A Cserhát természeti földrajza című munkák nem említik, de a Mátra turistatérképén látható a barlang földrajzi elhelyezkedése. 1994 márciusában kereste meg a barlangot Hír János, majd elkészítette a barlang térképét, és őslénytani ásatást végzett a barlangban. A középső miocén lajtamészkőben keletkezett hasadékbarlang 350 m tszf. magasságban található és kb. 40 m hosszú. Nem játszhattak szerepet kialakulásában valódi karsztos folyamatok.

bélyegkép|262px|balra|Részlet a barlang belsejéből

A barlang bejárata mögött hatalmas ásatási gödör van, mely valószínűleg illegális kutatók tevékenységének eredménye. Hír János az őslénytani vizsgálatokhoz ennek a gödörnek a falából vette az 1. és 2. számú mintát. A 3. számú minta a folyosó közepén felhalmozódott denevérguanóból származik. A 4. minta az alsó szint sárgásbarna kitöltéséből lett gyűjtve. 600 kg volt a minták összes tömege. Alkalmi munkabéres munkások végezték az anyag iszapolását és válogatását. Eddig a 3. számú minta őslénytani feldolgozása készült el. A minta faunalistája a következő. (Zárójelben az egyedszámok vannak feltüntetve.) Csigák: Zebrina detrita (6), Granaria frumentum (10), Helicidae (16), Limacidae (23). Összesen 55 példány.

Gerincesek: Hyla arborea [leveli béka] (2*), Bufo bufo [barna varangy] (7*), Ranidae [béka] (2), Triturus tristatus [tarajos gőte] (1*), Lacerta [gyík] (3), Lacerta viridis [zöld gyík] (1), Anguis fragilis [törékeny gyík] (1*), Elaphe longissima [erdei sikló] (1*), Coronella austriaca [rézsikló] (1*), Vipera (1*), Talpa europaea [vakond] (24), Erinaceus europaeus [sün] (5), Sorex araneus [erdei cickány] (1), Sorex minutus [törpe cickány] (1), Crocidura leucodon [mezei cickány] (1), Sciurus vulgaris [mókus] (1), Apodemus [erdei egér] (22), Clethrionomys glareolus [erdei pocok] (1), Pitymys subterraneus [földi pocok] (1), Microtus arvalis [mezei pocok] (206), Vulpes vulpes [róka] (1), Ursus arctos [barna medve] (1). Összesen 285 példány. A *-gal jelölt fajokat Venczel Márton határozta.

A fauna nagyon fiatal, legfeljebb néhány száz éves lehet. Magán viseli mindazon jellemzőket, melyeket a történelmi idők állattársaságai mutatnak. A mezei pocok abszolút dominanciáját. Az erdei elemek alárendelt részarányát. Ezek valószínűleg már a középkori ember erdőirtó tevékenységének eredményei. A jégkorszakból fennmaradt reliktumfajok (pl. szibériai pocok, füttyentő nyúl, csíkos egér) teljes hiányát. De mindezek ellenére ott van a faunában a barna medve, amelynek jelenlétére nincs elfogadható magyarázat. Valószínűleg levéltári kutatással utána lehet nézni annak, hogy a Cserhát hegységben meddig éltek medvék. A helyi kuriózumnak és a Keleti-Cserhát egyik kiemelkedő geológiai nevezetességének számító barlang védelmet érdemel. Az 5. ábrán megfigyelhető a barlang földrajzi elhelyezkedése. A 6. ábrán a barlang 1994-ben készült alaprajz térképe látható, amelyen jelölve vannak az ásatás mintavételi helyei.

bélyegkép|262px|Részlet a barlang belsejéből

A 2001. november 12-én elkészült, Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a Betyár-barlang (Szentkút, Cserhát hegység). A barlangnévmutatóban fel van sorolva 6 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. A 488. tétel nem említi, a 487. tétel említi. 2002. május 12-én Eszterhás István, Lukács Attila és Lukács László felmérték a barlangot. 2002-ben, a felmérés felhasználásával elkészült a barlang alaprajz térképe, hosszmetszet térképe és 5 keresztmetszet térképe. A térképek 1:160 méretarányban mutatják be a barlangot. A felmérés szerint a barlang 61,7 m hosszú, 5,9 m függőleges kiterjedésű és 30,2 m vízszintes kiterjedésű.

Az Eszterhás István által 2004-ben írt, Homokkőbarlangok képződésének magyarországi példái című tanulmányában az olvasható, hogy Magyarország mésztartalmú homokköveiben több barlang jött létre. Így alakultak ki a Magyarország legnagyobb homokkőbarlangjai közé tartozó üregek is. Mátraverebély mellett, a Meszes-tető bádeni korú meszes (kalkanerites) homokkövében van a 88 m hosszig megismert szentkúti Betyár-barlang, amely jelenleg is feltárás alatt van. A barlang folyosóit vastag homokkitöltés borítja, melyben jelentős őslénytani leleteket találtak. A tanulmányba bekerültek a barlang 2002-ben készült térképei. A 2005. évi Karsztfejlődésben megjelent nyomtatásban a tanulmány. A publikációban a két térkép mellett látható egy fénykép is, amely a barlang Kúszó-folyosóját mutatja be.

A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban meg van említve, hogy az Orosz Mihály által vezetett hegymászó egyesület folyamatosan részt vesz a szentkúti Betyár-barlang feltárásában, kutatásában, bővítésében és kezelésében. 2005. június 18-án Eszterhás István, Lukács Attila és Lukács László felmérték a barlangot. 2005-ben, a felmérés felhasználásával elkészült a barlang alaprajz térképe, hosszmetszet térképe és 5 keresztmetszet térképe. A térképek 1:160 méretarányban mutatják be a barlangot. A felmérés szerint a barlang 87,4 m hosszú, 7,3 m függőleges kiterjedésű és 32,4 m vízszintes kiterjedésű.

bélyegkép|262px|balra|A barlang bejárata belülről fényképezve

A barlang 2006. április 12-én készült barlang-nyilvántartólapja szerint a Betyár-barlang (5223 barlangkataszteri egység) a Cserhát hegységben, Nógrád megyében, Mátraverebélyen, Szentkúttól É-ra 1 km-re helyezkedik el. Természetes jellegű, boltíves, lejtő tengelyirányú, Ny-ra néző, 2,45 m széles és 1,5 m magas bejárata a Meszes-tető Ny-i oldalában lévő erdőben, 347 m tszf. magasságban van. Bejáratának egyszerű és gyors megtalálásában (leginkább vegetációs időszakban) nagy szerepe van a szerencsének. Szentkútról Ny felé, a kék négyzet turistajelzést követve kell gyalogolni a Szentkúti-patak völgyében addig, amíg a jelzett út keresztezi a patakot. Itt nem kell átkelni a patakon, hanem a patakmeder K-i oldalán É felé tartó dózerúton kell tovább menni, kb. 600 m-en át. Ekkor jobbról, K-ről fiatal sarjerdő tűnik fel, melyen lehetetlennek látszik áthatolni. Itt alaposan körülnézve észrevehető a sarjerdőn keresztül haladó keskeny sáv, ahol metszőollóval le vannak vágva a fiatal hajtások. Több támpontot nyújt azonban egy idős, magányos fa, mely a sarjerdő fölé emelkedik. Ha az útról a fa 62°-ra látszik, akkor a barlang irányban a fa mögött, annak takarásában van, a sarjerdő feletti idősebb erdőben. Megtalálását segítheti az a törmelékhalom, melynek anyaga a barlangból lett kihordva.